Vannak nehezebb döntések, mint azt majd olvashatják összeállításunkban, de kezdjük egy kevésbé komplikáltnak tűnő, „férfi vagy női fodrászt válasszak?” dilemmával! Az Operaház melletti Hajós utcai üzletben tett látogatásunk során az derült ki, hogy nagyjából mindegy, férfi vagy nő kotorászik az ember fején, bizonyos fajta előítéletek vagy inkább tapasztalatok azonban ezen a téren is működnek. Olyanok, mint például: „a férfi fodrászok nagy kaszagépek”, de legalábbis „sokkal kreatívabbak”, a nők viszont jobban követik a vendég kívánságait. – Ha nőhöz jársz, úgy állsz föl, amilyennek előre elképzelted magad. A férfialkotás többnyire lenyűgöző, de lehet, hogy pár napig nem ismersz magadra, ha tükörbe nézel – sommázza röviden Ágnes a tapasztalatait. – Abból a szempontból is jobb a lány, hogy jól el lehet vele beszélgetni. A férfi fodrászokat nem nagyon érdeklik a női dolgok.
Márpedig úgy tűnik, az olyan bizalmi státusz betöltésében, mint amilyen a fodrászé, a kommunikáció is fontos.
– Van, aki beszél-beszél, más inkább relaxálni szeretne, és csak igennel vagy nemmel felel – figyelte meg Marika, aki hajmosóként dolgozik az üzletben. – Eleinte azt hittem, szórakoztatni kell a vendéget. Aztán láttam, van, aki inkább csendre vágyik. De ez csak mellékes szempont, fő az, hogyan dolgozik a fodrász – a legjobb referencia a kész frizura. Általában barátnői ajánlással jönnek az új vendégek. Nekem, ha fodrászról van szó, mindegy, kihez megyek, de már a masszőr esetében számít a nem. Bármilyen aranyos és barátságos is egy fiatal fiú, zavar a gondolat, hogy mit szól a testemhez, egy nővel keze alatt jobban el tudom engedni magam.
 |
| Csernek Szilvia – “Egy hosszú hajú lány szinte biztos, hogy félhosszú hajjal áll föl a székből, ha fiú keze alá adja magát.” |
A fodrászüzlet vezetője, Csernek Szilvia szerint, bár egy jó fodrásznak minden kívánságot ki kell tudnia elégíteni, általában véve a nők lágyabbak, kevésbé kopasztják meg a vendéget.
– Egy hosszú hajú lány szinte biztos, hogy félhosszú hajjal áll föl a székből, ha fiú keze alá adja magát. Márpedig erőszakkal sosem szabad megváltoztatnunk a vendég kinézetét, meg kell várni, míg benne is megérik a megújulás igénye. Még akkor is szükséges pár perces konzultáció, ha azzal jön hozzám, csináljak „valami jót”. A fiú vendégek egyébként bátrabbak, gyakrabban hozzák mintának a legújabb londoni katalógust.
Rábel Attila épp Szilvia üzletébe készül elszegődni. Nem ért egyet azzal, hogy a férfi fodrászok „kaszagépek” volnának.
– Én tiszteletben tartom a vendég kívánságát, kikérdezem a szokásairól – például, hogy szokott-e sportolni, szaunázni járni -, és aszerint javasolok frizurát. Csevegésben viszont nem vagyok túl jó. Bár a lányok a legintimebb magánéletükbe is beavatnak időnként, főzéskor és munka közben egyszerre egy dologra tudok igazán koncentrálni. Időnként le is szoktam bukni, hogy nem hallom, amit hajszárítás közben mond a vendég.
Lehet-e nő a nőgyógyász?
– Én biztos nem mennék női nőgyógyászhoz – tiltakozik Pénzesné Dengyel Éva, aki az Állami Egészségügyi Központ (ÁEK) Podmaniczky utcai Kórházában (régen MÁV Kórházként ismerte mindenki) épp most szülte meg második gyermekét. – Ez mégiscsak intim dolog, furcsa volna, ha azonos nemű vizsgálna meg. Fiatal férfi orvossal is vannak fenntartásaim, főleg, ha jóképű, mint az enyém. Azért mégis inkább legyen fiatal jóképű férfi, mint nő. Épp a férjemmel beszélgettünk erről, mondtam neki, hogy elvileg egy női orvos jobban tudhatja, mit élek át a terhesség és a szülés alatt, különösen, ha maga is szült már. De a férjem azt mondta, végül is csak eggyel vagy kettővel több a tapasztalata, és amúgy is minden terhesség más.
