A becsapás művészete
Nagy Ervin, a Kaméleon
 |
| A szélhámos – Nagy Ervin – körültekintően becserkészi áldozatát, aki boldogan sétál be a csapdába |
– Ez a pasi egy vidéki intézetben nőtt fel – meséli a Kaméleont alakító Nagy Ervin. – Nem járt iskolába, felszínes a műveltsége, de kiválóan tudja használni a vele született intelligenciáját. Az a fajta, aki életében jó, ha két könyvet elolvasott, de abból a kettőből mindent megtanult az életről. A sikerének másik titka, hogy sérült nőket szédít. Olyanokat, akik valamire nagyon vágynak, érzelmileg kiszolgáltatottak, ezért könnyen megfoghatók. Egyszerű dolgokra gondolok: szerelmi csalódás, molettség, lehet, hogy alacsony vagy épp hórihorgas, de a legnagyobb támadási felületet az érzelmek világa jelenti. A Kaméleon nyomoz az áldozatai után, pontosan ismeri a gyengéiket, ezért tudja, mit szeretnének tőle hallani.
Ez a szélhámosság lényege. Én is belefutottam már hasonló történetbe. Fiatal voltam, és vágytam egy saját lakásra, de nagyon, még volt is némi pénzem rá. Mindenáron el akartam érni a célomat, így a szélhámosnak nem volt más dolga, csak ott állni tárt karokkal, én meg rohantam, hogy verjen végre át. Ha a cél a szerelem, vagy az esküvő, vagy az, hogy valaki végre azt mondja, hogy pont ilyen emberre várt egész életében, mint én, akkor ugyanez a helyzet. Valójában az áldozat csapja be magát, a szélhámos szinte csak asszisztál ehhez. Ha igazán érti a dolgát, nem is kell rábeszélnie, meggyőznie senkit, elég, ha jókor van jó helyen, és csendben marad.
A valódi szélhámosok furcsa figurák, hiszen amíg ki nem derül, hogy meglopnak, rengeteget segítenek, rengeteget adnak. Egy profi házasságszédelgő nagyon sokáig első számú támasza az áldozatának. Adnia kell ahhoz, hogy elvehessen. Érzelmeket, szeretet, törődést – és cserébe pénzt kap. A valódi szélhámosok igazából nagyon rossz üzletet kötnek.
Volt egy ihletője is a Kaméleonnak, akinek a trükkjei közül néhány beépült a forgatókönyvbe is. Tizenkét átvert nő közül egyetlen akadt, aki feljelentette. A többi annyira szégyellte, hogy becsapták, kihasználták, hogy inkább lenyelte az anyagi veszteséget.
A szélhámos pengeélen táncol, mindenkinek, mindenhol meg kell felelnie, ráadásul úgy, hogy saját céljait is elérje, és közben ne bukjon le. Hat figura életét egyszerre élni – iszonyú fárasztó lehet a valóságban. Lehet, hogy ha a sors úgy hozza, kiváló színész válhatott volna belőle, de azért ez nem valószínű. Így viszont sokkal több pénzt keres.
A csalás ott van a hétköznapokban. Én is megéltem már mind a két oldalt. Gyerekkoromban azt terveztem, hogy lesz családom, egy eszméletlenül jó feleségem, azt viszont nem, hogy majd jól megcsalom. Egyszer viszont eljön a pillanat, amikor szemben állsz a tükörrel, és azt mondod: képes vagy nem hazudni magadnak. Nem mondod azt, hogy nem is voltam olyan rossz ebben a szerepben, vagy, igaz, hogy két nővel szeretkeztem tegnap este, de ezzel nem csaltam meg a szerelmedet, csak egy picit lazítottam. Valahogy egyszer csak rájössz erre. Talán a kor hozza. Nem tudom. Szerencsére a mostani barátnőmmel úgy tűnik, minden kimondható, bevallható, tiszta és korrupciómentes.
A nő, aki azt hiszi, tudja, mit akar
Hámori Gabi, az áldozat
 |
| Hámori Gabi néha úgy érzi, ő is szélhámos, hiszen színésznő, akinek éltető eleme a színjáték |
– Én látszólag kimaradok a szélhámososdiból. Olyan nőt játszom, aki pontosan tudja, mit akar – elemzi szerepét Hámori Gabi. – Hanna balerina, és számára a tánc a legfontosabb. De mi is a szélhámosság? Az, hogy átverjünk embereket? Lehet, hogy valaki akkor azonos önmagával, ha hazudik. Számára a hazugság eszköz, hogy megvalósítsa, amire vágyik. Kérdés persze, hogy mi a cél. Vannak gyengébb jellemek. Tegnap egy barátommal arról beszélgettünk, hogy milyen a kezdeti szerelem. Olyankor mindenki a legjobb oldalát mutatja, vagy még annál is jobbat. Olyan jót, ami talán nincs is neki. Aztán egyszer csak felmerül benned az igény, hogy a másik lássa meg a valódi arcodat, a benned élő poklot, a sötétet, ne csak a kedvest, csillogóst. Mondjuk, épp ülsz vécén, pisilsz, és a másik oda lép hozzád és megpuszil. Mert akkor is szeret. Mindenestül. Ez a szerelem. A szélhámosnak ez nem jut az eszébe, ezt nem lehet megjátszani.
Az se mindegy, milyen szinten folyik a hazudozás. Nincs ember, akinek az életéből teljesen kimaradna a hazugság. Nem tudom, miért, talán a szeretetéhség miatt. A hazugság, a csalás többnyire kétszereplős játék. Az egyik, aki csal, a másik pedig vállalja az „áldozat” szerepét. Mondok egy példát: megcsaltak, kiderült. Láttam a szemét, és megkérdeztem, miért néz rám undorodva. Elmondta, hogy nem tőlem undorodik, hanem magával van egy kis problémája. És kibökte. Ezután megpróbáltunk együtt maradni, ám egyszer csak azon kaptam magam, hogy a gangról dobálom lefelé a ruháit. Ez azon az éjszakán történt, amikor rájöttem, hogy mindent értek, csakhogy már képtelen vagyok elaludni mellette. Nem voltam képes többé lehunyni a szemem, hanyatt dőlni és elszenderedni. Ez már nem ment. Gyökerestül ki kellett tépnem ezt az egészet az életemből. Éltem együtt olyan emberrel is, aki ki tudja, hányféle neurózist gyűjtött be magának. Akkor még azt hittem – ma már nem gondolok ilyet magamról -, hogy majd a szerelmemmel megmentem. Nem sikerült persze, de ez megint csak az én gyengeségem volt.
Sokszor úgy érzem, hogy én vagyok a szélhámos a kapcsolataimban. Mert színésznő vagyok. Nem véletlen, hogy a filmben én játszom a kőkemény balerinát. Ebben is tudom, hogy mit akarok: az az éltető elemem, hogy játsszam. Ez szinte minden mást felülír. A családalapítás valahogy soha nem akar összejönni, viszont munkából mindig sok finom falat van az asztalomon. Amíg ezeket majszolom, elfeledem a család utáni ösztönös vágyat. Aztán jön a nővérem, imádom a gyerekeit, még a szagukat is, és eszembe jut: neki ilyen korában már három volt. Tehát a munkám iránti céltudatosság, elkötelezettség képes még ezt a sejtszinten működő vágyat is háttérbe szorítani. Az a lány, akit a filmben alakítok, összejön a szélhámossal, akit Ervin játszik. Ez a két ember – Gothár Pétertől loptam a kifejezést – egymás meghosszabbítása. Látszólag szakadék van közöttük, nagyon különböznek, és mégis.
Furcsa, de a szélhámos és az áldozata között rendkívül erős kapcsolat van. Az áldozatnak szüksége van arra, amit a szélhámostól kap, amire vágyik, és amit más nem ad meg neki. A szélhámosnak pedig elemi érdeke, hogy az áldozata elégedett legyen. Lehet, hogy egy jó szélhámos többet ad, mint amennyit ellop. A dolog akkor válik kínossá, ha már nincs mit ellopnia, és távozik. Viszi a pénzt, és marad a magány. Az áldozat pedig esélyt kap arra, hogy katarzist éljen meg, és egy lépcsőfokkal feljebb kerülhet. Ez persze csak az elmélet. Ha a valóságban is feltűnne az életemben egy férfi, aki magához édesget, aztán váratlanul eltűnik a számlámon lévő pénzzel együtt… Lehet, hogy azt az embert megfojtanám. Ez olyasmi érzés, mint amikor egyszer betörtek hozzám. Benyitok a saját lakásomba, nyitva az ablak, fúj be a hideg szél, a földön szétszórva a fehérneműim, amiken sáros cipőkkel tapodtak a tolvajok. Ilyen érzés lehet valódi áldozatnak, becsapottnak, kiszolgáltatottnak lenni. Gyilkos düh, bosszúvágy ébred az emberben. Katarzis. Aztán megnyugszik, és ha jól csinálta, megint tanult valamit a világról.
A hiúság sebezhetővé tesz
Csányi Sándor, az önimádó sorozatsztár
– Nagyon szerettem azokat a színészeket, akik hajlandók kifigurázni saját magukat – kezdi a beszélgetést Csányi Sándor. – Ilyen például az a reklám, amelyben George Clooney, az első számú szívtipró helyett egy pohár italt választanak a csodálatos nők. Én ebben a filmben egy jóval kisebb kaliberű szívtipró, önimádó srácot játszom. A Perzselt szívek című szappanopera sztárját, a női szívek ügyeletes taposóját. Megmutatjuk a filmben, mit látnak belőle a tévénézők, majd a valóságot is. A figura pitiánerségét, nárcizmusát, önzését és görcseit. Ez a fickó természetesen rólam is szól, illetve erről a típusról, az úgynevezett szívtiprókról. Színészként nagyon jó, hogy most nem egy újabb sármőrt alakítok, hanem annak a karikatúráját. Ráadásul a történet szempontjából fontos alak, aki a többi szereplőhöz hasonlóan nagyot lendít a cselekményen.
Negatív hőst játszani mindig hálás feladat. Logikus, hiszen a legkisebb királyfi szerepe sokkal érdektelenebb, mint mondjuk a gonosz varázslóé. A hibákkal, komiszságokkal ábrázolt hős mindig életszerűbb, mint az idealizált tulajdonságokkal felruházott pozitív szereplő. A színész pedig szeret emberszagú karaktereket alakítani.
 |
| Csányi Sándort küföldi szereppel hitegetik a filmben, és a színész szerint, ha valaki erre vágyik, könnyen lépre megy |
Mindenki tele van gonoszságokkal. Lehet, hogy délelőtt jó fej vagy, délután pedig szemétláda. A szélhámosokat is be lehet csapni, sőt, őket a legkönnyebb. Másokat nagyon alaposan megfigyelnek, de önmagukat nem látják, rossz az önértékelésük, szívesen hisznek annak, aki csupa jót mond róluk. Amikor készültünk a filmre, sokat olvastunk Goda Krisztával a valódi pszichopatákról. Borzasztó pontos antennáik vannak. Mivel önmaguk szinte nem is léteznek, nagyon erősen kifejlődött bennük az érzék, hogy felismerjék, milyenek a többiek és mire vágynak. A szívtipró sorozatszínészt a hiúságánál fogva lehet megvezetni. Neki nem szeretetet kell ígérni, hanem fényes karriert. Szerintem nincs olyan színész, aki ne hinné el, hogy sokkal többre hivatott annál, ahol éppen tart. A szélhámos azt mondja, amit hallani akarunk. Ha valakinek hitelesen azt mondod, hogy ő jó, hogy őt nagyon lehet szeretni, a gatyáját odaadja neked. Az emberek arra vágynak, hogy valahol, valakinek fontosak lehessenek.
Igazi szélhámossal még nem találkoztam. Valahogy szerencsém volt, vagy talán jók az antennáim. Barátokban sem csalódtam, mert a barátságaim többségét kamaszkorom óta őrzöm. Hatékonyan óvom a belső köreimet. Nagyon nehéz oda bekerülni, de aki egyáltalán bekerülhet, az az első pillanat óta ott van. Hiszek abban, hogy az ember meglátja, ki az, akihez köze van. Én viszont már csaptam be embert tudatosan. Főiskolás koromban történt. Mindig van valami morális alapja, ha valakivel gonosz vagy. Én nagyon kitoltam valakivel, mert úgy gondoltam, megérdemli. Ezek szerint bennem is ott van a szélhámos, a kegyetlen lény, aki képes nagyon kiszúrni valakivel. Olyan embert is átvertem már, akit szerettem. Nem szándékosan, de megtettem. Sokakat megbántottam, sokakkal kiszúrtam. Az ember szeretné azt gondolni, hogy ő másmilyen. Ezt másokkal is elhiteti, sőt, maga is elhiszi, aztán egyszer csak kiderül – mindenki téved. Az is megesik, hogy – nem szándékos, megfontolt szemétségből, hanem ügyetlenségből vagy gyávaságból mutattam magam másnak. Hétköznapi szélhámosságok. Dolgozunk, hogy kevesebb legyen.
Még több az e heti Nők Lapjából:
