A keleti, tradicionális életszemléletben az emberek sose vetemedtek arrogáns vélekedésre, nem akarták uralmuk alá hajtani a természetet. Ez ideig-óráig talán lehetséges, de lássuk csak a következményeit: a kiszárított tavak helyén sós sivatagok porát hordja a szél, a lecsapolt mocsarak helyén belvíz teszi lehetetlenné a gazdálkodást, a túl tökéletesen szigetelő nyílászárók miatt pedig idegmérget termelő penészgombák csúf foltjai tenyésznek a falakon.
A természetet nem lehet kizárni
 |
| Halász Alexandra feng shui szakértő |
– Az egyén akkor boldog, ha szervesen beilleszkedik a világba – mondja Halász Alexandra feng shui szakértő. – Ez nemcsak ember és környezete, hanem ember és közössége tekintetében is így van. Aki kizárja magát az emberi világ kapcsolatrendszeréből, boldogtalan, megkeseredett és magányos lesz. Még a vadonba húzódó vallásos remeték sem magányosak: ők az erdő világának részeként élnek. Ezt az ember-természet kapcsolatot számos európai, keresztény szent hangsúlyozta, köztük a legismertebb Assisi Szent Ferenc.
– A kínai mitológiában a sárkány és a teknőc a természetet szimbolizálják, hogy értelmezhetők ezek napjainkban építészeti szempontból?
– A régi ember békében kívánt élni a természet erőivel, nem pedig viaskodni velük. A sárkány és a teknős jóakaratát szándékozták elérni azzal, hogy megfelelő helyekre építkeztek. A sárkány jelentette a friss esőt, az új energiát. Ahol elbújik, ott a természet sivatagossá válik. Ahol előbújik, friss, zöld fű nő, egészségesek a növények és az emberek is, iható forrásvíz fakad. Ahol a sárkány békésen elheveredik, ott lágyan ívelő dombok vannak. Nem annyira mesebeli dolgok ezek, csak helyettesítsük be európai fogalmakkal: ne építkezzünk meredek szirtfalakra, bármilyen jó is onnan a kilátás. A kiszögellő házunk kihívást jelent a természet erői számára, és bizony – idővel – ők fognak győzni. A dombok lankás oldala a kívánatos hely, itt biztonságban lesz épületünk. A folyóhoz túl közel, ártérre szintén nem ajánlott építeni – pedig milyen sok példa van erre a Dunakanyarban -, ám biztonságos távolságban a víztől, kiváltképp az öblökben, folyóív kanyarulatában ismét kedvező a hely.
Nem mindegy, hol lakunk
– Hogyan értelmezhetők mindezek a városokban?
– A meredek szirteknek a toronyházak felelnek meg. Ezek nyomasztóan nehezednek a környékre. A folyóvíznek párja az úthálózat: amint a természetben nincsenek egyenes folyók, az utak megtervezésében is célszerű az ívelt formákra törekedni. Némely bevásárlóközpontban már figyelembe veszik ezt: kanyargós utat járnak be a vásárlók, imitt-amott valóságos öblök vannak pihenőpadokkal. Az egyenes úton, katonásan sorakozó üzletek mellett csak végigrohannának a vevők, ahogy a víz is végigrohan a túlságosan egyenesre tervezett, beszabályozott medrében! A zsákutcák holtágakhoz hasonlatosak, a terek tavakhoz. Némely városi téren pezseg az élet, más terek mocsárhoz hasonlatosak! Lakóhelyünk megválasztásánál figyeljük meg ezeket a természeti párhuzamokat: „vándormadarak” vagyunk-e, akik szeretik az életteli tavakat, ahol bőven akad táplálék és más vándormadarak társasága (például ilyen Budapesten Liszt Ferenc tér). Netán „fészekrakók” vagyunk, akik biztonságos öblöt keresünk, ahol a zsákutca mélyén labdázhatnak a gyerekeink, mert nincs autóforgalom? Esetleg „szirti sasok”, akiknek fontos, hogy messzire lássanak fészkükből.
