Milyen navit?!
Csütörtök reggelig azt hittem, hogy eddigi életem csúcspontja (mármint autós témakörben) a Compobus vezetése volt. Hogy mekkorát tévedtem! Április másodika szokásos munkanapként kezdődött, ám fél tíz körül Attila kollégám szájából elhangzott a kérdés egy telefonkagylóba: “Milyen navit”?. Kibogozva a rejtélyt kiderült, hogy mailben küldték a meghívót a programra, de hozzánk már nem érkezett meg, valahol az éterben rostokolt, csak azért csörögtek ránk, hogy kiküldött kollégánk, ha tud, vigyen magával a délutáni indulásra egy működőképes navigációs rendszert.
Navi volt is; újságíró nem volt. A srácok mind elígérkeztek máshova addigra, így maradtam én, mint autók iránt szintén érdeklődő szerkesztőségi tag. Volt két óra az indulásig, gyors pakolás otthon, aztán irány Prága a Porsche Hungaria budaörsi központjából.
Juho, Jan és a Skoda
Reggel találkozó, majd a garázsban várakozó három Skodával indulás Bela pod Bezdezembe, ahol már melegítenek a pilóták. Nem volt nehéz megtalálni a pályát, elég volt a hang után menni. Ilyenkor már az ember nehezen marad egy helyben, úgyhogy mi is igyekeztünk gyorsan leparkolni. Életemben nem írtam alá ennyire gyorsan papírt, pedig azt vállaltam, hogy ha rokkant leszek, szörnyethalok, eltörik, letörik, feltörik, akkor az mind az én bajom, senkit sem érdekel. Engem se, csak hadd ülhessek már be!
A menetrend szigorú, mindenki előre beosztva, felváltva visznek a két járgánnyal. Amíg sorra kerültünk, ráhangolódhattunk a száguldozásra a kihelyezett PS3-mal. Az autó kormánya mögé amúgy is csak így lehetett bekerülni, érthető módon csak az anyósülésig engedtek minket az S2000-ben.
Enni persze nem mertünk, úgyhogy várakozás közben fotóztunk, videóztunk, minden lehetséges helyről megnéztük, hogyan füstölögnek a gumik a kanyarokban, és győzködtem a többieket, hogy biztosan nem fogok sikoltozni félelmemben.
Ők nem tudhatják, de a vezesses kollégák évek óta permanens kiképzés alatt tartanak. A biztonsági övet már rég nem a védelmem miatt használom, hanem hogy fixáljam magam valamennyire. Gyorsan elrepült az idő, és valószínűleg megdöntöttem minden rövidtávfutó rekordot, amikor hívtak, hogy én következem.
Ha érdekel milyen volt az anyósülésen egy vérbeli profi pilóta mellett, kattints!
