A párizsi George V luxusszálloda luxuslakosztályába, egy hatalmas, bézs- és barackszínű terembe vezetnek. Kylie Minogue, a világ egyik legnépszerűbb popénekesnője aranyfonalakkal díszített, barackszínű kanapén vár. Első benyomás: milyen apró, mennyire védtelennek tűnik. Olyan, mint egy megmenteni való királylány. Aztán nagyon határozottan fog kezet. Miközben bemutatkozom, és elmondom, hogy a magyar nyelven írt Nők Lapjától jöttem, arra gondolok, nem ért meglepetés. Ilyennek képzeltem el az ausztrál dívát.
Egyszerű, combig érő fekete ruha van rajta, mély kivágással. Fekete csizmája ezüstös cipzárral záródik, kellemes harmóniában van a ruhája bal karján található másik cipzárral, amely szerintem csak dísz, értelmes funkciója aligha lehet. Kezén hivalkodó, barna ékköves gyűrű, meg egy jóval visszafogottabb, vékony arany. Nem, nem ott, ahol a jegygyűrűt szokás viselni… Arcán erős alapozó, de visszafogott színben, finoman illeszkedik halvány, fehér bőréhez. A haja majdnem platinaszőke, a Marilyn Monroe-ról látott régi felvételeket juttatja eszembe. Varázslatos, vonzó, természetes. A szempillája az egyetlen mű dolog rajta. De közben elképesztően vonzóak a szemei. Most meg már kedvesen biztatnak, hogy ideje elkezdeni a beszélgetést.
– Egy friss interjújában úgy fogalmaz, hogy a betegsége után újra felépítette magát. Mit jelent ez?
– Nézze, a mellrák olyan élmény, amely semmiképpen sem nevezhető mindennaposnak – Kylie lassan, tagoltan beszél, láthatóan minden szavát kétszer is végiggondolja. – Sokat tanultam az életről, az emberekről, magamról. Arról, hogy mi a fontos nekem…
– És mi fontos önnek?
– Nem tudom, miért, de a betegségem idején az volt a legfontosabb, hogy be tudjam fejezni a turnémat. Büszkén mondhatom, meg is tettem. Nem tudom pontosan, hogyan, de megtettem…
– És most? Most mi a legfontosabb?
– Az, hogy továbbra is Kylie maradjak. Hogy megbecsüljem az időt, ami nekem adatott, megőrizzem az egészségem, és továbbra is dolgozhassak. Hogy a bennem rejlő kreativitást, örömet, szeretetet megoszthassam azokkal az emberekkel, akiket szeretek. Hogy elégedett legyen velem a széles baráti köröm, akiket rajongóknak szokás nevezni. Néhányan közülük már húsz éve velem vannak, és remélhetőleg még húsz évig maradnak… Azt hiszem, elfogadtam, hogy énekesnő vagyok. Ez a dolgom a világban. Néha elgondolkozom azon, miért ez adatott számomra, de aztán legyintek, és elfogadom, hogy ez van.
– Nem szeretne családot? Nemrég betöltötte a negyvenet.
– Talán egyszer.
– Addig marad a színpadi élet?
– Igen. Egész életemben erre készültem, ezt tanultam, és az emberek manapság jobban várják tőlem a show-t, mint valaha. Meg kell osztanom velük, ami bennem van.
– Egy pillanatra térjünk vissza a betegségéhez! A Nők Lapja mindig is kiemelten foglalkozott a témával, hiszen Magyarországon is sok nő esik át az emlőrákon. Nemrég egy olvasónkkal beszélgettem, aki szintén túlélő. Amikor megemlítettem, hogy kivel készítek interjút, megkért arra, hogy kérdezzem meg öntől: az a nő, aki a mai világ egyik szexszimbóluma, hogyan tudta ismét nővé varázsolni magát a betegség után?
– A mellrák nagyon mély és traumatikus élmény. Nekem segített, hogy amikor összevissza kavarogtak bennem az érzések, nem maradtam egyedül. Azok segítettek, akik már maguk is megélték a betegséget. Mert lehet, hogy mindenkinek megvan a saját története, de a sorstársai meg fogják érteni, hogy miken megy keresztül, és ez segíteni fog! Utána pedig, előbb-utóbb, megbékél a testével. Mert lehet, hogy nem úgy működik, ahogy szeretné, de mégiscsak az ő teste. Aztán tovább múlik az idő, és egyszer csak észreveszi, hogy kezd minden a helyére kerülni… Intimebb kapcsolatba kerül a testével, hálásabb lesz neki. Az egészségének, a női mivoltának. És örömmel tapasztalja, hogy nőiesebbnek érzi magát, mint valaha…
Itt az énekesnő fél perc szünetet tart, elgondolkodik, és úgy folytatja.
– Néhány hete, Londonban, a vörös szőnyegen ugyanezt a kérdést tették fel nekem: „mit üzenek a többi túlélőnek?” Emlékszem, ránéztem az újságíróra, és azt válaszoltam: „Azt, hogy nézzenek rám! Épp egy vörös szőnyegen sétálok, Dolce and Gabbana estélyiben, gyémánt ékszerekkel a nyakamban…” Lehet, hogy sokaknak ez nagyképű, odavetett válasznak tűnik, de teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. A legfontosabb tanács, hogy újra el kell kezdenünk élni! Folytatni, ahol abbahagytuk.
– Nemrég egy angol magazinban azt nyilatkozta, hogy a betegség egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy ezentúl nem hajszolja magát a végtelenségig, és megpróbál kilenctől ötig dolgozni. Lehetséges ez a show-bizniszben?
