A kivétel erősíti a szabályt
Soha vagy rendkívül nehezen megtérülő felára miatt mi általában nem szoktuk javasolni kisautókhoz az alacsony hengerűrtartalmú dízelmotorokat, de a Yaris-szal most kivételt teszünk. Több okunk is van rá.
A dízel a legfürgébb
Az első ok, hogy túl sokat vártunk az új, száz lóerős benzinmotortól, és néhányan csalódni voltunk kénytelenek. Amíg a régi Yarisban ennél kevesebb lóerővel is nagyon jól éreztük magunkat, az 1,33 literestől már-már TS élményeket vártunk. Ez persze elmaradt. Nem a menetteljesítménnyel volt bajunk, hanem azzal, amilyen formában az átkerült az aszfaltra. A környezetvédelmi előírások lehetetlenné tették, hogy pörgős benzinmotor kerüljön a Yarisba, helyette egy kulturált, de öreguras motor készült, amelyik még csak véletlenül sem veszi úgy a gázt, ahogyan mi szeretnénk.Pláne nem úgy ejti. Ráadásul szét kell forgatni, ha normális tempót szeretnénk diktálni vele.
A 90 lovas dízel már papíron is felüdülés a benzineshez képest. Azon nem csodálkozunk, hogy minden környezetben egy literrel kevesebbet eszik, mint a szintén nagyon étvágytalan benzines, viszont meglepő, hogy egy másodperccel előbbi éri el a százas tempót, és a 175 km/órás végsebesség sem jelent visszalépést.
Érzésre is jobb
Könnyű vele felvenni a városi tempót, de minden nehézség nélkül használhatjuk autópályán, és az országúti előzésekhez is van benne elég kraft.
A harmadik ok, hogy a Yarisénál kedvezőbb fogyasztást még szándékosan is csak ritkán sikerült előidéznünk korábban. A gyári értékek egészen elképesztőek, 90 lóerős dízelmotorja állítólag 3,6 literrel is beéri országúton, de városban sem fogy több 5,1 liternél.
Persze az igazán meggyőző az volt, amikor alig 4,8 literes átlag jött ki vegyes használatban, amiért egy métert sem gurultunk lassan, nem hajtottunk a megengedett sebességhatár alatt, sőt simán bevállaltunk vele előzéseket is. Stop-start rendszer ide vagy oda, ez bő két literrel jobb, mint a benzines volt. Elég meggyőző.
Ha érdekelnek a további érvek, kattints ide