Kutatók azt vizsgálták, milyen szerepe van ebben a kórházi gyakorlatnak.
A UNICEF számításai szerint az egy éves kor alatt bekövetkezett halálesetek több, mint feléért a nem megfelelő táplálkozás is felelős. Ugyan mifelénk a tápszeres etetés a rendelkezésre álló tiszta víz miatt nem veszélyes, az anyatejet mégsem tudja egyetlen ipari termék sem felülmúlni. Magyarországon túl sokszor múlik a sikeres szoptatás külső, intézményes tényezőkön. Újabb vizsgálati eredmények ismeretében azonban meg lehetne előzni a kudarcot.
Egy svédországi kutatás során például csecsemők két csoportjánál vizsgálták az első mellretételt és szoptatást malmöi orvosok. A babák első csoportjánál a gyerekeket húsz perccel születésük után elválasztották anyjuktól, hogy lemérjék, megfürdessék és felöltöztessék őket. Ezt követően, mintegy további húsz perc múlva visszaadták az újszülötteket édesanyjuknak. A második kísérleti csoportba eső kisbabák születésüket követően egy órán át folyamatos bőrkontaktus élvezhettek anyjukkal. A kutatók megfigyelései szerint az első csoportba tartozó csecsemők kevésbé vették helyesen szájba az anya mellét, azaz a mellbimbót és a mellbimbó udvarát. Két évvel később azt tapasztalták, hogy ezeket a gyerekeket rövidebb ideig táplálták anyatejjel, mint az első csoportba tartozó újszülötteket. A vizsgálati eredmények tükrében sejthető, milyen befolyással lehet a kórházi rutin arra a tényre, hogy az intézményt elhagyó anyukák kisebb része szoptat, mint amennyi tervezte a szülés előtt. A kórházaknak azt az ajánlást fogalmazták meg ezért a kutatók, hogy a nem az újszülött életfunkcióira vonatkozó vizsgálatokra csak az első mellretétel után kerüljön sor.
A megfigyelések szerint a kisbabák születésük után mintegy húsz perccel aktívan keresni kezdik édesanyjuk mellét. Átlagosan öt szopási kísérlet után, körülbelül ötven perc telik el az első sikeres szopásig. Ezt a folyamatot nemcsak az intézmény rutinszerű eljárásai, hanem bizonyos, szülés során alkalmazott fájdalomcsillapító szerek is befolyásolhatják, késleltethetik. Itt elsősorban a pethidint (dolantin) említik, amelynek alkalmazásánál számolni kell azzal, hogy a megszülető babára is kihat oly módon, hogy több időre lesz szüksége elkezdeni keresni az anya mellét. A megfigyelések során arra lettek figyelmesek a tudósok, hogy a pethidint kapott anyák gyermekei születésük után két órával még nem szoptak, ellenben az olyan csecsemőkkel, akiknek édesanyja nem részesült ilyen fájdalomcsillapításban. Sokkal több időt kellene hagyni ezeknek a kisbabáknak, figyelmeztetnek a tanulmány szerzői.
Gyakran az olyan jószándékú segítségnyújtás is megnehezíti az első mellrátételt, mint a baba fejének irányítása. Ez a mozdulat ugyanis előhívhat egy reflexet az újszülöttnél, amelynek során az a baba nyelvét a szájpadlásának feszíti, lehetetlenné téve így a szopást.
Azt is megfigyelték, hogy a szoptatás előtti és utáni rutinszerű mérés és hozzátáplálás elmaradásával drasztikusan megnő a sikeres szoptatás esélye, miközben a súlynövekedésre e két intézkedés elhagyása nem volt hatással. Egyes magyarázatok szerint az újszülött etetés utáni mérése és a hozzátáplálás stresszt vált ki az anyáknál, amely akadályozza az oxitocin hormon kiváltódását és a tejbelövelő reflex megjelenését. Ezt a tapasztalatot figyelembevéve is érvényes az ajánlás: a babának a mama hasán van a helye születés után, bizonyos vizsgálatok várhatnak.
