Délelőtt felvetődik, hogy jó volna, ha Kovács Ági lenne a friss Nők Lapja címlapján. Ő délben sajtótájékoztatót tart, és bejelenti, hogy az elmúlt hetek eseményei következtében arra a döntésre jutott, nem indul el a pekingi olimpián. Amióta megismerkedtünk, mindig távolságtartóak voltunk egymással, mindig feszültek egymás társaságában, soha két személyes szót nem váltottunk, merőben más a habitusunk, az alkatunk, mégis, kritikus helyzetekben rendre összehoz a sors…
Variációk egy témája, avagy 4 interjú Kovács Ágival
Tizennégy éves volt Ági, amikor megismerkedtünk. Néhány héttel korábban hatalmas szenzációt keltve robbant be az úszósport élvonalába, a bécsi Európa-bajnokságon, ahol ragyogó úszással szerzett bronzérmet. Mielőtt mentem volna az uszodába a beszélgetésre, környezetéből figyelmeztettek, hogy figyeljek nagyon oda a bátortalan csöppségre, és, hogy személyes varázsommal próbáljam oldani gátlásosságát. Hogy mennyire hatott a személyes varázsom, azt nem tudom, de tény, ez a félénk, visszafogott kislány a harmadik percben felpattant, hogy ez egy nagy hülyeség, és nem beszélgetés. Faképnél hagyott… Később szóba került ez az eset, és Ági elnézést kért akkori hirtelenségéért, én meg elmondhattam neki, hogy akkor pillanatnyilag persze, rosszul esett, de ennél sokkal izgalmasabb volt a felismerés: ebből a kislányból tényleg nagy sportoló lesz. Aki ennyire szilaj és karakán, ennyire öntörvényű, az biztosan sokra viszi.
XXX
Jó néhány év telt el, amíg újból találkoztunk. Időközben érett klasszis lett, a sportág egyik királynője. Világbajnok, aki nemrégiben olimpiai aranyéremmel koronázta pályafutását. Az olimpiai győzelemről beszélgettünk.
– Miről álmodott az utolsó éjjel?
– Nem emlékszem.
– És mire ébredt?
– Arra se. Igazán csak több órával a döntő után tértem magamhoz. A falu mellett volt egy domb. Uszodába menet mindennap elmentünk előtte. Az orvosunkkal, Kausz Istvánnal megbeszéltük, hogy a döntő után majd megmásszuk. Éjfél volt, mikor indultunk. Fél kettő, mire visszatértünk. Szívem szerint nem feküdtem volna le, hogy minél tovább tartson még a nap! Hajnalban pedig magamhoz vettem az érmemet egy kicsit babusgatni, és aztán még el is aludtam.
– Meg szokta nézni a döntőt videón?
– Nem szoktam, de láttam már. Maga nem látta?
– De…
– Akkor tudja.
– Más kívülről, mint ahogy verseny közben érezte?
– Közben csak arra figyeltem, hogy kiússzak magamból mindent.
– Pedig úgy éreztem, hogy a taktika diadala volt…
– Úgy úsztam, ahogyan azt elterveztem. Hogy ebből mit érzett, az a maga dolga…
– Az is egy külön tehetség, hogy az ember a legjobb pillanatban hozza ki magából a legtöbbet.
– Tizenhat évet edzettem ahhoz, hogy erre képes legyek.
– Nagyon megváltozott azóta az élete?
– Persze. Olimpia után voltak a mindenféle bulik, ünneplések, aztán két hónap Amerika…
– Most már kezd visszazökkenni?
– Nem, mert nemsokára úgyis elutazom Amerikába, négy évre.
– Úszni?
– Is, meg tanulni. De erről nem is akarok többet beszélni.
– Nem lesz furcsa? Itt mindenki ismeri, szereti, ott pedig a kutya sem fogja ismerni…
– Én döntöttem, saját elhatározásomból…
– Csak esetenként könnyebb elhatározni valamit, mint vállalni a következményeit…
– Mindig is vállaltam.
Leadtam a cikket, nyomban hívott%
Lesokkolódott Balogh Levente a Cápák között-ben: „Volt már sok őrültség, de ekkora még nem”
Csúnya botrányba keveredett Kárpáti Rebeka
Rákra figyelmeztet ez a hétköznapi, ártatlannak tűnő jel
Ilyen állapotban vannak most az idegméreggel megmosdatott kislányok
Hazaküldték a kórházból, pár órán belül meghalt a kisgyermekes anyuka
Igenis létezik egy hely a Földön, ahol még ér valamit az adott szó és a kedvesség – El is áruljuk, hova kell elutazni érte
Megkezdték Tompos Kátya kezelését Németországban
