
Addig is, maradnak a nagyszülők. Soha nem hagyjuk ki a lehetőséget egy-egy jó vidéki hétvégére. Amióta pedig Lolával élünk, tudatosan tervezzük az időnket. Igyekszünk úgy alakítani ügyes-bajos dolgainkat, hogy Lola és szülei havonta legalább egyszer (angol vagy magyar) vidéken víkendezzenek. Mert Lolánk vidéken teljesen más ember lesz. Kinyílik, mint egy virág. Az örökké izgága, szemével mindig a következő csínyt kereső kis csíkhal eggyé válik a kerttel. Barátságot köt vele. Szinte belé olvad. A teraszról nézzük, ahogy beszél a vakondtúrásokhoz. Ahogy menekül a darazsak elől, és szinte halljuk, ahogy viaskodik magában, hogy a határozott tiltás ellenére megkóstolja-e a vadszilvát. Aztán, hogy e viaskodás eredménye végül mi lesz, általában csak a következő bilizéskor tudjuk meg… Tádé, apám bozontos udvari spánielje csülökcsontot kap tőle, kergeti a macskákat (mármint Lola, nem Tádé), és képzelt barátaival hancúrozik napnyugtáig. Fél tizenkettőre farkaséhes lesz, fél egykor pedig önként vonul el sziesztázni. Van, hogy fél négyig színét sem látjuk.
Lolának és a természetnek ebbe a nagy egyetértésébe csak a hangyák piszkítanak bele néha. Múltkor a katicás labdát kergettük a kertben, amikor Lola egyszer csak megállt, és furcsa, éneklős-táncolós magánszámba kezdett. Néhány másodperc múlva leesett, hogy a gyerek nem énekel, hanem üvölt, és nem táncol, hanem rángatózik. A probléma közelről történő szemrevételezése után kiderült, hogy épp egy hangyaboly tetején kísérelt meg lendületet venni a következő dobáshoz. Ezek a jó somogyi hangyák meg, naná, ki nem hagyták volna a lehetőséget. Villámgyorsan és tömegesen elkezdték birtokba venni az izzadságtól és naptejtől édes-ragacsos babalábakat. Mire odaértem, már vagy harminc kövér délmagyar hangya mászott Lolán. Akit olyannyira megbénított a terror, hogy a földbe gyökerezett a lába. „ÁÁÁÁÁÁÁ! Mammaaaaa! Angyák futnak Jojára!!!!”, sikította olyan hangerővel, hogy majd összeszaladt a falu. Arrébb tettem negyven centivel a kapálózó gyereket, lesöpörtem róla az állatokat, és elmagyaráztam neki a helyzetet. Azt, hogy ez itt, egy kertben, teljesen természetes. Ha rálépsz valaki házára, az cserébe rád mászik. Nem hatotta meg a történet. Viszont a következő kettő és fél órában nem volt hajlandó megmozdulni. Állt, mint a cövek az udvar közepén, és látványosan rettegett. Én meg, mint eltökélt mama, nem emeltem föl, hanem igyekeztem meggyőzni arról, hogy ha rálép a fűre, nem nyeli el magába a hangyavilág. Viszont folytathatjuk a labdázást. Hasztalan.

Ajánló:
• Gyerek.lap.hu »
• Nevelés.lap.hu »
• Gyermekkultúra.lap.hu »
További kiemelt témáink a Nők Lapja június 18-án megjelenő, 25. számából: Gryllus Dorka Tengeri divatság Egy jószívű orvos ÚJ SOROZAT Szegeden jártunk A heti szerkesztő, Papp Diána ajánlásával Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más! Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó! |
![]() Még több az e heti Nők Lapjából: • Az ízesített olajok világa » |