Képes leszek valaha szeretni a testem? – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

A nőiséggel kapcsolatban szeretnék tőled tanácsot kérni. Nehezen tudom elfogadni magam mint nőt. Többnyire a testemmel vagyok elégedetlen, főleg a túlsúlyommal, amelyet oly küzdelmes leadni, a genetikai, alkati adottságaim miatt (combos, bokás, karos vagyok).

Lesz valaha pillanat, amikor képes leszek szeretni a testem? Szeretném megélni azt a pillanatot, amikor végre elégedett leszek magammal! A gond az, hogy bár törekszem arra, hogy jól nézzek ki, sosem érem el azt a pontot, amikor jóleső érzéssel nézek a tükörbe. Többnyire a férfiaktól várom a visszajelzést, de tudom, hogy ez hiba, mert elsősorban magamnak kell tetszenem. Egy másik ember visszajelzése csak pillanatnyi kielégülést okozhat. Az a vágyam, hogy magamat el tudjam fogadni.

Másrészt: jobban szeretek természetesen kinézni, furcsán érzem magam lakkozott körmökkel, szoknyában, kicsípve, úgy érzem, hogy ez nem én vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem adok magamra, de szokatlan és idegen számomra nagyon „nőiesen” kinézni. Akárhányszor igyekszem kicsit csinosabb lenni, mindig idegenkedem magamtól, mintha valaki más lennék…

Lehet, hogy mégiscsak szükségem van elmélyültebb kapcsolatra a másik nemmel, ami megadhatná nekem az érzést, hogy nő vagyok? Sajnos lövésem sincs, hogyan indítsam el ezt a folyamatot… 23 éves vagyok, kár lenne korán visszavonulnom, nem akarom feladni.

Ha van valami ötleted, tanácsod, saját tapasztalatod ez ügyben, örülnék, ha megosztanád velem.

Üdvözlettel:

Gina

Kedves Gina!

Ismerem az érzéseket, amelyekről írsz – most 4 kilóval vagyok kevesebb, mint gimis koromban. Emlékszem, 16 éves voltam, amikor egyszer leültem, hogy összeszámolom az összes külső testi hibámat (amelyet akkor annak minősítettem), és 64 darabot számoltam össze.

Hosszú út vezetett a teljes önelfogadásig, és elárulom, hogy ennek egy egészen mély szintjét éltem át most a dzsungelben. Ott még több időm volt meditálni, és épp az eljövetelem napján éltem meg egy csodálatos belső utazást. Elmesélem röviden. Kezdtem az egészet az egyik kedvenc meditációmmal, amelyben a Földanya és Égi Anya energiáit hoztam a szívembe. Utána már nem is én vezettem ezt a belső utazást, hanem hagytam, hogy ők belülről vezessenek.
Kívülről láttam magam, amint fekszem a földön (sütött a nap), és tetőtől talpig „végigmentem” saját magamon. Újra végigvettem a „hibáimat”, de valahogy egészen mélyről megértettem és megéreztem azt, hogy ha tényleg szeretem magam, nem akarhatok továbbra rosszat ennek a léleknek, aki most ebben a testben van. 42 múltam, már látom a testemen az idő múlásának első jeleit (hiába sportolok sokat, puhul a belső comb, a mell, a kar, a hús), ereszkedik az arc bőre, a toka, megjelentek az első szarkalábak, nevetőráncok, és mindet megszeretgettem. Mert az enyém. Mert ez a drága test hordoz most engem. Persze mindig lehetne szebb és jobb, de MOST van egy választási lehetőségem, hogy elfogadom-e így, ahogy van, vagy folyatom-e tovább a drága energiáimat arra, hogy olyasmi miatt bántom magam, amin nem lehet változtatni. Folytak a könnyeim, ahogy arra emlékeztem, hogy hányszor szidalmaztam magam, és sajnáltam azt a sok-sok elpazarolt energiát, amelyet önmagam ócsárlására fordítottam. Ezután lementem a patakhoz, ahol vagy 80-100 szebbnél szebb pillangó repdesett, és beálltam közéjük. Folyamatosan rám szálltak, ellepték a testem. Legalább egy órát álltam a tiszta jelenben, a katarzisban, és azt éreztem: megérkeztem magamhoz, akit már nem szeretnék többet bántani.

Ha te nem fogadod el azt a lányt, aki vagy, ha te folyamatosan bántod őt, nincs az az ember, aki elhitesse veled: szerethető vagy. Csak azért, amilyen vagy, önmagadért. Tudod jól, hogy akit szeretünk, önmagáért szeretjük. Én nem hiszek az ideálokban, sem azok gyártásban. Minden ember összefüggésében létezik, jó és rossz tulajdonságaival együtt. Ettől az, aki. A jóban és a rosszban sem hiszek, hiszen ugyanazon tulajdonságnak is vannak előnyös és hátrányos megvilágításban látható aspektusai. (Amit adott esetben lustaságnak látunk, másik esetben lehet türelem, nyugalom és elfogadás.) Ha változunk, az mindig összefüggésekben történik, nem pedig úgy, hogy a kellemetlen tulajdonság elmúlik, a többi meg marad olyan, amilyen volt.
Azt is el kell, hogy mondjam, az elmúlt 3 hétben leadtam 7 kilót, ami szintén hozzájárul a jobb közérzetemhez. Úgy gondolom, ebben a változásban az is közrejátszik, hogy ki tudtam szállni a közel 40 éve tartó csúszómászó-féreg fóbiámból. Rengeteg energiát fektettem a változásba (pszichológus, kineziológus segítségével). Bármely fóbia feloldásával hatalmas energiák szabadulnak fel.

A valódi változás mély szintről indul el, a köröm kilakkozása vagy a tűsarkú cipő magadra erőltetése csupán egy „jelmezbál”, egy szerepjáték kellékei lehetnek nőiséged megélésének útjában. Belső utazásomban fölsejlettek nagyanyám és anyám fájdalmai is, pillanatokra úgy éreztem, megélek valamit abból a rengeteg fájdalomból, amelyet nőként átéltek, és amelyből általuk nekem is jutott. Eckhart Tolle (korunk egyik legnagyobb spirituális tanítója) azt mondja, létezik egy úgynevezett „fájdalomtestünk”, amelyen keresztül folyamatosan aktiválhatjuk nemcsak a saját múltunk fájdalmait, de még a rokonainkét, környezetünkét is. Szerinte a kiegyensúlyozott, derűs életre való egyetlen esély a jelenben élés. (Ezúton ajánlom egyik könyvét, „A MOST hatalma” címmel.) Több technikát leír arra vonatkozóan, hogyan kerülhetünk egyre inkább a jelenbe. Merthogy a tiszta jelenben nincs szorongás, félelem, semmilyen negatív érzés, „csupán” a tiszta lét ereje. Ez így igaz, én viszont azt gondolom, hogy a múltbéli sérülések feldolgozása és elengedése nélkül lehetetlen a jelenbeli lét. Ez egy intenzív és tudatos belső út, amiben sok-sok technika és módszer segíthet. Ha keresed, megtalálod azokat, amiket magadénak érzel. Addig is tudatosítsd magadban, hogy nagyszerű vagy, egyszeri, megismételhetetlen, és nem hagyod cserben magad!
Úgy gondolom, jót tennél vele, ha abbahagynád önmagad ócsárlását. Ez konkrétan azt jelenti, ha felbukkannak benned a negatív gondolatok, azonnal állítsd le magad, és irányítsd át valami pozitívra! A gondolatstop nagyszerű önkontrollgyakorlat. Továbbá ajánlom még a www.somamamagesa.hu-n a „Lehet önbizalomra is gyúrni” címűt.

Hogy mit kell elengedned a múltadban ahhoz, hogy elmozduljanak a kilók, és ki merj bújni magadból, neked kell végigjárnod. (Ismered a módszereket, amelyeket ajánlani szoktam.) De eszembe jutott fantasztikus M. barátnőm, aki combos, bokás, karos, 100 kiló fölött van, mégis derűs, igazi nő, akit évek óta imád a párja. A valódi szeretetnek semmi köze a súlyhoz.

Soma Mamagésa

Pszichológia.lap.hu »
Kineziológia.lap.hu »
Hellinger.lap.hu »