Életem egyik nagy tévedése
Húszévesen valószínűleg nem csak én estem abba a hibába, hogy olyan halálosan komolyan gondoltam a monogám párkapcsolatot, hogy még a flört gondolatát is megcsalásnak tekintettem. Szentül meg voltam róla győződve, hogy számomra csak egy férfi létezik, és tőle majd mindent megkapok: bókokat, elismerő mosolyokat, simogatást, kedvességet, gyengédséget, nagy, világmegváltó beszélgetéseket. Első, igazi, együtt élős, „együtt öregszünk meg” szerelem volt, és hiába károgtak a tapasztaltabbak, nagy reményekkel és végtelen hittel vágtam bele a kapcsolatba, no meg a flört nélküli életbe.
Az első évben nem is volt különösebb probléma. Elbódított – vagy mondhatnám azt is, hogy elvakított – a szerelem. Az utcán a pasikat észre sem vettem, és mindent megtettem, hogy ők se vegyenek észre. Akkor még nem tudtam, de a szerelem kémiájával szálltam harcba, és mint minden ilyen csata, ez is őrült és megnyerhetetlen volt.
Flörtölni – ösztönösen
Amikor úgy döntöttem, hogy felhagyok a flörtöléssel, önmagammal szálltam szembe. Mert a flört nem egy rossz szokás, amelyet felvesz vagy letesz az ember, hanem abból fakad, hogy nőnek és férfinak születtünk. Ugyanúgy az egyéniségünk része, mint a hajunk és szemünk színe, a könyvek, amelyek hatnak ránk, vagy éppen a szokásaink. Ugyanolyan létszükséglet, mint a táplálék vagy a levegő. Viszont a flörthöz nem elég nőnek (vagy férfinak) lenni, kell még hozzá egy kis cinkosság, „egy húron pendülés”, bizalom és érdeklődés a másik iránt. Okos könyvek beszélnek arról, hogyan kell flörtölni – milyen taktikákat és trükköket kell bevetni –, miközben az izzadságszagú akarás a flörtölés gyilkosa.
A flörtben éppen az a szép, hogy játékos, kiszámíthatatlan és ösztönös. Sohasem tudhatod, hogy hol akadsz emberedre és cinkosodra. Mert a flörthöz mindig két ember kell, és nem elég, ha a két ember között felszikrázik a vonzalom, kell a csibészesség, kell a macska-egér harc, a „húzd meg, ereszd meg” játék. Érintés nélküli tánc ez, amelyhez olykor annyi is elég, hogy egy férfi és egy nő elmegy egymás mellett az utcán, vagy négy megállót együtt utaznak a 7-es buszon.
A flört megcsalás?
Nagy dilemma, és nem is lehet egyértelműen eldönteni, hogy a flörtölés már megcsalásnak számít-e. Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, olyan fogalmakat kell definiálni, mint szerelem, hűség, flört, megcsalás, és ezekből a meghatározásokból nem lehet kihagyni a személyes meggyőződésünket sem. Valakinek már attól lelkiismeret-furdalása van, ha „úgy” villan össze a szeme egy férfival, valakinek az is belefér, hogy az állandó partnere mellett olykor titokban találkozzon egy másik férfival, esetleg szexuális viszonyt tartson fenn.
A legtöbb esetben mégis attól függ, hogy a flörtölés során meddig megyünk el, hogy éppen szingliként vagy párkapcsolatban élünk-e. A szingli nő bátrabb, szabadabb, neki csak önmagához kell hűségesnek lennie, és egy lopott csók csak fokozza a flört élvezetét, míg egy házas (párkapcsolatban élő) nőnél nincs ártatlan csók, mert az már kimeríti a megcsalást. Persze a szópárbaj, a mosoly vagy a szemezés élvezetes játék lehet egy idegen férfival.
| Olvasóink a flörtről |
|
Mindenki flörtöl valakivel?! » |
Csak diszkréten
Partnerünk jelenlétében flörtölni pofátlanság vagy erőpróbálgatás. Mindkét esetben párunk büszkeségén ejtünk csorbát, amiből később nem jöhetünk ki jól. A pillanatnyi diadal gyorsan vereségbe csaphat át. Elég, ha a pasink más nőkkel kezd el flörtölni, és minket hanyagol, vagy féltékenysége veszekedésbe csap át. Bukott az este, bukott a harmónia. Az indulat indulatot szül, és megmérgezi a kapcsolatot.
A flört két idegen magánügye, amelyet nem kell hazavinni, nem kell bemutatni, nem kell, sőt nem szabad hivalkodni vele. Hiba, ha saját magunkat úgy próbáljuk érdekesebbé tenni a pasink szemében, hogy hódításainkról, kalandjainkról beszélünk. A flört könnyen jön, könnyen megy. Bőséges jutalom, hogy a flört felpezsdít minket, és ez az energia nem vész el. Míg a flörtöt tilos hazavinni, addig a flörtből nyert energiát kötelező. Így lesz egy idegen férfi mosolyától egész nap jókedvünk.
Egy ember kevés
A flört a legjátékosabb emberi kapcsolat. Illékony, mégis pezsdítő. Nincs benne megszokás, nincs benne semmi kiszámíthatóság. Bármennyire is boldogok vagyunk egy párkapcsolatban, egy idő után hozzászokunk a legszebb és legjobb érzésekhez is, és valami frissre, üdítőre vágyunk. A létfontosságú flört először azoknak hiányzik, akiknek bizonytalan az önbizalmuk. A párkapcsolatban minden megszokott, és néha már unalmasnak érezzük magunkat. Jó, ha egy idegen felráz minket, és minden porcikánkban érezhetjük, jó nők vagyunk. Néha nem kell több, mint a csábító lehetőség, hogy én ennek a pasinak a fejét el tudnám csavarni, vagy én ezt az idegen pasit megbolondítottam.
Most már – tíz év tapasztalatával és sok lélekedző csalódás után – én is nyitott szemmel járok. Észreveszem, ha egy pasi „úgy” néz rám, ha megcsillan a szemében az elismerés, vagy ha a munkám kapcsán egy érdekes, izgalmas férfival beszélgetek, biztos, hogy rámosolygok, a szememben megcsillan a huncutság, figyelek rá, mindent megteszek, hogy lenyűgözzem, majd megyek tovább. Úgy gondolom, hogy mindketten jól járunk. Ő is, én is. Ártatlan játékok ezek, viszont azt megfigyeltem, hogy a belőlem áradó nőiesség vagy lendület az ilyen napokon a pasimat is megbolondítja.
