Tanulunk a STOMP-tól

A hamarosan hazánkban is fellépő csapat két tagjával, Lucy Diyonnal és Jubal Carbonnal az egyik négycsillagos budai szálloda halljában találkoztunk.

Mennyi időre érkeztetek Magyarországra?

Lucy: Csak egyetlen napra.

Akkor nincs időtök körbenézni a városban…

Lucy: Nincs, de most nem is ez a cél. Szeretnénk minél több interjút adni és minél több helyen szerepelni, hogy a magyar nézők idejében értesüljenek az áprilisi fellépéseinkről. (A STOMP április 1-je és 6-a között lép fel a Papp László Sportarénában – a szerk.) És persze próbálnunk kell ma is…

Nem mondjátok, hogy még nem állt össze a műsor!

Lucy: Dehogynem. A mostani show-t nagyjából hat hét alatt tanultuk be, de ennek ellenére folyamatosan próbálnunk kell. Napi két-három órát gyakorolunk, elsősorban azért, mert az előadás egyes részei veszélyesek. Fontos, hogy begyakoroljuk a mozdulatokat, hiszen folyamatosan tárgyakat dobálunk ide-oda…

Jubal: Pontosan. A próbák elsősorban azért vannak, hogy összehangolják a mozdulatainkat, és véletlenül se okozzunk egymásnak sérüléseket.

Úgy tudom, hogy az eredeti STOMP felállásban ti még nem szerepeltetek.

Lucy: Ez igaz. Mi az eredeti STOMP csapat után létrejött öt-hat társulat egyike vagyunk. De természetesen minket is Luke és Steve (a műfaj alapítói – a szerk.) választottak ki, és ők is koreografálták a műsorunkat.

Mennyi az előadásból az előre meghatározott koreográfia, és mennyi az improvizáció?

Jubal: Olyan 60-40 százalék az arány, bár erre nincs szabály. Mindenesetre elegendő improvizáció van az előadásban ahhoz, hogy minden este más és más legyen.

Ti hogy keveredtetek a STOMP-hoz?

Jubal: Én a lehető legklasszikusabb módon. Elmentem egy válogatásra, és egyike voltam a szerencséseknek, akiket felvett a társulat.

Hány jelentkezőből választottak ki?

Jubal: Úgy tudom, nyolcszázan jelentkeztünk. Háromfordulós válogatás volt, és a végén tizenketten jutottunk be a csapatba.

Mi történt azután?

Jubal: Egy évre kiküldtek Párizsba, ahol folyamatos tréningeken vettünk részt. Azok, akik már évek óta szerepeltek az előadásban, betanították nekünk az egészet.

És te, Lucy?

Lucy: Londonban láttam az előadást, és el voltam ragadtatva tőle. Később egy barátom jelentkezett az egyik válogatásra, én meg elkísértem. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy pont engem szúrnak ki és vesznek fel…

Ti táncosoknak vagy dobosoknak tartjátok magatokat?

Lucy: Én inkább vallom magam táncosnak. Eredetileg klasszikus táncokat tanultam, még balettot is.

Jubal: Én is inkább táncos vagyok, főleg afrikai és karibi táncokra specializálódtam. Mivel azonban a dob és a ritmus szerves része ezeknek a táncoknak is, ezért nekem nem volt nagy változás a STOMP.

Lucy, nagyon nehéz megtanulni „stompolni”?

Lucy: Hát nem könnyű, az biztos. Mondjuk, nekem szerencsém volt: régebben sokat szteppeltem, így világéletemben érdekelt a ritmus. Az volt a legnehezebb, hogy meg kellett tanulnom a lábaim mellett a kezeimmel is követni a bonyolult ütemeket.

Tényleg, hány lány szerepel az előadásban?

Lucy: Az eredeti felállásban két lány és nyolc fiú szerepelt, és a legtöbb társulat folytatja is ezt a hagyományt. Ritka, amikor négy fiút és négy lányt láthatunk egy színpadon.

Hány fellépésetek van egy héten?

Jubal: Általában nyolc. Ebből kettő matiné-előadás.

Ez rengeteg!

Jubal: Nem, ez teljesen normális.

Megkérdezhetem, hány évesek vagytok?

Lucy: Persze, csak sajnos nem tudom megmondani. Folyamatosan változik a korom… És persze a STOMP eléggé fiatalon tartja az ember testét…

Hány éve csináljátok?

Lucy: Na jó, ennyit elárulhatunk. Én például kisebb-nagyobb kihagyásokkal 13 éve húzom az igát…

Elég soknak hangzik. Nem unjátok?

Lucy: Nem, egyáltalán nem! Ez egy soha véget nem érő, izgalmas kaland, és – ahogy Jubal is mondta – a műsor minden este más és más.

Mennyi idő alatt lehet megtanulni stompolni?

Lucy: Attól függ, mennyi tehetséged van hozzá. Vannak, akik pillanatok alatt ráéreznek, másoknak több gyakorlás kell.

Jubal: De ehhez hozzátenném, hogy más dolog megtanulni, és más dolog jól csinálni.

Otthon melyik hangszerrel a legjobb játszani?

Jubal: Bármivel, aminek van valamennyi tömege és sűrűsége, felhasználható. Gyakorlatilag bármilyen tárgyból lehet hangokat elővarázsolni, bármit át lehet minősíteni hangszerré. Vegyük például ezt a gyufásdobozt. Mi lenne, ha megtanítanánk a Nők Lapja olvasóinak, hogyan lehet vele zenélni?

Jubal ajánlatára nem lehetett nemet mondani, így azonnal szereztünk egy videokamerát. Tehát, kedves olvasók, gyufásdobozokat elő, és kezdjünk együtt gyakorolni!

Még több az e heti Nők Lapjából: • A klasszikus páros – Stahl Judit és Pálffy István » • D. Tóth Kriszta: Nekem is lesz ilyen. Holnap » • Húsvét után… » • Beszéljünk a szexről! » • Ti írtátok – a közoktatásról » • Bababiznisz az alternatív gyógyításban » • Vega vagy nem vega? » Ajánló: • Nők Lapja Ezotéria – Léböjt a megtisztulásért »