nlc.hu
Aktuális
Egy asszony meg a lánya

Egy asszony meg a lánya

A hasonlóság letagadhatatlan. A mosolyuk, a tekintetük árulkodó: ugyanazt a harmóniát sugározzák. Tordai Teri színmûvészt és lányát, Horváth Lilit az anyaságról, a nagymamaságról, a gyerekvállalásról, a - nevelésrõl...,

…áldozatokról és lemondásról, a szülői, nagyszülői szerepekről Szilágyi János kérdezi.


Szilágyi János: Ha ezt a közös  randevút nem beszéljük meg, mikor
találkoztak volna egymással?
Horváth Lili: Mi már ma reggel is láttuk egymást, mert együtt járunk tornászni, de különben is nagyon sokat jövünk össze, manapság persze legtöbbször a gyerek ürügyén. Ha anyu ráér, nekem meg dolgom van, természetes, hogy a kétéves Ádám fiamat ide hozom.






És ennek örül a nagymama, vagy csak kényszerűségből vállalja az
óvónő szerepét?

Tordai Teri: Mit gondol, miért tornázomolyan vadul? Elsősorban persze azért, hogy – már így, jóval hatvanon felül is – kondícióban tartsam magam, de van ennek egy másik oka is. Mégpedig az, hogy tetszeni akarok az unokámnak. Meg akarok neki felelni, hogy ne egy vén banyának lássa a nagymamáját, hanem olyan családtagnak, aki könnyedén felemeli őt, leguggol hozzá és melléül a földre, hogy együtt játszhassanak. Még arra is ügyelek, hogy milyen házi ruha legyen rajtam, ha az ő érkezését várom.

És jobban szereti, ha kettesben vannak, vagy akkor jobb, ha a lánya
is magukkal van?

T. T.: Lilivel mi mindig mindent megbeszélünk, még azt is, ha leesik egy falevél az ágról. Ádám jelenlétében azonban ezt nem nagyon tehetjük, mert ő ennek nem örül, amit úgy hoz a tudomásunkra, hogy üvölteni kezd. Így hát ésszerűbb úgy szervezni az unokámmal való együttlétet, hogy más ne legyen velünk. És ez nemcsak a kicsinek jobb, hanem nekem is, mert ugyanúgy el tudok vele beszélgetni, mint amikor a lányom volt ilyen korú. És ezeket a perceket pokolian élvezem.
H. L.: Senki nem akarja elhinni, hogy anyu jó nagymama. Pedig az. Már volt, hogy napokra ráhagytam Ádámot, és amikor jöttem a gyerekért, két nyugodt,
elégedett családtagom fogadott.

Erre az anyai, illetve nagyanyai magatartásra számított már a gyerek születése előtt is?
H. L.: Tulajdonképpen igen, mert tudtam, engem hogyan nevelt. És a mi kapcsolatunk az első perctől kezdve legendás volt. Ettől függetlenül voltak olyan kósza gondolataim, hogy – mivel a nagymamaság bizonyos lemondásokkal jár – anyu ezeket az áldozatokat nem minden esetben fogja meghozni. Szerencsére tévedtem.


Folytatás a Nők Lapja Évszakok téli számában!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top