Szia Soma!
Abban szeretném a segítségedet kérni, hogy szerinted mely alapvető könyveket lehetne elolvasni ahhoz, hogy egy nő igazán nő legyen, hogy megállja a helyét a munkahelyén, a baráti társaságban, a párjával szemben?
Gondolom, vannak „életvezetési alapművek”, melyeket egy 25 éves lánynak „kötelező olvasmányként” tudnál ajánlani. Szeretnék olvasni arról, hogyan lehet megtartani egy férfi szerelmét, a saját szexuális kisugárzásomat, boldog párkapcsolatot teremteni és megtartani. Miért olyan bonyolultak néha ezek a dolgok, miért nem ért egyet a nő és a férfi?
Segítségedet előre is köszönöm.
Üdv: Szilvi
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Szilvi!
Persze, ajánlok néhány idevonatkozó irodalmat, de el kell, hogy keserítselek, mert mindarra, amit te kérdezel, valójában nincs recept. Mindenkinek az egyéni életútja vezet el – egyéni és soha meg nem ismétlődő, egyszeri személyiségén keresztül – a lehetséges boldog párkapcsolathoz. Így azt, hogy hogyan lehet megtartani egy férfi szerelmét, hogyan lehet boldog párkapcsolatot teremteni, neked magadnak kell kisakkozni, és valójában az élettapasztalatod, intuíciód, önszereteted, önismereted és sorsod fog ebben leginkább segíteni és irányítani. De persze nagyszerű dolog a törekvés, és miért is ne tanulnánk mások megszerzett és átadni kínált tudásából?
Eszembe jutott John Berger: G. című könyve (Európa Könyvkiadó, Bp., 1982). Tizenhét éves voltam, amikor a kezembe akadt, talán ez volt az első igazi szexi, felperzselő könyv, amit olvastam (Boccaccio Dekameronját nem számítom, sem a Káma-szútrát, mert egyiknek sem mai a nyelvezete, és ettől valahogy akkor nem tudtak olyan közel kerülni hozzám.) Zsigerileg segített ez a könyv bennem felszabadítani a nőt, bár egyszerre nyíltam és féltem, és persze faltam a könyvet. Ez persze szépirodalom, de először nézzük a szakirodalmat.
A férfi-nő témában az egyik alapkönyv – szerintem –, ami hirtelen beugrott: Anne Moir & David Jessel Agyszex című könyve (Gondolat, Bp., 1992). Idézet a könyvből: „Tizenéves gyermekeink megtudhatják a könyvekből, hogy miként működtessék nemi szervüket, de azt senki sem magyarázza el nekik, hogy a férfi és a nő lelke miben különbözik, és hogy e különbségek kiegészítik egymást.”
Ha az emberi lélek megismerésében mélyebbre szeretnél menni, ajánlom neked a pszichológia egyik alapkönyvét: Atkinson & Hilgard: Pszichológia (Osiris). Laikusok számára is olvasmányos, mindenképpen sokat ad önmagunk, a másik és az emberi természet működésének a megismeréséhez. Több fejezete érinti a nők és a férfiak közötti alapvető különbségeket.
Kb. tíz éve már, hogy a következő két könyvet egyszerre kaptam ajándékba egy barátnőmtől: Dr. Irene Kassorla: Ahogy az igazi lányok… (Universum Kiadó, Szeged, 1990) és Jonathan Kramer & Diana Dunaway: Miért kevés a szex a férfiaknak? Miért kevés a szerelem a nőknek? (Studium Effektive Kiadó, 1994). Ezek a könyvek – ahogy a címük is elárulja – alapvetően a valós és vélt nemi sztereotípiákat, viselkedésmintákat boncolgatják, és persze azt, hogy mi kell és kellhet a másiknak, és hogy lehet a szex még jobb. Mindkettő adott új és pozitív gondolatokat, mindamellett azt éreztem, hogy sok benne a közhely, szájbarágás, és hogy egy csomó minden számomra már evidencia. (Na de én 10 évvel ezelőtt is már 30 voltam.) Szóval lehet belőle csemegézni.
Elolvastam a Vagina és Fallosz monológokat is (két külön könyv a Konkrét Könyvek kiadásában), tanulságosnak találtam mindkettőt. (A Fallosz monológok olvasásakor szabályosan voyeurnek éreztem magam… Szexi volt…) Mindenképpen segítenek az alapvetően narcisztikus világképünkből való kilépésben, hogy mások agyával, érzéseivel élhetünk meg ilyen intim dolgokat. (Férfiaknak épp emiatt szoktam ajánlani a szintén Konkrét könyvek által kiadott Nők a csúcson c. könyvet, mely több tucat nő maszturbációs fantáziaképét gyűjti csokorba. Mindenképpen tudattágító bepillantást nyerni mások lelkivilágába.)
És ha már itt tartunk, akkor érdemes belekukkantani a férfi oldalba is. Évekkel ezelőtt jelent meg a jelenleg is népszerű kortárs orosz író, Viktor Jerofejev könyve Férfiak címmel. Szellemesen és őszintén mondja el, hogy férfiként hogyan éli meg korunk jellemzőjét, a férfi-női erőviszonyok megbillenését és a nők öntudatra ébredését. (Itt most beugrott Boris Vian: És mindez a nők miatt! című regénye is.)
E témakörben számomra szintén tudattágító és elgondolkodtató volt Osho Tantra szex című könyve. Sok mindent nem fogadok el tőle (pl. ahogy A nők című könyvében a családmodellről vélekedik), de alapvetően vonzódom a zen felfogáshoz. 2000-ben jelent meg az „Osho-könyvek” sorozatban (Amrita Kiadó – Osho zen tarot, ami valójában 79 kártya és egy kézikönyv. Azóta hetente 3-4-szer húzok belőle kártyát, és azt tapasztalom, hogy ez a transzcendens zen játék segítő, vezető gondolatokat ad számomra. Tizenegy éve foglalkozom a klasszikus tarot-kártyával is, ami alapvetően archetipikus szimbológiával bír.)
És innen már tulajdonképpen rá is kanyarodtam arra, hogy konkrét szakirodalom ide vagy oda, itt az összefüggések világában, ahol minden mindenre kihat, semmilyen szakirodalom nem lesz elegendő, hogy a kérdéseidre megkapd a
választ. Úgyhogy innentől kezdve nem is férfi-nő-szex-párkapcsolat témakörben
ajánlok neked irodalmat, hanem egészen személyesen abból a nagy merítésből
emelek ki néhány könyvet, ami nekem olyan sokat adott, és nyilván formált is
rajtam.
Intuitíve te magad el fogod dönteni, hogy ezek közül mi az, amire neked szükséged lehet. Többször ajánlottam már Thorwald Dethlefsen könyveit, most ismét megteszem. Az egyik A sors mint esély – Eredendő tudás a teljességről, ezoterikus pszichológia (Arkánum Kiadó, Bp., 1992 és Magyar Könyvklub, Bp., 1994), a másik A betegségek jelentése és jelentősége.
Semmilyen párkapcsolati „recept” nem létezik önismeret nélkül, ezek a könyvek ahhoz segítenek hozzá. Számomra ilyen volt (szintén ezoterikus témakörben) Bistey Zsuzsa: A diadalmas út – Az emberi lélek története című könyve is (Arkánum Szellemi Iskola Kiadó, 1993). Az a szemszög, amiből ő mutatja meg emberi létünket, felemel és távlatokat nyit. Emlékszem, amikor elolvastam, szinte megrészegültem tőle. Ugyanilyen erős hatással volt rám Hermann Hesse Demian c. műve is. Ez a könyv új dimenziót nyitott bennem az „ördöggel” való kapcsolatomban. Mondhatni egy új alapkövet rakott le, amire azóta is alapozok. Szintúgy Rudolf Steiner könyvei, szellemisége, amiket viszont transzcendentális, spirituális szellemiséggel nem, vagy kevésbé foglalkozóknak nem ajánlok, mert nagyon súlyos, tömény, nehezen emészthető olvasmányok.
Viszont Hamvas Bélát bárkinek ajánlom, mert hatalmas tudása, szellemisége mellett is olvasmányos. Végtelen bölcsességgel, műveltséggel, szellemiséggel ír, amikor olvasod, érzed, ahogy felemel. Bár hozzáfűzöm, alapvetően a nőkhöz való viszonyulása számomra épp úgy nem szimpatikus, ahogyan Márai Sándoré sem. Mindketten megkeseredtek. (Stílusosan Hamvas Béla lelki társát Kemény Katalinnak hívták.) Mindezek ellenére rengeteget kaptam tőlük. Elvégre „tökéletes” ember nincs. Tulajdonképpen tökéletes hibáink vannak, hiszen ezek is tesznek minket éppen azzá, akik vagyunk. Nem hagynám ki a listámról Szepes Mária nénit sem, akivel szemben úgy voltam, hogy szándékosan betörtem magam a számomra cikornyás stílusának, mert olyan nagy tudású, hogy tudtam, hogy megéri.
Akik viszont íróként is olyat adtak, amit egy életen át vinni fogok magammal: Robert Merle: Mesterségem a halál (na, ebből az aspektusból megláttatni és meglátni, amit ő megmutat… uhhh… súlyos), Garcia Márquez: Száz év magány, Szerelem a kolera idején, Shakespeare és Bertolt Brecht drámái (alapvető emberi viszonyokat mutatnak be a szépirodalom luxusában), Sylvia Plath: Üvegbura (csak kiegyensúlyozott, magas energiaszinten levőknek ajánlom), és persze Dosztojevszkij, igaz, a Bűn és bűnhődést csak harmadjára tudtam elolvasni, annyira szorongtam tőle fiatalon. Aztán ott van Bulgakov Mester és Margaritája, és persze az első igazi nagy szellemiség-szerelem (16 évesen), az egzisztencialisták: Jean-Paul Sarte, Simone de Beauvoir – akkor szabályosan felrobbantották az agyam. És folytathatnám még a listát azokról a könyvekről, amik annyit adtak nekem, hogy azzá váljak, aki vagyok. Bizony, mindennek köze van a szexuális kisugárzásomhoz, a párkapcsolatomhoz is. Nyilván. Összefüggő rendszer vagyunk. És az, hogy meg tudom tartani a férjemet, nyilván azért is van, mert nem üresfejű vagyok.
Végezetül még pár szót a költészetről, ami kisgyermek koromtól kezdve szó szerint az anyatejjel együtt volt a táplálékom. (Anyám színésznő szeretett volna lenni, de nem volt hozzá elég ambíciója, így egyfolytában nekünk szavalt). Háromszor felvételiztem a színművészetire, minden évben 200 verset és 20 monológrészletet vittem. Mivel nem szerettem a külsőmet, tudásommal, szorgalmammal igyekeztem kompenzálni mindazt, amit hibának és hiánynak éltem meg. És most így utólag azt mondom: de jó, hogy így alakult! Mennyi kincset begyűjtöttem, amik formáltak, építettek, gazdagítottak! Persze, József Attila, Ady, Pilinszky, Weöres Sándor, a szexi franciák: Villon, Louis Aragon, Baudelaire, Verlaine, Rimbaud, Apollinaire, a nagy szürrealista (a szürrealizmus vezetett el az underground vagy avantgárd felé), Faludy György Test és lélek antológiája, Beney Zsuzsa Szó és csend között-i gyönyörű szerelmes kiáradása.
És ez csak az irodalom. Mennyi ajándék van még oly sok területen! (Hirtelen beszűkültnek is érzem magam, hogy egy éve csak pszichológiai szakirodalmat olvasok. De hát rengeteget raknak ránk…)
Szóval, kedves Szilvi, most jó sok mindent rád zúdítottam, de ez volt a kérésed. Nagyon örülök, hogy törekszel, tudni, adni vágysz. Bölcsen teszed, gyűjts be sok mindent, hogy adhass, hiszen tudod, csakis adva kapsz. Azt látom, hogy a mai autonómiára, emancipációra törekvő nők, lányok közül sokan nem mernek és nem is tudnak adni a férfiaknak, elvárásaik viszont kőkeményen vannak. Nyilván egyszerűbb kifelé mutogatni, hogy „nincsenek férfiak”, de kérdem én, vajon nők, igazi nők többen vannak? (Most nem arra gondolok, hogy Magyarországon egy hímnemű állampolgárra több nőnemű állampolgár jut.) Akinek megtartod a szerelmét, a tiszteletét, az a szellemi és lelki társad is lesz. Épp ezért, amit magadba raksz (akár olvasás útján is), az a másiké is lesz. Végezetül pedig stílusosan hadd idézzem Ladik Katalin számomra legkedvencebb versét:
„A lányok éjszakára nyitva felejtik magukat, ánizsmezőnek érzik a hasukat. Bocsásd meg nekik a röffenést, én becsukom mályváikat.”
Soma Mamagésa
