nlc.hu
Aktuális
Azok, akik adnak…

Azok, akik adnak…

A szándék, hogy adjunk a magunkéból azoknak, akik rászorulnak, szinte mindenkiben megvan. Csak nem mindig lesz belõle tett. A következõ történetek szereplõinek magától értetõdõ, hogy segítenek másokon. Tanuljunk tõlük.

Jöjjenek a csángó gyerekek!…

Vácrátót főútján a házat múzeumnak nézzük a sok kiaggatott tányértól, földművelő eszköztől. Kiderül, hogy nem is tévedünk…
– Leköltöztünk a kisházba, amikor megnyitottuk a múzeumot – mutatja az utat Bakszáné Békési Zsuzsa. – A férjem családjából van a legtöbb tárgy, a tizenkilencedik-huszadik század paraszti kultúráját idézi.
Megnézzük a kétszobás múzeumot, kapunk hársfateát, dércsípte kökényt is. Két derűs, kiegyensúlyozott ember vendégei vagyunk. Pál vasutas, Zsuzsa röntgenasszisztensként dolgozik. Ők ketten, igaz, sok környékbeli segítségével, ebben a kis házban táboroztattak nyáron tizenkét csángó gyereket és egyikük családját.
– Három éve hallottam a rádióban, hogy csángó gyerekek magyarul taníttatásához keresztszülőket kerestek. Hát mi jelentkeztünk. A férjem azt mondta, inkább fiú legyen, és hát jó volna, ha vasút mellett lakna, mert akkor talán meg is látogathatnánk, az évenkénti szabadjeggyel. Így lett a mi keresztfiunk Balázs Damian Lészpedről.
Zsuzsáék minden hónapban félretettek négyezer forintot, ősszel egy összegben befizették, alig egy év múlva pedig már el is jutottak Balázsékhoz Moldvába.
– A csíksomlyói búcsúra mentünk, onnan meg tovább busszal – meséli Pál. – Nehéz az életük, az apa nemrég kiment Olaszországba dolgozni, de szállása nem volt, munka után a parkban aludt, így aztán tíz nap múlva hazajött.
Bakszáékat megragadta a csángó család tisztasága, egyszerűsége, azt mondják, olyanok ott az emberek, mint a bárányok: ártatlanok, nem félnek.
Mentek a csomagok, levelek, néha telefonok, de Zsuzsa elhatározta: el kellene hívni a családot és néhány gyereket egy kis táborozásra. Ha már a bárányok tisztasága szóba került: akkor derült ki számára, hogy egy ilyen tábor, útiköltséggel, mindennel együtt legkevesebb kétszázezer forintba kerül. Ők ketten amúgy százötvenezer forintot kapnak kézhez egy hónapban. Azt hiszik, feladták? Nem. Bankárokkal ők nincsenek jóban, mondják, betörőkkel még annyira sem, fogták hát magukat, beültek a huszonöt éves Skodába, sorra járta a környék falvait és jótékonysági koncerteket szerveztek, rendeztek. Fellépett ott gyerektánccsoport, háziorvos, idős énekes a népdalcsokrával, nyugdíjas hagyományőrzők. És meglett a pénz, és eljöttek a csángók.
– Vittük őket fürdőbe, hajózni, bobozni, megnézték a környéket, Budapestet, a Dunakanyarba is eljutottak. Mindenki kapott hazafelé egy kis pénzt, emlékérmet, meg egy képeskönyvecskét, abba benne volt minden, amit itt láttak. Jövőre is lesz tábor, persze a pénz még nincs meg, de bizakodunk. Fontos, hogy eljöjjenek megint, hogy erősödjön bennük a bizalom, az érzés, hogy itt törődnek velük.
Miért? – kérdeztem. Csak – ez volt a felelet. Mert ebben kedvüket lelik. Támogatnak egy gyulai családot, egy kárpátaljait, egy gyereket Csíkban, hordják magukkal a listát, hogy istápoltjaik közül kinek, hányas a lába, hátha akad valahol megfelelő téli cipő. Aztán csomagolják, viszik a postára. Mondom: százötvenezer forintból élnek. Gazdagon.

Amiért áldozatot hozol…







Csizy Judit
Volt egyszer két egyetemista. Már három gyermekük volt, mert a nagyfiú után ikreik születtek. Valamiből élni kell, tanakodtak, és ingatlanvállalkozásba fogtak. Szinte a semmiből. A lány ma tanár, a fiú pedig azóta a legsikeresebb fiatal vállalkozók ötvenes listájára is felkerült.
A pénz sokszor megváltoztatja az embereket, mondom Csizy Juditnak, aki azóta már négy fiú édesanyja.
– Naponta megküzdünk ezzel – bólint. – Egyszerűbb lenne megvenni a hamburgereket, mit állandóan vajas kenyeret kenni, vagy az első áruházban megvásárolni a karácsonyi ajándékokat, mint bütykölni, kitalálni. De ha meg akarjuk tanítani a fiainknak, mi az igazi érték, példát kell mutatnunk. Méghozzá nem végletesen, tiltásokkal, hiszen ennek a világnak a kihívásai közt kell képviselniük az értékrendjüket.
Egy narancssárgára festett vidám helyiségben ülünk, Juditéké ez a kis lakás is, a legjobb módon akarták hasznosítani. Fiatal lányok gyűlnek itt össze hétvégenként képzésen. A Pure Fashion (Tiszta divat) program Amerikából indult, célja, hogy visszaállítsa az erényes viselkedés társadalmi elismerését, a figyelem felkeltésének természetes női igényét a női méltóság örök értékeivel ötvözze. Öltözködésben, sminkben, viselkedésben.
De ez csak egy a család és Judit segítő tevékenységei közül. Missziós központot adtak az egyháznak, iskolákat segítenek, a Regnum Christi mozgalom elkötelezett tagjai. Gyerekcsoportokat szerveznek, klubot fiúknak, lányoknak, szülőknek, missziós irodát tartanak fent, hatalmas terveik vannak.
– Megélni, megvallani a hitünket a hétköznapokban, ez a dolgunk. És az is, hogy abból, amink van, adjunk. Nemcsak pénzt, hanem, amit nehezebb: időt és energiát. A nagymamám karácsonyi ajándéka tavaly az volt, hogy mindig másik fiam ment el hozzá és töltött vele egy délutánt. Én is minden héten „kettecskézek” valamelyik fiammal. Bowlingozunk, moziba megyünk, vagy átmegyünk három hídon, és közben beszélgetünk. Nem kell mindig hatalmas dolgokban gondolkodni. Egyszer egy iskolaudvar felújítására gyűjtöttünk, az egyik anyuka restellte, hogy ő legfeljebb ötszáz forintot tudna adni… Pedig az számít, hogy minél többen érezzenek magukénak egy ügyet. Akkor működik valami, akkor válik fontossá, ha áldozatot hozunk érte, a gyerekekkel is ezt kell megértetni.
Judit a négy gyerek és a sok elfoglaltság mellett gimnáziumban tanít.
– A lányok panaszkodtak az iskolában, hogy a fiúk nem tisztelik őket. De miért is jár a tisztelet? A Pure Fashion divatmisszió éppen ezt az utat mutatja meg, ehhez ad megfelelő és alkalmas eszközöket, kívül és belül. Az egyik kislány nemrég azt mondta: „Nem is tudtam, hogy ha valaki komolyan veszi a hitét, attól még jól nézhet ki…” Hát persze! És erre nemcsak keresztény családokban van igény, egyre erősebben megfogalmazódik sokakban.
Nem volt könnyű Juditot rávenni a beszélgetésre, pedig nagyon fontos lenne, hogy a hozzájuk hasonló emberek is megjelenjenek a nyilvánosság előtt. Akikben nem az a legfontosabb, mi mindenük van, hanem hogy mindabból milyen sokat adnak másoknak.

A szívünkkel látható







Szabó Andris
Segélykoncertet adni manapság nem ritka dolog. Az a koncert, amelyet a csornai művelődési házban egy mozgássérült kislány javára tartottak, mégis különleges volt. Azt ugyanis egy tizenkét éves vak kisfiú adta. Azt szerette volna, ha a bevételből sikerül megjavítani a család balesetben megrongálódott autóját, amellyel a szülők Budapestre, a Pető Intézetbe hordták kislányukat.
Szabó Andris ez a kisfiú, és éppen második lemezének felvételén sikerült találkozni vele. A csornai Ki Mit Tud?-on tűnt fel, többször szerepelt már a tévében, és jelentős pártfogóra talált, az Omega együttes billentyűse, Benkő László személyében. Ő segíti Andrist, nála veszik fel ezt a lemezt is, arról nem beszélve, hogy nemrég Andris a győri Omega-koncerten ötvenezer ember előtt énekelhetett! Benkő László nem túloz, amikor csiszolatlan gyémántnak nevezi Andrist, ő aztán tudja, milyen ritka, hogy valaki egy dalt egyben képes lemezre énekelni. (Vannak „sztárok”, akinél szavanként kell összevágni a hasznos anyagot…)
Andris másfél éves kora óta énekel, mégis szinte könyörgött neki az édesanyja, hogy induljon el a vetélkedőn.
– Azt hittem, hogy olyan… nagy emberek lesznek ott. Sztárok… De aztán, amikor győztem, végtelen örömöm volt. Kérdezték, mire vágyom, mondtam, arra, hogy legyen egy saját cédém. És lett is. Ezzel aztán felfutottam.
Első lemeze, a Dalokban élnek a fények, egy éve jelent meg, aranylemez lett, így Andris a legfiatalabb aranylemez-tulajdonos!
Máté Péter dalait szereti a legjobban, de énekel Koncz Zsuzsától, a Neotontól, Halász Judittól is. Most éppen a Mit tehetnék érted? című dalt veszik fel az új lemezre. Andris türelmetlen, mert bár nagyon helyesen, talpraesetten válaszolgat, menne már a stúdióba énekelni, ott érzi a legjobban magát.
– Nem fáraszt egy ilyen felvétel?
– Hát talán egy kicsit. De a sikerért szenvedni kell.
Önmagában az is kedves dolog, ha egy gyerek énekel. Itt többről van szó. Egyrészt, mert ez a gyerek különlegesen énekel, másrészt, mert ez a gyerek nem lát. Talán van valami kapcsolat a két dolog között, de a lényeg az, hogy ő, aki a dolgok rendje szerint több támogatásra szorul, képes megajándékozni másokat. Mindenkit. És nem csupán képes rá, de meg is teszi. Lemezen, segélykoncerttel. Andris új lemeze karácsonyra jelenik meg, a címe ez: A szívemmel is látható.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top