Hiába próbálunk az idegenkedés mélyére menni, nem jutunk messzire. Dengyel Éva a női orvosok szakmai felkészültségét nem vonja kétségbe. Feltételeznénk, hogy a háttérben valamilyen szexuális jellegű indok van, de ezt is el kell vetnünk, mert azt mondja, a leszbikusságtól sem irtózik annyira, mint a női nőgyógyásztól. Nő márpedig ne nyúljon hozzá és kész. Igen ám, de a szülésznő is nő, meg a csecsemős nővér is, az ő szerepükben például el sem tudna képzelni férfit.
 |
| Pénzesné Dengyel Éva |
– Érdekes – gondolkodik el. – Amikor az első szülésem után problémáim voltak a szoptatással, az összes csecsemős nővér végigmasszírozta a mellemet, és eszembe sem jutott tiltakozni, sőt. A szülésznő segítsége is nagyon fontos volt. Talán a biztonságérzet a kulcsa mindennek. Nincs rá logikus magyarázat.
A férfiak higgadtabbak?
 |
| Dr. Triglencel Zsolt, az ÁEK szakorvosa |
Kérdés persze, kinek mi adja a biztonságérzetet: a férfiasnak tételezett erő, higgadtság, vagy a nőiesként számon tartott azonosulás képessége. Ám az egyes orvospályák elnőiesedése sokkal közvetlenebbül függ össze a pénzzel, a presztízzsel és az ügyeleti renddel, mint a képességekkel vagy a szakmai tudással.
Mindent egybevetve a szülészeteken egy ideje enyhül a férfidominancia. Dr. Triglencel Zsolt, az ÁEK szakorvosa szerint ma már a rezidensek több mint a fele nő.
– Az igazi kérdés az, hogy hosszú távon mennyire bírják, mert fizikailag és lelkileg is nagyon megterhelő ez a szakma. Ott kell állni a műtőasztal mellett, gyakori az éjszakázás, és ezt család mellett nem tudom, lehet-e bírni. A folytonos készenlét mellett alapvetően biztonságot, szaktudást, higgadtságot várnak el tőlünk a szülő nők. Tapasztalataim szerint kritikus szituációban inkább a férfi orvosok állnak nyugodtabban egy műtéthez vagy egy nehéz ellátáshoz. Másfelől, nyilván egy bizonyos mértékű kedvességet is szeretnek tőlünk kapni a betegeink, amelyet a sok stressz mellett nem mindig könnyű nyújtani. A szülő nő egyébként is különleges eset, a félelmeivel, érzékenységével.
Feltételeznénk, hogy egy férfi orvosnak nehéz egyszerre figyelemmel lenni erre az érzékenységre, közel kerülni a pácienséhez, ugyanakkor megtartani egy bizonyos távolságot. Triglencel doktor szerint azonban ez általában nem jelent problémát, az orvosnak természetes, hogy egy határt nem léphet túl – az már inkább elő szokott fordulni, hogy a beteg kezd ki az orvossal.
Aki itt megállja a helyét, az profi
 |
| Dr. Magenheim Rita |
Dr. Magenheim Rita, ha nem is úttörő volt nőként a szülész-nőgyógyász szakmában a Szent Margit Kórházban, de a második fecske – ráadásul szinte pályakezdőként. Amikor megszűnt a kórházban a szülészet, és váltania kellett, tudta, hová fölösleges jelentkeznie, mint nőt úgysem vennék föl.
– A budapesti szülészetek többségében ma már a szakmaiság a szempont, de még mindig van olyan osztály, ahol nincs női szülészorvos. Itt – az ÁEK-ban – teljesen egyenrangú kollégaként kezelnek, igaz, az elején „megszondáztattak”, bírom-e a strapát. Ha aznap a negyedik műtétre is mosolyogva mész be, akkor megfeleltél.
Magenheim doktornő betegei – egy gyors, fejben összegzett statisztika szerint – inkább egyetemet végzettek, illetve olyan nők, akik az orvosukkal partneri viszonyra törekednek, szeretik tudni, mi miért történik velük.
