Patrícia rengeteget dolgozik, mégsem súgnak össze a háta mögött az emberek. Nem akar ő sztár lenni, egyszerűen csak végzi a dolgát, amit mellesleg nagyon szeret. Hamarosan újra megtelik a város plakátokkal, amelyekről ő mosolyog – újabb filmfőszerepben mutatja meg tehetségét. Felismerni akkor sem lesz könnyű, hiszen ezer arca van. Színésznő, abból az „igazi” fajtából.
– Megrendíthetetlen gyermekkori álmod volt, hogy színésznő légy?
– Zenei általános iskolába jártam, ott kötelező volt valamilyen hangszert választani, és én a zongora mellett döntöttem, de hamar abbahagytam. Rossz élményeim fűződnek ahhoz a korszakhoz, mert zsenigyanús osztálytársaim voltak. Negyedévente koncertet kellett tartanunk, és míg én csak pötyögtem, ők már mesterműveket játszottak. Tizenhárom éves koromban kezdtem járni egy színjátszó csoportba, és egy év múlva már egy amerikai–orosz filmben találtam magam. Negyedszerre vettek fel a Színművészetire, nagyon kitartó voltam. A főiskola után négy év következett Egerben. Sokan mentünk le az osztályból, és lényegében szinte mindent eljátszhattam ott. Operettek, drámák, gyerekdarabok, évente nyolc bemutató, hét-nyolc főszerep. Nagyon figyeltek rám, csupa olyan dolgot kaptam lent, amelyre szükségem volt.
|
Kovács Patrícia Született: 1978. május 11-én Csillagjegye: Bika Végzettsége: 1999–2003: Színművészeti Főiskola |
– Közben már forgattál is. Nem csábítottak a pesti direktorok?
– De csábítottak, csak akkor azt gondoltam, hogy az ott nagyon jó lesz. Budai lány vagyok, és iszonyatosan vonzott az, hogy elbújjak vidéken. Négy év után éreztem, hogy váltanom kell. Unni kezdtem magam, hogy imád a város, hogy mindenkivel jóban vagyok, és kihívásokra vágytam. Kíváncsi voltam, hogy egy új helyzet mit hozna ki belőlem.
– Legutóbb az S.O.S. szerelem! című filmben láthatott a közönség, melyben egy édes nőt, Bettit játszottad. Közben elkészült Sas Tamás legújabb produkciója, amelynek már a főszereplője vagy…
– Valentin-napon kerül mozikba a Kilenc és fél randi. Fenyő Iván a főszereplő, és én vagyok a „fő nő” mellette. Kiderült, hogy Ivánnal nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és ez a film szinte folytatása annak a munkának.
– Mennyiben más ez a karakter, mint az előző?
– Ez a nő szöges ellentéte Bettinek. Harmonikus, visszafogott, okos, művelt, teljesen rendben van magával.
– Léteznek ilyen nők a valóságban?
– Biztosan. Amikor a karakteren gondolkodtunk, akkor olyan képek lebegtek előttünk, mint D. Tóth Kriszta vagy Bombera Kriszta. Intelligens, de közben mai csaj. Persze, kicsit ő is elcsábul, de a film poénját nem fogom lelőni. Nem egy térdcsapkodós vígjáték, de remélem, hogy a nézők kellemes érzéssel ülnek majd a mozikban.
– Melyik figurával tudsz könnyebben azonosulni?
– Betti a kamaszkoromra emlékeztet. Hasonlóan öltözködtem, a hajam is majdnem olyan volt. Ez a nő sokkal közelebb áll a mostani énemhez.
– A privát életedre is igaz, hogy teljesen rendben van?
– Fura dolog ez. Vagyok én, Kovács Patrícia, aki nem tud elválni a színésznőtől. Akkor érzem jól magam, ha azt érzem, hogy rendben van a szakmai életem. Most úgy érzem, hogy nem hiányzik semmi. Nyugi van körülöttem, és jófajta biztonság mind a magánéletemben, mind a szakmámban. Nyilván vannak vágyaim, de nem tudnék olyanokat mondani, hogy család meg kertes ház…
– Van egyáltalán bármi, amire igazán vágysz?
– Egy jó társulat hiányzik. Azért nem megyek el egy színházhoz, hogy legyek valahol, de jó lenne egy olyan hely, ahol lehet egy saját bögrém, és tudja a büfés, hogy mivel iszom a kávét.
– Találtam rólad jó pár fotót, és mindegyiken máshogy nézel ki. A külsőd változtatása önmagad keresését tükrözi, vagy ez csak bolondozás?
– Kiskamaszként teljesen odavoltam Linda Evangelistáért, a modellért. Iszonyatosan vonzott, hogy ő mindig más külsővel jelent meg a fotókon. Ha este elindulok szórakozni, mindig kitalálom, hogy minek öltözöm éppen akkor. Ez már nem önmagam keresése, hanem szeretem ennek a játék részét. Most, itt a kávézóban jól érzem magam farmerben, de egy filmbemutatóra kiöltözöm úgy, ahogyan egy főszereplőnek meg kell jelennie. Nem érdekel, hogy ez itt nem szokás. Nekem az egy játék, egy szerep. A hajam azért is változott sokat, mert mindig más karakterű nőket játszottam, játszom. Örülök, hogy ennyiféle jellemet látnak belém a rendezők, és nekem nem okoz gondot, ha egy szerep kedvéért át kell változnom. A legutóbbi film előtt szép hosszú, vörös hajam volt, a forgatás kedvéért viszont gondolkodás nélkül vágattam rövidre és festettem barnára.
