Kedves Soma!
Igazán jó olvasni a leveleidet, hiszen mindig van, amiből megpróbálhatunk tanulni. Most én is rászántam magam, hogy írjak neked, mert van egy dolog, amellyel egyedül nem tudok megbirkózni. A legjobb barátnőmmel (a húszas éveinkben járunk mind a ketten) nagyon sok mindent meg tudok beszélni a szexszel kapcsolatban is, de ez olyasmi, amivel még hozzá sem merek fordulni, mert kínosnak érzem.
Úgy érzem, hogy a szeretkezéshez teljesen béna vagyok, pedig már nem vagyok kezdő, nem egy férfival feküdtem le. A szexet nagyon kívánom, mondhatnám, hogy a hét szinte minden napján el tudnám viselni, viszont amikor arra kerül a sor, nagyon hülyén érzem magam, és valahogy kínos, hogy akár az irányítást is átvegyem. Egyszerűen nem merek cselekedni. A képzeletemben sokszor eljátszom, hogy hol, mit lenne jó csinálni: hevesen szeretkezni akár kint a természetben, akár a városban a vízparton éjszaka, vagy csak úgy hirtelen egymásnak esni.
A másik dolog, hogy még sosem jutottam el az orgazmusig, igaz, a jó érzés sokszor megvolt, de a csúcspont sosem. Amikor egyedül próbálkoztam, akkor volt orgazmusom, bár ez is csak a csikló izgatásával sikerült, hüvelyi úton nem. Tehát tudom, hogy képes vagyok az orgazmusra, de ha férfival vagyok, akkor egyszerűen úgy érzem, képtelen vagyok rá.
Egy előző levélben írta valaki, hogy álmában jutott el az orgazmusig. Ezt nemegyszer én is megtapasztaltam, mindenféle érintés nélkül, vagyis ezek szerint akkor mégiscsak el tudok jutni az orgazmusig… Csak azt nem értem, hogy a párommal miért nem. Még a csikló izgatásával sem, egy bizonyos ponton túl nem jutok. Valahogy mintha nem akarna jönni. Nem hiszem, hogy az a jó megoldás, ha én olykor-olykor egyedül jutok el a csiklóorgazmushoz! Ennek nem így kellene történnie!
Nagyon jó lenne változtatni, csak nem tudom, hogyan.
Előre is köszönöm a segítséget:
L.
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves L.!
Az, hogy a legkellemesebb és legtermészetesebb örömforrások egyikében, a szexben nem tudsz ellazulni, átengedni magad az ösztönök és érzések adta sodrásnak, nekem azt is üzeni, hogy a női vonalról hozhattál olyan mintákat, beidegződéseket, amelyek miatt a benned levő ösztönén nem mer kinyílni, hanem helyébe lép a tiltó „jó kislány”. Hogy kiderítsd, nálad ez mi lehet, és hogyan tudod ezeket a múltból hozott negatív mintákat a leghatásosabban elengedni és újraprogramozni, mindenképpen szakember (kineziológus, Hellinger-terapeuta, pszichológus, pszichodráma-terapeuta) segítségét ajánlom. Több ilyen típusú problémának láthattam már az oldását. Volt olyan nő, aki mögött a szigorú, erkölcscsősz anya állt, aki belenevelte a lányába, hogy a szex mocskos, a férfiak szemetek. Ezért fixálódott benne a bűntudat: rendszeresen hüvelygombát is „gyártott” magának, hogy szófogadóan megélje mindazt, amire az anyja tanította. Volt, akinél gyermekkori megalázás vagy erőszak állt a háttérben, mások a nagymama generációs stresszét, szex miatti szégyenérzetét vállalták magukra. Mindenesetre az biztos, hogy amikor a legalapvetőbb ösztöntevékenység blokkolódik, az sok mindenre kihatással van, úgyhogy hajrá, izgalmas út lesz!
Az, hogy a legjobb barátnődnek sem mersz beszélni az érzéseidről, nagy belső bizonytalanságra utal. Olyan, mintha azt gondolnád, hogy az ember akkor szerethető, ha erős, klassz, vagány, sikeres, van orgazmusa, nem görcsös, mindig laza. Nem tudhatom, hogy te mennyire tapasztaltad meg gyermekkorodban a feltétel nélküli szeretetet, a maximális elfogadást, de a problémád mögött egy ilyet is érzek. Az ősbizalom érzésének megteremtése nem kétperces folyamat lesz, de ahhoz, hogy a nőiségét kiteljesítő, autonóm felnőtt ember lehess, ezt az utat is meg kell járnod. Az pedig a benned levő bizalmatlanságra utal (a feltétel nélküli elfogadás, önátadás és a másikban való megbízás hiányára), hogy maszturbálással vagy csak képes klitorális orgazmust elérni. Futó kalandoknál gyakori, hogy a nők, lányok nem tudják magukat elengedni egy ismeretlen pasi mellett, de egy stabilizálódott párkapcsolatban mindenképpen az az optimális, ha bíznak egymásban annyira, hogy teljesen átadják magukat az érzéseiknek, adott esetben akár instruálják is a párjukat, hogy mire vágynak. Én a leveledből nem azt érzem, hogy a húszas éveid elején az a fő problémád, hogy „béna” vagy a szexhez, vagy nincs orgazmusod, hanem az, hogy iszonyú harc dúl benned az ösztönéned és a kontrolláló felettes éned között (hozott bűntudatok feszítenek belül). Ezenkívül a bizalom, a megfelelni akarás és a feltétel nélküli elfogadás érzéseivel kellene mélyebben foglalkoznod a már említett szakemberek segítségével.
Ha egy ember a jelenben van (ez nem kis dolog, és nem is gyakori, ugyanis azt jelenti, hogy nem a múlt sérüléseit cipeled, és nem is a jövőtől szorongsz), akkor nem lehet „béna” a szexhez. Akkor egyszerűen „csak” átadja magát a pillanatnak, amelyben a két fél együtt teremt. Improvizálnak, akár a jó zenészek. (Épp a napokban láttam egy hegedűs improvizációs próbálkozását, vért izzadt szerencsétlen, hogy nincs előtte kotta, és csak úgy magát adja. Ő az életben is ilyen, bizonytalan gyermekember, aki mindig kívülről várja, hogy valaki megmondja neki, mit kell csinálnia, és mi a helyes. Sokan vannak ezzel így.)
Végül is megint a lényegnél kötöttünk ki: önismeret. Tehát ön-is-mer. Ez nem megy énerő, bátorság és küzdelmek nélkül. Sok-sok erőt és örömöt az életfogytiglan tartó tudatos úthoz!
Soma Mamagésa