– Nem. De azért jó, ha az ember kitűzi magának a célt. Ami néha összejön, sokszor pedig nem. Például, amikor a legújabb dalomhoz, a Two Heartshoz készítettük a videót – na, az egy nagyon hosszú nap volt! De azért próbálom visszafogni magam, ami nemcsak számomra újdonság, de a munkatársaimnak is. Néha meglepődnek rajtam. Tudja, ha egész életemben úgy teszek, mintha minden egyszerű lenne (és nekem ez a színjáték a munkám része), akkor az embereknek eszébe sem jut, hogy a dolog igazából fárasztó. Néha még a munkatársaimmal is meg kell értetnem, hogy „ez itt az én időm is, az én egészségem is, tehát csináljuk a dolgunkat, de maradjuk ésszerű határokon belül”.
– Mik a céljai ebben az évben?
– Az új lemezemet reklámozom. Aztán ismét turnéra indulok, amelynek során Budapestre is ellátogatok. (2008. május 15., Papp László Sportaréna – a szerk.) Emellett kiélvezem az új illatom.
– Ez elég reklám-ízű volt…
– Pedig nem annak szántam! – nevet fel szkeptikus ábrázatomat látva. – Azt hiszem, az írását olvasó lányok, hölgyek értik majd, mire gondolok. Higgye el, az valami csoda, amikor az ember lánya a kezében tart egy parfümös üvegcsét, amelyen a saját neve díszeleg… egyszerűen mesés érzés!
– Ön viseli az új illatot?
– Már majdnem egy éve.
– Miben más, mint a régi parfüm?
– A Coty szakembereivel dolgoztuk ki. Az első illatom – a Darling – intim volt, finom, visszafogott. Nem sokkal azután készült, hogy kigyógyultam a mellrákból. Akkoriban próbáltam összeszedni magam, lassacskán újra felépíteni az életemet. Az új illat, a Showtime készítésénél már tele voltam energiával, lelkesedéssel, és újra élveztem, hogy céljaim vannak. Eldöntöttem, hogy ismét színpadra akarok állni, élvezni akarom a közönség szeretetét, és közösen ünnepelni velük az életet! Ezért lett extravagáns, exhibicionista, túláradóan nőies és szexi.
– Azt hiszem, kiveséztük a két fő szenvedélyét: a munkáját és az új parfümöt. Gondolom, vannak más szenvedélyei is.
– A többit inkább hobbinak nevezném. Tudja, nekem azelőtt sosem voltak hobbijaim, de utóbbi egy évben rátaláltam egy-két fantasztikus dologra. Az egyik a lovaglás: tíz év után először ültem lóra, és örömmel tapasztaltam, hogy teljesen képes kikapcsolni. Ülök a nyeregben, és elfelejtem minden gondomat – csak a lóra és önmagamra koncentrálok. A másik… nos, főzőiskolába is járok.
– Ez megérne egy külön interjút.
– Sajnos, arra nincs idő.
– Akkor inkább beszéljünk arról, hogy az új videoklipjében mintha visszatért volna a nyolcvanas évek divatjához.
– Azt érzem, hogy a nyolcvanas évek stílusa újra divatba jön. A divat manapság újra nagyon izgalmas időszakot él, főleg, mert a mai vagány fiatalok, akik a klubokat járják, tényleg azt vehetnek fel, amit akarnak. Ez pedig nagyon izgalmassá teszi az egészet. Úgy tűnik, manapság minél inkább különbözöl a többiektől, minél különlegesebb egyéniség vagy, annál jobb… legalábbis Londonban mindenképp.
Lejárt az idő, szólnak a szervezők, hogy jön a következő újságíró, Venezuelából. Kylie megszorítja a kezem, megköszöni a beszélgetést. Amikor azt mondja, nagyon élvezte a találkozást, zavarba jövök, és elönt a meleg. Miközben kifelé megyek a szobából, hallom, hogy odaszól a segítőjének: „Olyan forróság van itt benn. Nem lehetne egy kicsit kinyitni az ablakot?” A szállodám felé baktatva azon gondolkozom: lehet, hogy volt köztünk valami? Vagy csak magasra állították a fűtést?
| Kicsoda Kylie?
Az énekesnő 1968-ban született, az ausztráliai Melbourne-ben. A nyolcvanas években egy ausztrál szappanoperában indult a karriere, ahol tinédzserként szerepelt. A sorozat Angliában is népszerű volt, ahová Kylie akkor költözött, amikor leszerződtette a Stock-Aitken-Waterman pop producer trió. A nyolcvanas évek pophercegnője a ’90-es évek közepére otthagyta a sztárgyárat, és kialakította saját stílusát. A legnagyobb áttörés mégis viszonylag későn, 2000-ben következett be, amikor dance-pop dívaként, szexi és provokatív videókkal, jó dalokkal és rendkívül feltűnő színpadi megjelenéssel taglózta le egyre növekvő számú rajongóit. 2005-ben mellrákot diagnosztizáltak nála, amiből sikeresen kigyógyult. Mára mind Európában, mind Ausztráliában ikonná nőtte ki magát. Stílusát, egyéni megjelenését sokan tekintik követendő példának. Legfrissebb, „X” címen megjelent albuma a 10. stúdiólemeze. |
Még több az e heti Nők Lapjából: • D. Tóth Kriszta: Pongó a csizmában » • Egy hazai klasszikus: a sertéshús » • Exkluzív interjú Kylie-val » • Nőből férfivé – a műtőasztalon » • A primadonna Jaksity Kata » • Médiaszemélyiségek öltözködnek » • Kínai horoszkóp 2008 » |
