Tizenketten százakért, ezrekért

Cseppben a tenger

Erős Antónia a kedvenc híradósom. Ha ő olvassa fel, szinte hajlok arra, hogy elhiggyem a híreket. Minek köszönhető ez a bizalom? Talán annak, hogy hiteles ember. Mindennap látom a tévében, mégsem tudok semmit a magánéletéről, azon túl, hogy valószínűleg rendben van. Magától értetődő természetességgel mesél arról, hogy cukorbetegsége miatt rendszeresen sportol, továbbá imádják a barátai, mert rendszerint ő fuvarozza haza a csapatot a borkóstolókról, de fogalmam sincs például, hol szokott nyaralni. Megszoktam, ha valamit mond, annak rendszerint oka van, talán ezért figyelek oda akkor is, amikor arról beszél, hogy érdemes megméretnem a vércukorszintem.

– Bulvárlap számára adtam egy nem túl érdekes interjút, amikor az újságíró meglátta, hogy inzulinos fecskendő van nálam – mesél a kezdetekről az Egy csepp figyelem Alapítvány lelke, az RTL Klub híradósa, Erős Antónia. – Kiderült, hogy a téma, egy „sztár”, aki cukorbeteg, érdekesebb a lapnak, mint amiről eredetileg beszéltünk volna. A cikk megjelenése után rengetegen kerestek meg. Kiderült, hogy az az életforma, amely számomra, amióta a cukorbetegségem diagnosztizálták, természetes, sok sorstársam szemében takargatni való fogyatékosság. Főleg az egészen fiatalok között, a tizenöt-tizenhat éves korosztályban vannak olyanok, akik legszívesebben mindenki elől eltitkolnák, hogy cukorbetegek. A felmérések szerint minden diagnosztizált diabéteszesre – Magyarországon öt-hatszázezren vagyunk – ugyanannyi beteg jut, aki nem is tud az állapotáról. Ha időben felismerik, és megfelelően kezelik, a cukorbeteg is teljes életet élhet, kezelés nélkül viszont életveszélyes állapotba kerül. Az Egy csepp vér Alapítványban egyebek mellett azért dolgozunk, hogy idejekorán ismerjük fel, ha baj van. Ahol emberek gyűlnek össze, ott, ha lehet, mi is megjelenünk, legyen szó a Sziget Fesztiválról, a Nők Lapja Családi Hétvégéről vagy a kajak-kenu világbajnokságról. Amikor kitaláltuk a patikai akciónkat, ötvenöt gyógyszertár tette lehetővé a vércukorszintmérést. Ma ötszáz patikában áll rendelkezésre ez a lehetőség. A fiatalok ritkán járnak gyógyszertárba, ezért megszerveztünk egy hat egyetemen és főiskolán zajló, több ezer fiatal egészségi állapotára vonatkozó felmérést. Jövőre ezt is folytatjuk. Mennyit dolgozom az alapítvány ügyében? Nem tudom. Főállásnak bőven elég lenne, de nem ez a lényeg, hanem azok a levelek, amelyekből kiderül, hogy valakinek az élete megváltozott, jobb lett a munkánk révén. Azt kérded, meddig csinálom? Kérdéssel válaszolok: Meddig élek?

Hogy méltósággal búcsúzhassanak





Dobó Kata egyike azon ismert honfitársainknak – szerinte Magyarországon nem kellene mindenkit sztárnak titulálni –, akire, ha ideje engedi, bizton számíthatnak a jótékony célú események szervezői. Ez alól a Magyar Hospice Alapítvány számít kivételnek, mert ha róluk van szó, akkor szinte minden háttérbe szorul.
– Tíz évvel ezelőtt találkoztam a magyarországi hospice-szolgálattal. Igazi mesebeli nagymamám volt, aki a családjának élt, és saját magával egyáltalán nem foglalkozott. Amikor észrevettük a bajt, már gyógyíthatatlanul szétterjedt a testében a betegség. Egy pszichológus barátnőm önkéntesként dolgozott a hospice-nál, rajta keresztül kerültünk el a szervezethez, amelyről akkor még – szégyenszemre – én sem tudtam sokat. Mi is a hospice? Egy olyan ápolási forma, amely segít, hogy méltósággal köszönjünk el ettől a világtól. Hivatalosan az számít hospice-betegnek, akire az orvosai azt mondják, hogy hat hónapnál kevesebb ideje van az életből. Nem tudnak egyedül enni, fürdeni, segítségre szorulnak, miközben szellemileg teljesen épek. Nagymamám már nagyon gyenge volt, folyamatos ápolásra szorult, enni sem tudott egyedül, morfium nélkül irtózatos fájdalmakkal küzdött. Otthon már nem lehetett ápolni, a kórházi elfekvő osztályok pedig messze vannak az ideálistól. A magyar hospice akkor tíz ággyal működött. Orvosok, ápolók, gyógymasszőrök, önkéntesek, papok gondoskodnak betegeikről.
Nagyon fontos az önkéntesek munkája is. Én is elvégeztem egy önkéntes tanfolyamot, de a szakmám miatt nem gyakorolhattam még valódi önkéntesi munkát. Az önkéntes szolgálat nem olyasmi, amit fel lehet függeszteni, ha épp nincs rá idő. Ha belevágok, és utána rám csörög a menedzserem, hogy irány Amerika, akkor biztos nem a munkát fogom választani. Ilyenre egyébként volt is már példa. Kaptam egy szerepet a Monk, a flúgos nyomozó egyik epizódjában – nálunk is nagy sikerrel vetítik a sorozatot –, már a szerződés aláírásánál tartottunk, amikor kiderült, hogy a forgatási dátumok egybeesnek a hospice-gálával, amelyet már évek óta vezetek. Közöltem, hogy sajnos mégsem tudom vállalni a munkát. Az ügynököm szerint nem vagyok normális, az egész karrierem másképp alakulhatott volna, számomra viszont magától értetődő volt a döntésem, és azóta sem bánom. Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy a nagymamám utolsó hetei a hospice révén méltósággal, szeretetben teltek el. A temetés után bementem a szolgálat vezetőjéhez, és megkérdeztem, hogyan segíthetnék. Így kezdődött a kapcsolatunk, amely azóta is tart.

Istenadta tehetség





Mádl Dalma asszonnyal vagy két éve, egy jótékonysági fogadáson találkoztunk. Félrehívott. Szurkolj nekünk, mondta. Van egy dédelgetett álmom, talán most megvalósul…
Amikor Dalma asszony most elbeszélte, minek is szegődött őrangyalául, egy öreg sebészprofesszor jutott az eszembe. Sokan áldották a kezét, s azt az odaadást, amellyel a betegeihez fordult. Nehezen nyílt meg, de egyszer szóra bírtam… „Tanyasi gyerek voltam. Édesapám nem jött vissza az első háborúból. Hat gyerek várta haza. Édesanyánk egyedül küszködött értünk. De hiába voltunk jófejűek, továbbtanulásra nem telt. Elemi után elszegődtem kisbéresnek… Akkor a tanítónk összefogott a pappal. Addig kilincseltek, míg mi öten, a nagyobbak, kollégiumba kerültünk. Mind diplomát szereztünk. Én orvos lettem, ez volt az álmom. Soha nem felejtem el, honnan jöttem…”
A történet után Dalma asszony elém tesz egy dossziét.
– Amikor vége volt a férjem elnöki hivatalának, törtem a fejem, hogyan tudnék valami hasznosat tenni. Akkoriban kaptam egy díjat. Egymillió forinttal járt. S mivel a Karitásszal sokat voltam szegény sorsú családok között, tudtam, mennyi tehetséges gyerek van ott is. Számukra egyre nehezülnek a tanulás feltételei. Mi pénzbe kerül egy buszbérlet, egy uszodai belépő, egy pár cipő, könyvek…! Nekem a múltból az egyik legkedvesebb emberem gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter. Ő 1920-ban, abban a letargiába süllyedt állapotban, amikor annyi mindent elveszítettünk: háborút, katonákat, országrészeket, polgárokat, önbecsülést… Akkor, éppen akkor költött a kultúrára, a tanulásra. Mi nem tudunk másban kitörni…! – mondta. Akkor gondolt a tanyai iskolákra is… A jövőbe fektetett bele!
Hát valami hasonlóért született ez az alapítvány. A nevében szinte minden benne van: „Istenadta tehetség” Kistelepülések Hátrányos Helyzetű Tehetséges Gyermekeiért Alapítvány. Célja, hogy nehéz anyagi körülmények között élő, de tehetséges, jó szorgalmú vagy tudományban, művészeti ágban, sportban kiemelkedő általános iskolások középiskolai tanulását támogassa. Cél az is, hogy a gyerekek az oktatás mellett erkölcsi nevelésben részesüljenek. Ezért az ország bármely területéről érkezők bentlakásos diákotthonnal vagy kollégiummal rendelkező egyházi gimnáziumba kerülnek.

– Hány gyerek kapott lehetőséget?

„Istenadta Tehetség” Alapítvány 1022 Budapest, Bogár u. 29. E-mail: dedefami@freemail.hu  Tel.: 06-30-9485-178 A kuratórium titkára: Dede Franciska Bankszámlaszám: 10300002-20254108-00003285 (MKB)

– Hatan tanulnak a támogatásunkkal. Négy lány, két fiú. Az idei az első év. Egy gyerek Esztergomban, a ferences gimnáziumban, egy Vácott, a piaristáknál, egy Kecskeméten, az angolkisasszonyoknál, hárman pedig Debrecenben, a Református Kollégium gimnáziumában tanulnak. Kétszázezer forintot utalunk át egy iskolaévre. Ez fedezi a teljes ellátás és a tankönyvtámogatás költségeit. Jó lenne tovább növelni a gyerekek létszámát, hiszen nagyon sokan jelentkeznek. A válogatásnál segítenek az iskolák igazgatói, a tanárok, az osztályfőnökök. Végül a kuratórium dönt, melyben többek közt Jelenits István tanár úr is részt vállalt. Állandó pénzkérésben vagyunk. Kérünk a módosabb emberektől, cégektől is, de az a tapasztalat, apró forintjaikkal inkább a szegények segítenek… Minden támogatást hálásan köszönünk. Hiszem és tudom, jó helyre jut.
Nemrég kaptunk az egyik tizenöt éves gimnazistától egy lapot: „Köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek. Ígérem, nem fogok csalódást okozni azoknak, akik bíztak bennem…”

A teljes cikket – benne még 9 ismert őrangyal töreténetével – a Nők Lapja december 19-én megjelenő, ünnepi dupla számában olvashatjátok! Még több az e heti Nők Lapjából:  • Koltai Lajos és a csillagok Azokkal a hollywoodi sztárokkal ismerkedhetünk meg, akik a neves operatőr-rendező kedvencei. • A heti szerkesztő, Lazarovits Szilvia ajánlásával: Hétköznapi angyalok Mint azt a címlaptémánkban is olvashattátok, ünnepi számunk az őrzőkről, az őrangyalokról szól. Azokról az emberekről, akikkel akár naponta is találkozhatunk, s akik akár naponta is megmentenek nem egy életet. Nehéz őket felismerni, hiszen nincsenek szárnyaik, glória sem ragyog a fejük felett, legfeljebb ha mélyen a szemükbe nézünk, akkor látjuk elszánt tekintetük izzását, csillogását. És akkor már gyanakodhatunk: angyallal, őrangyallal hozott össze minket a jó sorsunk. Hiszen azok a mentősök, ápolók, tűzoltók, elesetteken segítők, akik ételt adnak, szempillantás töredéke alatt döntenek, és minden mást félretéve mentik az életet – ők csak angyalok lehetnek! • Kodály Zoltánra emlékezünk Azt mondják róla, zárkózott ember volt, pedig számtalan iskolában járt, szívesen találkozott a gyerekekkel. • Timi újra boldog Egy kislányról szól a történet, akinek az élete hajszálon függött, s akinek az édesanyja kétszer adott életet. • Unicef Negyedik hete mutatjuk be a gyermekközösségeket, melyek az összesen elnyerhető 3 millió forint támogatásért pályáznak. Most ismét felsoroljuk mind a tizenhatot. Szavazzatok! Továbbá: Útitárs – a havasok ölelte Gyergyó; Lelkünk titkai – Hogy ünnep legyen az ünnepnap!; Divat – A karácsony színei és Évbúcsúztató a kollégákkal; Sztárhoroszkóp – Mit hoznak a csillagok 2008-ban a csillagoknak?; Nekünk tetszett! – a szerkesztőség kedvenc könyvei, filmjei; Nosztalgia – régi karácsonyok emlékei, Horoszkóp és még sok minden más Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!