– De a természet is jelez, hol érdemes otthont teremtenünk, hol egészségesek a körülmények…
– Igen, ahol például szépen fejlődnek a növények, egészségesek az állatok, vagy madárfészkek vannak a fákon, ott a hely alkalmas az embernek az életre. Ahol viszont beteg, rákos daganatokkal csúfított törzsű, ferde fák nőnek, oda inkább ne költözzünk.
Két tigris nem fér meg egy hegytetőn
– Hogyan építsük házat, ha szeretnénk a természettel egységben élni?
– Jó, ha a lakás mérete illik a lakók számához. Sokan túl nagy házat építettek, abban reménykedve, hogy majd az unokák fogják benépesíteni, hiszen lesz hely a számukra is. Szép gondolat, de a kínai közmondás szerint: „két tigris egy hegytetőn, két felnőtt nő egy konyhában nem fér meg.” Tehát nem a fürdőszobák számától függ a háztartások száma, hanem a konyhákétól. Legyen külön a konyha! A régi, nagy, sokgenerációs parasztházakban is külön bejáratú háztartások nyíltak a közös, hosszú tornácról. Az emberi természet is a természet őserőivel rokon, nem érdemes erőszakot tenni rajta.
– A feng shui szerint hol van a házunk középpontja, amely a természettel egységet alkot.
– A konya a középpont, hiszen az ember szereti körbeülni a tüzet. A modern ember esetében ez azt jelenti, ha a lakásba vendégeket hívunk, mindenki a konyhában szeret tömörülni, még ha elektromos tűz ég is ott. Ha ezt nem szeretnénk, akkor intiváljuk őket a nappaliba, de feltétlenül gyújtsunk meg egy gyertyát, mert a tűz körbe ülése a vérünkben van.
– A feng shui mit tart a legjobb építőanyagnak, amely a természettel harmóniában van?
– Jó, ha minél természetesebb anyagokkal vesszük körül magunkat: az allergiák oka gyakran a túl sok műanyag, ami a port is vonzza. A természet számtalan kiváló anyagot kínál: gyapjút, fát, pamutot, szizált, parafát, agyagot, nádat. Jó, ha épületünk anyaga illeszkedik a környezet adta anyagokhoz. Kihívó dolog a rönkfa ház az Alföldön, vagy a terméskő ház a homoklankás Szentendrei-szigeten: mindezen építőanyagok odaszállítása is oktalan költséget jelent a tájidegensége mellett. A tégla igen kiegyensúlyozott, kiváló építőanyag, amelyben egyesülnek az őselemek (a föld, vagyis az agyag, a víz, mely a megformálásához kell, a levegő, melyen szárítják, és a tűz, amely kiégetéséhez kell), ráadásul Magyarországon sok helyen készítik, nincs szükség messziről szállítani.
A sárkány kincse
A természet nem szemetel. Mindent felhasznál, mindenből a következő életciklus építőanyaga lesz. Ez a régi, természettel békében élő paraszti világban nálunk is így volt. A moslék, a komposzt, a kukoricacsutka nem szemét. Örvendetes az újrahasznosítás terjedése Magyarországon is. A feng shui elveinek is megfelel, ha minél takarékosabb bánunk a természet erőforrásaival, és nem tékozoljuk el a sárkány kincsét.”
– Vegyük figyelembe azt is, hogy a természet nem rendetlen – folytatja Halász Alexandra – még a legzsúfoltabb mezőn se gabalyodnak össze a fűszálak, mindegyiknek megvan a helye! Rendetlen odút vagy madárfészket nem látott még senki, igaz, neurotikus madarat, stresszes vadnyulat, szorongó békát sem. A nyugodt, kacatmentes, biztonságos és célszerű otthon a lelkünket is megnyugtatja, egy ilyen „fészekbe” jó hazatérni.
Még több az e heti Nők Lapjából:
