Vagy egyáltalán, ha be akarja bizonyítani magának, hogy volt normális időszaka
az életének. Nekem ez a nagyszülőknél töltött nyár. Amikor végtelen volt előttem az idő, gondom semmire, délután alvás, ébredéskor illatos kakaó, a nagymama
 |
hamarabb, hogy moccanhattam volna, lehajolt érte. Nyújtott térddel. Számítógép előtt görnyedt testem erre képtelen. De nem csak ezzel tud meglepni. Ha előkerülnek a pöndörödött szélű, fekete-fehér fotók a fiókjából, történeteket mesél lánykorából, női trükköket. Érdemes rá odafigyelni. Megjegyzem: amikor életem legmegrázóbb szerelmi bánatát éltem meg, a nagymamám volt az egyetlen, aki használható tanácsokat adott. Nem tudom, e generáció gyerekeinek milyen emlékei lesznek a nagyszülőkről, hiszen hol vannak már a klasszikus, ráérős nagyanyók? Legfeljebb a mesekönyvek oldalain. A valóságban a munkahelyéről autóval érkezik az igen aktív hatvanas, meglátogatja az unokát, vigyáz is rá, ha nincs éppen tárgyalása/mellékállása/randevúja. Ebben a számunkban körbejárjuk, mitől működik jól egy család, mitől lesz erős a kapocs, ki az összetartó erő – és a nagymamákról készült összeállításunkból sok minden kiderül.
Olvassák el, és ha tehetik, vigyék el a nagymamájuknak is. Kellemes téli napokat kíván: Akovács Éva