– A képernyőn naponta többször is feltűnsz egy bizonyos bank reklámfilmjeiben. Sokáig gondolkodtál, hogy elvállald ezt a feladatot?
– A főiskolán voltak elveim, hogy sosem fogok reklámozni vagy napi sorozatban szerepelni. Amikor otthagytam Egert, ez volt az egyetlen biztos dolog az életemben, hogy leszerződtem erre a reklámra egy évre. Nem olyan világot élünk, hogy ne kellett volna elvállalnom. Nem tagadom, hogy anyagilag szabadságot hozott számomra, azóta nem is kellett semmi olyat elvállalnom, ami csak a számlák kifizetéséről szólt volna. Most tartunk a tizenhetedik reklámnál, és szerencsémre nem is azonosítanak vele az emberek. Meg sem ismernek az utcán.
– Nem titok, hogy boldog kapcsolatban élsz, de mesélj egy kicsit, milyen vagy otthon?
– Nagyon odaadó vagyok. Vannak női szerepek és férfiszerepek. Elvárom, hogy ezeket tartsuk be. Ha egyedül vagyok, sem okoz gondot, hogy főzzek, mossak, vasaljak. Kifejezetten élvezem a házimunkát, jókat tudok közben gondolkodni. Igénylem, hogy vigyázzon rám a férfi, hordozzon a tenyerén. Hiszek abban, hogy ezek a dolgok régen jól működtek.
– Mivel tudod kikapcsolni magad?
– Mindig volt kutyám, most egy vizslám van. Igazán egyetlen rendszer van az életemben, a kutya. Kikapcsol, ha sétálok vele a Gellérthegyen. Figyelem a kollégákat is, bár sokszor tör rám a lustaság. Van néhány barátom a szakmából, akiket rendszeresen megnézek színpadon vagy filmben, de jóval többet kellene színházba járnom nézőként.
– Van olyan színésznő, akinek a pályájával elégedett tudnál lenni?
– Nem tudom, hogy tudnám-e követni Udvaros Dorottya karrierjét, talán ma már másról szól ez az egész, de őt nagyon szeretem. Eszenyi Enikőt is nagyon bírom, de egyelőre nem érzem magamban azt a vibrálást, amely benne megvan. Tisztelem a sokszínűségéért és a magabiztosságáért.
– Fiatal, tehetséges, szép színésznő vagy, mégis keveset olvashatunk rólad a lapokban. Mit gondolsz arról, hogy Dundika nevét lassan többen ismerik, mint Básti Juliét?
– Nem tudok vele mit csinálni. Lehet, hogy írnak majd rólam a bulvárlapok, de olyan közel nem engedem magamhoz őket, hogy például végigfotózzák egy napomat. Mindig megpróbálom jól érezni magam, nem vesztegetek energiát arra, hogy keseregjek. Változtatni úgysem tudok ezen. Ez van, most ez a fontos, most a sorozatsztárok a színészek. Nem akarok versenyezni senkivel.
– Az idő pedig úgyis téged igazol majd… Jelenleg miben láthat a közönség?
– Játszom a Radnótiban, az Asztalizene című darabban. Nagyon különleges előadás, de nem vagyok biztos abban, hogy mindenkinek tetszik. Az biztos, hogy ha megnézi valaki, akkor el tud gondolkodni rajta. A Tháliában egy parókás-jelmezes klasszikus darabban láthatnak, és éppen próbálok egy amerikai krimit a Játékszínben, Szabó Győzővel. Tavasszal a Nemzetiben vár egy jó kis szerep, a Vesztegzár a Grand Hotelben című Rejtő-regényből készült darabban. Nyárra talán két film is lesz, de azokról még babonából nem beszélek. Szinkron, szépirodalmi estek, szóval van munkám bőven.
– Van szerepálmod?
– Persze, vannak ilyen szerepek, de tudod, a babona… Az sem mindegy, hogy ki rendezi a darabot, és hol.
– Színpadon kívüli álmok?
– Sikerült megtalálnom azt a lakást, amelyről gyermekkoromban álmodoztam. Most költözködöm.
– Lakberendező típus vagy?
– Nagyon.
– Lassan tényleg kerekké válik az életed. Mi hiányozhat még?
– Valahogy kimaradt az életemből a nyelvtanulás, de érzem, hogy kellene már időt szakítanom erre is.
– Szeretsz külföldre utazni?
– Igazából sok pénzt költök ilyesmire. Van, hogy csak beülünk a kocsiba a párommal, és kimegyünk Bécsbe ebédelni. Utazási irodával sosem mennék nyaralni. Érdekel Dél-Amerika, de bejárnám a skandináv országokat is. Ahol élni is tudnék, az Írország vagy Dánia. Legyen zöld a fű és fújjon a hideg szél. A homokos tengerpart nem az én világom.
