Beremenden képzőművészeti kellékeket szeretnének

A déli határszélen, a háromezer lelkes Beremend Általános és Zeneiskolájában már a belépéskor érezni, hogy e falak közt nagy becsben tartják a kézművességet. A folyosókon mindenütt a gyerekek munkáit aggatták föl gondos kezek, a vitrinekben festett üvegtárgyakat őrizgetnek, a plafonról hosszú fakérgeket lógattak le, amelyek belsejére a gyerekek színes mintákat festettek. A nagy hirdetőtáblákon kukoricaháncsból készített tavaszköszöntő képek és óriási origami-virágfejek mosolyognak.

A munkák egy részét Hajduné Reith Georgina gyógypedagógus, rajz szakos tanító, hátrányos helyzetű gyerekekből álló csoportja készítette. Ők a Maszatok.

A nevet egy gyengén látó fiú találta ki, amint azt már szinte belépésünkkor közli is velünk nagy büszkén. Maszatolnak rendesen: színes, változatos technikákkal, teljes művészi szabadsággal.

– Kilencven százalékban sajátos nevelési igényű gyerekek járnak a foglalkozásainkra – meséli Reith Georgina. – A magatartásukban, a tanulásban és a finommozgás terén küzdenek nehézségekkel, illetve a családi hátterük is problémás. Van köztük látás-, hallás- illetve mozgássérült, és hiperaktív gyermek is. A dicséret nekik drága és ritka kincs, hiszen szinte semmilyen szempontból nem tudnak kitűnni. A kézművességben is sok támogatást igényelnek. De itt erre is van idő, ahogyan arra is, hogy egyéni képességeiknek megfelelően foglalkozzunk velük. A látássérült fiúnak például vastagon körbe kell rajzolni a formát a papíron, hogy lássa, mi a teendője vele. Óriási büszkeség az nekik, ha látják, hogy kirakom a munkájukat a folyosókon. Karácsony előtt például mézeskalácsot sütöttünk, és azzal díszítettük a karácsonyfát. Nagyon boldogok voltak, hogy ők is tudtak adni valamit.