Gyönyörszerzés hármasban?

Kedves Soma!

Nem tudom, hogy mit tegyek. Nem tudom, hogy ha megteszem, ha végre belemegyek, akkor utána mi lesz. A párommal öt éve vagyunk együtt. A szexben nincs nálunk tabu. Még így öt év eltelte után is elmondhatjuk, hogy köztünk minden tökéletesen működik. Tudom, hogy mit akar, hogy mi jó neki, és ő is tudja ezt rólam. Szeret és szeretem. Sokszor úgy érzem, hogy a bőre alá tudnék bújni, annyira vágyom a közelségére.

A bökkenő az, hogy szeretné, ha kipróbálnánk hármasban, hogy milyen is az, ha még egy lány beszáll a közös kis játékunkba. Én is kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lehet, titkon én is vágyom erre… A párom úgy szeretné, hogy a lány igazán csak velem foglalkozzon, és ő csak a végén szállna be. Sokszor gondolok rá, hogy milyen is lehetne, milyen egy lány ölelése, csókja, érintése. De amikor gondolatban oda jutok, hogy a párom is belép a képbe, már el is hessegetek magamtól minden folytatást. Nem tudom és nem is akarom elképzelni, hogy ő egy más lányt érintsen a kezével, nyelvével, pláne, hogy egy másik lányba hatoljon be a szemem láttára. Azt sem tudom elképzelni, hogy miközben én a lánnyal bármilyen előjátékot játszom, a párom végig nézzen. Szégyellném magam, ha közben a szemébe kellene néznem, és bizony a gondolataim miatt is szégyellem magam.

A szerencse az, hogy ennek a kivitelezése csak rajtam múlik, mert a páromon látom, hogy nem keresne nőt ahhoz, hogy ez megtörténjen. Csak az a kérdés, hogy meddig vár erre, és mi van akkor, ha két nőt keres magának, hogy titkolt vágyát beteljesítse, úgy, hogy én mit sem tudok róla, és talán soha nem is fogom megtudni, hogy a teste más testét érintette, azzal a szenvedéllyel, amit velem él, élhet át.

A valós félelmem az, hogy mi van, ha közben rájön, hogy ez milyen jó, és a jóból egyszer nem elég, mi van, ha az a lány vagy nő felkelti az érdeklődését, és még akarja, még akarja, és a végén már annyira, hogy én nem is kellek hozzá.

Mit tegyek? Mi legyen?

Üdv, Judit

Kedves Judit!

Bizony, nem könnyű megemészteni, de az igazság az, hogy nem birtokolhatjuk egymást. Senki nem a mi tulajdonunk, még a gyermekeink sem. Többször idéztem már Khalil Gibran: A próféta című könyvéből az egyik kedvenc mondásomat, s mivel ideillő, most ismét: „Gyermekeid nem a te gyermekeid, nyílvesszők ők csupán, kiknek figyelheted röptét.” Éppúgy, ahogy saját gyermekeinket nem birtokolhatjuk, úgy a párunkat sem. A rabszolgatartás időszaka lejárt. Az egyik ember nem rendelkezhet a másik ember gondolataival, érzéseivel, vágyaival, legfeljebb a tetteivel adott munkakörökben. (Fogorvos az asszisztensével, katona vagy rendőrtiszt az alá beosztottal, vagyis a főnök az alárendelttel.) Az érzés, hogy a párod szeretne egy másik nővel is lenni, elvehetetlenül az övé.

Jelenleg ennek az érzésnek a következő lehetséges útjai vannak:
1. Megéli.
2. Átalakítja, transzformálja, szublimálja.
3. Elfojtja.

Az 1-es és a 3-as pont, gondolom, világos, a 2-eshez annyit fűznék hozzá, hogy az azt jelenti, hogy az adott érzést, vágyat az illető átviszi valami másba, és azon keresztül éli meg az élményt. Ez igen jó táptalaj a művészethez, de el kell hogy mondjam, még a legnagyobb jó szándékkal és törekvéssel sem lehet minden vágyunkat szublimálni. Valamit meg kell élni, különben betegíteni fog, ha nem tesszük meg. Az elfojtott vágyak folyamatosan munkálkodnak a mélyben, és rengeteg energiát szívnak el.

Azt kérded: „Csak az a kérdés, hogy meddig vár erre, és mi van akkor, ha két nőt keres magának, hogy titkolt vágyát beteljesítse, úgy, hogy én mit sem tudok róla, és talán soha nem fogom megtudni, hogy a teste más testét érintette, azzal a szenvedéllyel, amit velem él, élhet át.” Hogy mi van ilyenkor? Az, hogy feldobottabb, felszabadultabb lesz a kedvesed, és ezt az élményt hazaviszi neked, új színeket, ízeket, friss szenvedélyt hozva a kapcsolatotokba. Hacsak a gyanakvásoddal, féltékenységeddel, görcsös birtoklásoddal meg nem fojtod őt, pokollá téve mindkettőtök életét. Márpedig a szeretet arról szól, hogy örülünk annak, amitől a másik boldogabb, teljesebb, szabadabb, szárnyalóbb, kiteljesedettebb. Ha az én kedvesem egy madár, vajon nem akkor vagyok-e boldogabb, ha ő szabadon szárnyal? Vagy inkább legyen boldogtalanabb élete egy szépséges kalitkában, ami fölött folyamatosan őrködöm? Mit akarsz magadnak? Egy láncra kötött kutyát? Igen, fáj az egónak, hogy egy másik nővel is lehet olyan jó, olyan szenvedélyes, elementáris, de a szív ezen felülemelkedik, mert a szeretet ennél sokkal nemesebb és nagyvonalúbb.

De közben ott van a mérleg másik serpenyőjében a hűség ereje és a monogámia intimitása is. Ezt is nagyon jó megélni. Amikor csak együtt van az a két ember, teljes bizalomban, biztonságban, bensőségességben, teljességben. Én azt tapasztaltam, hogy az életünkben periódusok vannak. Mikor mire van szükségünk, azt éljük meg. A monogám periódust követheti poligám, és fordítva. Folyamatos változásból áll az életünk, és nincs recept arra, hogy kinek épp mi a jó, mi való. Sok mindenre láttam már példát, poligám életet élő embert monogámmá válni, és monogámiában élőt kitörni, és olyat is, aki visszatért a régi kerékvágásba. Úgyhogy nem lehet tudni előre, hogy mit hoz a jövő. De hát ez az élet, és ettől nagyszerű. Kiszámíthatatlan, változó. És ha bennünk ott van az alapbiztonság, alapbizalom, akkor nincs mitől tartani.

Azt írod, hogy „sokszor gondolok rá, hogy milyen is lehetne, milyen egy lány ölelése, csókja, érintése”. Hát akkor? Mind a kettőtökben ott van a vágy… És ha egymást nem is birtokolhatjuk, vigasztaljon az érzés, hogy a megtörtént élményeket viszont igen. Mert amit átéltünk, azok a mi élményeink, a mi emlékeink. És ha két összetartozó embernek nagyszerű közös élményeik vannak, az nagy kohézió lehet a kapcsolatban. Hiszen az örökre az ő KÖZÖS élményük marad.

A tantraszex azt mondja, hogy mindaddig, amíg zavarba jövünk kedvesünk előtt a saját testünk bármely részletével kapcsolatban, addig zavar van bennünk. Azt írod: „A szexben tabu nincs”, ehhez képest mégis: „Szégyellném magam, miközben a szemébe kellene néznem, és bizony a gondolataim miatt is szégyellem magam.” Ezek ellentmondanak egymásnak, kedves Judit. Ha nincs tabu, akkor milyen gondolatokat szégyellsz? És egyáltalán, miért szégyelled a gondolataidat? Sötétek, gonoszak, másoknak ártóak talán? Szégyelled magad, mert beléd nevelték a „jó kislány” szerepét, aki egy életen át csak egy férfival lehet együtt. Ez egy nagy hazugság, az emberi természet ellen való vétek. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs olyan egészséges lelkű ember, aki valóban monogám, hanem azt, hogy sokfélék vagyunk, és nem ítélhetjük meg embertársainkat, ha másképp működnek. Ha tettünkkel sem önmagunkat, sem a másik embert nem bántjuk, akkor minden más elvárásnak való megfelelést ki kell törölni a tudatunkból! A pszichológia épp erre az állapotra, amiben te vagy, mondja azt, hogy az ösztön (Id) és a felettes én (superego) küzdelme. És közte az ego balanszírozik… Vajon az ösztönöd fog győzni, vagy a benned élő jól nevelt kislány? Senki nem mondhatja meg a másiknak, hogy neki mi a helyes, mi való, mert különféle fejlettségi szinten vagyunk, és míg az egyik embernek könnyed játék egy dolog, addig a másik belekattanhat.

Én többször próbáltam a hármas szexet, nagyon szexinek találom. Két igazán összetartozó ember kötelékeit egy ilyen kaland egyáltalán nem tudja befolyásolni. Nem gondolod, hogy a valódi szeretet szálai, az összetartozás szövetsége gyengülhet egy másik emberrel való örömszerzés által! Akkor neked nagyon ingatag lábakon áll az önbizalmad! Erre utal az utolsó mondatod is: „A valós félelmem az, hogy mi van, ha közben rájön, hogy ez milyen jó, és a jóból egyszer nem elég, mi van, ha az a lány vagy nő felkelti az érdeklődését, és még akarja, még akarja, és a végén már annyira, hogy én nem is kellek hozzá.” Ez a mondat arra utal, mintha nem bíznál eléggé abban, mintha nem tudnád biztosan, hogy a párodnak te vagy az igazi, a másik fele. Hm? Mit gondolsz erről? Nézz szembe magaddal! Ha ez így van, ajánlok neked egy kineziológiai oldást, vagy keress egy olyan pszichológust, aki NLP-vel, ericksoni hipnózissal is dolgozik. Ugyanis vannak módszerek, amikkel megerősíthetjük az önbizalmunkat.

Gondolom, hogy ha elképzeled magad a jövőben, akkor egy erős, sugárzó, boldog, önbizalommal teli, a másiknak bizalmat adó, szabad lelkű, bátor, belevaló, az életet élvezni tudó nőt látsz magad előtt. Ehhez az énképhez pedig nem illik a bizalmatlanság, a görcsös féltékenység és a birtoklás, a gyanakvás, a szorongás, a kishitűség és a saját vágyait elfojtó szégyenlős kislány képe. Úgyhogy itt az idő, kedves Judit, hogy lépj egyet magad felé! Izgalmas fejlődési lehetőség előtt állsz, ráadásul most azt képezte le a sors, hogy mindez a szexen keresztül történjen. Egyébként azt gondolom, hogy a szexen keresztül vezet az egyik legkellemesebb, legizgalmasabb önismereti út. Vagyis a szex is egy eszköz, hogy szembenézhessünk magunkkal: a vágyainkkal, félelmeinkkel, érzéseinkkel, az énerőnkkel, ami megvívja a küzdelmet az ösztönünkkel és a hozott mintáinkkal. Hát akkor hajrá, merjél-menjél eggyel lentebb-bentebb magadban, fedezd fel magad! Csak te tudhatod, nektek mire van szükségetek, hogy önmagatokhoz hűek legyetek, hiszen minden más hűség csak ebből eredhet. Sok-sok örömöt és bizalmat hozzá!

Soma Mamagésa