– Azt figyeltem meg, hogy az újgazdag feleségek inkább a főorvoshoz mennek, mert a rang és a tekintély mindennél fontosabb számukra. A fiatal lányok viszont, akik még az elején járnak a szexuális életüknek, és szégyellősek, inkább hozzánk, női orvosokhoz jönnek. A kolléganőmet például leszbikus nők is fölkeresik, nyilván nekik fontos, hogy ne férfi vizsgálja őket. Azok a nők, akiknek szexuális problémáik vannak, azok is inkább keresnek föl női orvost, akivel tudnak erről beszélni.
Magenheim doktornő maga is női nőgyógyászhoz jár.
– Nem gondolom, hogy a nők feltétlenül jobbak, de talán egy fokkal kellemesebb utána a konferencián összetalálkozni egy női, mint egy férfi kollégával, aki látott már levetkőzve.
A rövidtávfutó meg a „keselyűkígyó”
Ma már a sikeres ügyvédek sem feltétlenül férfiak, sőt, olykor kifejezetten csinos, nőies nők. Az ügyvédtől is sokoldalúságot várnak el az ügyfelei: nemcsak keménységet, ha kell, harcos kiállást, diszkréciót, de már-már pszichológusi érzékenységet és empátiát is. Ebben pedig ugyebár igen jók a nők, és ezt mindkét nembeli ügyfelek elismerik. Két családjogi ügyekben elismert szaktekintély, dr. Szűcs Andrea és dr. Landes Judit gyakran kerül egymással szembe a tárgyalóteremben. Landes Judit kemény, támadó férfias tárgyalási stílusáról ismert, Szűcs Andrea látszatra visszafogott, decens úriasszony.
– Ha mi ketten egymással szembekerülünk, általában én képviselem a férfit, Judit a nőt. Nem véletlen, hiszen a válóperekben a férfiak jellemzően megértést várnak az ügyvédjüktől, a nők pedig védelmet. Ugyanakkor ez csak a felszín, hiszen mindkettőnk megértő, amellett, hogy igen keményen védjük az ügyfeleink érdekeit. Talán az a különbség, hogy ő rövidtávfutó – a tárgyalóteremben szétcincálja az áldozatait. Én hosszú távon vagyok eredményes. A keselyű és a kígyó keverékének is neveztek már. Vállalom. Körbetekerem az ellenfelemet, és amikor lehet, belecsapok, mint a keselyű. Egy internetes blogon azt írták rólam: „ott ül egy úriasszony, és a kegyetlenül kék szemével gyilkolni tud”.
Meg kell mondanom, kicsit könnyebben azonosulok a férfi ügyfeleimmel, mint a nőkkel. Talán amiatt, hogy sokszor látom eszméletlenül bosszúszomjasnak a nőket, és kiszolgáltatottnak a férfiakat – nyilván csak a hozzám beérkező esetek alapján tudok véleményt mondani. A férfiak kilencven százaléka sír, amikor a tönkrement életéről beszél, feloldódást és racionális megoldást keres nálam. A nőknek csak az öt százaléka borul ki. Sok nő használja eszközként a férfi ellen a gyerekeket – sok férfi pedig a tartásdíj megtagadásával próbál „betartani” a nőnek. Mindkét oldal képes alávalóan viselkedni, és mindkettő szánni való a bajában.
– Én sem a nők, sem a férfiak ügyvédjének nem mondanám magam: mindkét nembeli ügyfeleim vannak, és én sem vagyok sem férfi-, sem nőpárti – utasítja vissza a nemek szerinti tipizálást Landes Judit. – Tény, hogy a családjogi ügyeket szívesen vállaló ügyvédek többsége nő, de ennek sok oka van. Talán benne van az is, hogy egy nőnek könnyebb megnyílni. Sokszor ugyanis nem kifejezetten jogi, hanem emberi, párkapcsolati tanácsot vár az ügyfél, mondjuk, hogy válassza, vagy ne válassza azt a harmadik embert, hogyan tegye a másikat féltékennyé, hogyan tudna ismerkedni. A legtöbb házasság azért vezet váláshoz, mert az emberek nem beszélgetnek egymással, de még a barátaikkal sem a lényeges dolgokról. A legbensőbb gondolataikat nekem, a vadidegennek mondják el.
