Gryllus Dorka és a trambulin

Most éppen Alföldi Róbert első filmjében, a Nyugalomban alakítja Esztert, a végzetes szerelembe bonyolódó lányt.

Dorka talpig feketében érkezik a beszélgetésre, és körüllengi valami megmagyarázhatatlan bizsergés. Hollywoodi színésznőket látunk ilyen sugárzóan tökéletesnek, ám ő úgy cseveg, mint bármelyik lány a szomszéd utcából. Közvetlen, érdeklődő és őszinte.

– Gratulálok a filmhez.

– Láttad? Hurrá!

– Véleményt még ne kérj tőlem, mert ez olyan mozi, amelyet napokig kell magamban emésztgetnem. Nem könnyű vasárnap délutáni film, elgondolkodtatja az embert. Milyen volt Alföldi Róberttel dolgozni?

– Nagyon jó. Pontos elképzelései voltak mindenről. Nagyon ért az emberekhez, és biztonságot tud adni a színészeknek. Kifejezetten jó hangulatú forgatás volt.

– A filmben Makranczy Zalán a partnered, akinek ez volt az első filmje. Meglehetősen intim jeleneteket is forgattatok. Számít ilyenkor a filmes rutin?

– Nem gondolom, hogy színészi vagy filmes rutinról lehetne beszélni, ha ilyesmiről van szó. Zalán nagyon nyitott, őszinte, tehetséges ember, jó volt vele dolgozni, mint ahogy nagyon nagy öröm volt Udvaros Dorottyával és Hernádi Judittal is együtt játszani.

– Eszter mindenre képes azért, hogy megtartsa a szerelmét. Odáig is elmerészkedik, hogy megveri a fiú anyját. Te tudnál ennyire szeretni valakit?

– Csináltam már őrültségeket, amikor nagyon szerelmes voltam. Ennyire végletes helyzetekre nem emlékszem, de a szerelem szerintem mindenkit az őrületbe tud kergetni.

– Abból lehet tudni, hogy tényleg szerelmes az ember…

– Nem feltétlenül…

– Jó neked Berlinben?

– Nagyon jó.

– Szereted a város hangulatát? Üldögélsz a kávézók teraszán?

– Hát… ha visszagondolok az utóbbi pár hétre, nem nagyon engedhettem meg magamnak azt, hogy kiüljek egy könyvvel egy kávézó teraszára. Bár kint sokkal nyugodtabb az életem. Pesten, ha elindulok az utcán, negyedórán belül találkozom valakivel, akit ismerek. Berlinben talán havonta esik ez meg.

– Vannak már kint barátaid?

– Vannak. Persze azokhoz a barátokhoz, akiket már tíz-húsz éve ismer az ember, egészen máshogy kötődik. De vannak ott is barátaim, haverjaim.

– Négy év alatt szakadtál el itthoni barátoktól?

– Egyértelmű, hogy vannak olyan barátaim, akikkel nem tudom tartani a kapcsolatot. De úgy látom a korosztályombeli embereken, hogy pont abban a fázisban vagyunk, amikor mindenki annyit dolgozik, lót-fut, hogy kicsit kevesebb idő jut a barátokra. Lehet, ha itthon lennék, talán akkor sem futnánk össze sűrűbben. Ha jövök, mindig találkozunk.

Alföldi Róberttel

– Számtalan kiváló színésszel dolgoztál már együtt. Van valaki, akivel még nem hozott össze a sors, pedig vágynál rá?

– Nem is tudom. Például Ónodi Eszterrel már nagyon szeretnék együtt játszani. Egyszer voltak közös próbafelvételeink, de abból sajnos nem lett film.

– Milyen sűrűn jössz Budapestre?

– Havonta. Játszom a Thália Stúdióban, A Vagina Monológok című darabban. Nagyon fontos nekem, hogy játsszak rendszeresen magyarul is, és hogy a színháztól se szakadjak el teljesen, olyankor visszazökkenek a régi közegembe. Olyan ez, mint egy trambulin. Mindig le kell érni a földre ahhoz, hogy újra ugorni tudjak.

– Az tényleg jó dolog (feltéve, ha valaki elkapja az embert, és utána újra feldobja…). Mi vár rád kint most?

– Áprilisban New Yorkban játszom színpadon, előtte pedig egy osztrák filmben fogok játszani. Nagyon érdekesnek ígérkezik.

– Megint egy „érdekes” film. Miért van az, hogy téged sosem látunk olyan filmben, amelyben egy „normális” csajt játszanál?

– Ezt, látod, én sem értem. Szívesen játszanék már valami olyan egyszerű romantikus filmben, mint a Pretty Woman. Olyan csajt, aki egy irodában dolgozik, és nem ölik meg, nem tépik szét, nem őrül meg…

– Talán a rendezőkben nagyon erősen él még a Tereskova-korszakod… Tényleg, nem hiányzik az éneklés?

– Van egy zenekar kint, amelyben énekelek. Rot Front a nevünk, velük szoktam koncertezni. Most megyünk Ausztriába, és nyáron talán itthon is fellépünk. Tavaszra csinálunk lemezt. Nehéz lenne meghatározni a stílusunkat, azt szoktuk mondani: Emigrantski Raggamuffin Kollektiv.

– Látod, a zenekar stílusát sem lehet igazán behatárolni. Melyek az életedben azok a dolgok, amelyeket könnyen helyre tudsz tenni?

– Csomó mindent helyre tudok ám tenni. Pont mostanában mondta rólam egy barátom, hogy konzervatív ember vagyok. Tényleg fontosnak tartom Istent, a hitet, a családot, a hazát, a magyar kultúrát.

– Tudják kint, hogy magyar vagy?

– Persze. A szerepeimet is mindig megpróbálom átíratni magyarra. Általában idegen nőket játszom, és mindig megkérdezem, hogy mi lenne, ha magyar lenne. Van úgy, hogy belemennek a rendezők.

– Átállt már az agyad a német nyelvre?

– Van, hogy németül gondolkodom. Ha közben még angolul is beszélek, akkor előfordul, hogy teljesen összekeverem a nyelveket. A barátomhoz például rendszeresen magyarul szólok.