…szintén születésnapi ajándéknak szánt kötet kapcsán. Ami beszélgetéseikből e könyvből kimaradt, most magazinunkbanolvashatják. Főhajtásként.
Van az írónak és a műnek egy nem tévedő kritikusa: az idő Hommage à Szabó Magda
Még Arany János szemében is gyanúsnak számított, ha valaki nő létére verseket ír. Gyulai Pál szerint pedig “Nők még sohasem törtek új pályát sem irodalomban,
sem művészetben, egyetlen nagy eszmével sem vitték előbb a tudományt, s nem is fogják soha. A nők képtelenek a fáradságos és szigorú absztrakcióra,
a mélyen ható analízisre. Hiába csalják magukat, ők szerelemre, szeretetre, ragaszkodásra vannak teremtve, egész a sírig betölthetetlen űrt éreznek szíveikben, az eljátszott boldogság szüntelenül kísérni, üldözni fogja őket.”
Az idézett sorok írása, 1858 óta sok idő telt el. Talán ez a vita már nem is aktuális, hisz a nők az élet minden területén bizonyították: képesek az alkotómunkára. Szabó Magdáról nem az jut eszünkbe, hogy női író, az ő művei
nemcsak nemtelenek, de kortalanok is, ami az igazi mű sajátja. A női sorsról, a női lélekről mindent elmondott már, a morális szigor, nagyfokú lélektani elmélyítés jellemzi műveit, sokszor bizonyítja, hogy erős lelkek, tehetséges
emberek hogyan tudják nyereséggé változtatni a nehézségeket, buktatókat, mélységes kudarcokat. Hogyan vélekedik erről Szabó Magda?
Van jó író, és van rossz író, nemre való tekintet nélkül,
ahogy te is mondtad. Én nemcsak nőkről írok, hanem különösen
a drámáimban férfiak belső vívódása, harca is foglalkoztat.
Németh László műveiből, de a világirodalomból
is számtalan példát hozhatunk arra, hogy férfi író tollából
fantasztikusan megrajzolt női figurák teremtődnek, pedig
írójuk nem élte át midazt, ami egy nő lelkében lezajlik, nem
tudja, milyen például új életet adni, mégis fantasztikusan
szemléletesen megjeleníti azt.
Folytatás a Nők Lapja Évszakok téli számában!