Kicsinyesség terén egyenlőség van
 |
| Cserei Anita |
mostanában úgy tapasztalja, hogy a válóperekben a férfiakat férfi ügyvéd, a nőket női képviseli.
– Ennek az lehet az oka, hogy a jó társadalmi pozíciót betöltő férfi a kéznél levő céges jogászt bízza meg, aki többnyire férfi. Viszont mivel elsősorban munkaadója – és nem megbízója – a férfi, nem mer az utasításaival szembeszállni, amikor kellene. A másik megfigyelésem, hogy az emberek személyiségtípus szerint választanak ügyvédet: a szelíd kompromisszumra hajlót, az erőszakos agresszívat, nemtől függetlenül. Persze nekünk, ügyvédeknek, mindkét tulajdonságunkra szükségünk van: én például tárgyalás előtt inkább kompromisszumkész vagyok, de a tárgyaláson tudok nagyon agresszív lenni. Ez utóbbi azért is jó, mert magamra vonom az ellenfél haragját – engem gyűlöl, és esetleg az ügyfelemmel leül tárgyalni.
Bár az ügyfeleim többsége – családjogi ügyekben – nő, egyformán tudok mindkét nemmel azonosulni.
Amennyiben nőt képviselek, igyekszem visszatartani attól, hogy a gyerekláthatással tartsa sakkban a férjét. A férfiak eszköze másfelől az anyagi tönkretétel: próbálom kivédeni, hogy az ellenfél a céges vagyont kimentve kisemmizze az ügyfelemet. Sem a kicsinyesség, sem a bosszúvágy nem nemfüggő.
Ha nekem kell választanom, masszőrnek inkább férfit keresek, mert nem beszél sokat, és tudok relaxálni. Nőgyógyászban férfit, mert nagyobb a választék. Az alkalmazottaim inkább nők, talán mert nem szívesen parancsolgatok férfiaknak – bár megfigyeltem, hogy sok női ügyvédnek van férfi titkára. Az élet egyéb hivatalos területein nem válogatok – férfi vagy nő, egyre megy.
|
„Fantázia, temperamentum, megfelelési vágy mozgat” – Nagyon eltérő szempontok alapján döntenek az emberek bizonyos nemű orvos, ügyvéd, fodrász és egyéb „szolgáltatók” mellett vagy ellenében – hangsúlyozza Sinkovics Andrea klinikai szakpszichológus. – Ami azonban közös lehet, az a tény, hogy egy intim, az életvitelt is érintő, szó szerint húsba/hajba vágó választás a legtöbb ember számára emocionális kérdés is, és erősen befolyásolják tudattalan tényezők. Az egyik ilyen tényező a fantázia: kinek milyen fantáziája van a számára ideális nőgyógyászról, masszőrről és folytathatnám a sort. Ezek a fantáziák sok forrásból táplálkoznak: korábbi élettapasztalatokból, családi és tágabb szociális, kulturális hagyományokból, hatásokból. Nemcsak azokra a korábbi tapasztalatokra gondolok itt, amelyeket hasonló szituációban éltünk át, hanem bármilyen korai élményre, például arra, hogy valaki számára mi jelent biztonságot, mit és hogyan él meg bizonytalanságnak, milyen stratégiái vannak annak kezelésére. Mindez nagyon is szubjektív és nagyban meghatározott az illető élményei és temperamentuma által. Az utóbbi, a temperamentum is fontos hatóerő a választásban: legtöbbször a két véglet mozgat: vagy önmagunkhoz nagyon hasonlót keresünk, vagy éppen a kiegészítőt, azt, aki valami olyasmit tud, amit mi nem. Végül nem szabad megfeledkezni a megfelelési vágyról, mint befolyásoló tényezőről. Vagyis, hogy mit gondolunk arról, hogy a számunkra fontos személy(ek), csoport(ok) milyen választásunkat erősítenék meg, mit várnának el tőlünk. Természetesen ebben is igen eltérőek vagyunk: vannak, akik nyitottabbak szubjektív benyomásaik, belső megérzéseik iránt, és vannak, akik inkább racionális alapon szeretnek dönteni. |
Még több az e heti Nők Lapjából:
