Biszexuális lennék? – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Mi nem vagyunk idegenek egymás számára, a Megasztár 3. egyik résztvevője voltam. A történetemben az a nehéz, hogy igazából gőzöm sincs, mi a bajom.

Anyu 49 évesen, 2002-ben meghalt. Azóta történtek velem olyan dolgok, amelyek nagyon megnehezítik az életemet. Tavaly beiratkoztam egy iskolába, ahol volt egy tanárnőm (pszichológiát és pedagógiát tanított). Az év végén vittem neki egy kis ajándékot, hogy megköszönjem a munkáját. Ő nagyon örült, átölelt, megszorította a kezemet, szinte elérzékenyült. Nyáron alig vártam, hogy kezdődjön a suli. Szeptemberben kiderült, hogy ő már nem dolgozik ott. Én októberben felkerestem, üzentem neki. Megadta az e-mail címét, és én írogattam neki. Észre sem vettem, és a legbensőségesebb érzéseimet is feltártam neki. Verseket írtam hozzá, hatalmas szeretettel halmoztam el. Ő soha nem kezdeményezett, mindig én írtam neki. Kétszer találkoztunk is, olyankor mindig zavarban volt. Nem tűnt fel nekem, hogy kicsit mindig jobban hárít, egyre kevésbé válaszol.

Februárban valamiért nagyon rossz pszichés állapotba kerültem, és írtam neki néhány levelet. Nem válaszolt. Több hét múlva felhívtam telefonon, beszélgettünk, azóta megint írok neki. Nagyon ritkán, zárkózottan válaszol, csakis a sulival kapcsolatos dolgokra. Nagyon hiányzik, sokszor sírok, gondolkodom, verseket írok, olyan ez, mint egy szerelem. Úgy érzem, nem tudok élni nélküle! Tehetetlen vagyok. Kilenc éve élek a párommal heteroszexuális kapcsolatban, előtte is férfival éltem, soha nem volt kapcsolatom nővel. De tinédzserkorom óta minden iskolában, munkahelyen volt egy nálam idősebb nő, akiben megfogott valami, és rajongásig szerettem.

Biszexuális lennék, vagy mi lehet ez?! Szeretném tudni, és te biztosan tudsz segíteni, tanácsot adni ebben. Várom válaszodat! 

Tisztelettel: Erika

Kedves Erika!

Sokkal inkább az anya hiányát érzem a soraidból, mint a biszexualitást. Egy jó tanárnő az iskolásévekben afféle anyaszerepet is betölt. Hiszen legbensőségesebb érzéseinket az édesanyánknak vagy legközelebbi barátainknak, barátnőinknek mondjuk el.

Az, hogy téged a tanárnőd ölelése, kézszorítása, megértése annyira megindított, hogy verseket írtál hozzá, és szinte üldözted a szereteteddel, bennem azt az érzést kelti, hogy igen nagy szeretetéhség és a megértő anyai szeretet utáni vágy van benned. Próbálok számolgatni, hány éves lehettél anyukád halálakor, és mivel a Megasztárban 35 év volt a felső korhatár (ha jól emlékszem), maximum a húszas éveidben voltál ekkor. (Érzésem szerint inkább az elején.) Ilyenkor még senki sem felnőtt, senki sem érett még meg arra, hogy elveszítse szeretett szüleit. Nem tudom, mennyire tudtad feldolgozni a gyászt, mennyire engedted el őt, és a leveledből az sem derül ki, hogy egyáltalán mennyire „lakatott jól” szeretettel az anyukád. Azt írod, tinédzserkorod óta minden iskoládban, munkahelyeden volt egy nő, akiben megfogott valami, és rajongásig szeretted. Ez arra utal, hogy az anyai szeretet utáni vágyad jó ideje megvan. No de előbb-utóbb érdemes felnőni, különben korosodó gyermek marad az ember. Aki a múltban él (mert gyermeki létállapotban ragadt), az nem tud egész lényével a jelenben lenni, az ilyen emberek mellett pedig elmegy az élet.

Leélheted az életedet úgy is, hogy folyamatosan keresel magadnak egy anyapótlékot (ebből a szempontból részletkérdés, hogy ebbe szexualitás vegyül-e, mert szerintem nálad nem a szex a motiváció, vagyis nem valós biszexualitásról van szó), de választhatod azt is, hogy mélyen meggyászolod anyukádat, és elengeded azt az illúziót, hogy valaha valakinek a kislánya leszel. Felnőtt nőként is megkaphatod nőtársaidtól azt az együttérzést, elfogadást, meleg szeretetet, amelyet anyukádtól már nem. És bár az érzések hasonlóak, ez mégsem egy anya-gyermek jellegű kapcsolat eredménye lesz. Lehet, hogy jót tenne neked, megkönnyebbülnél, és elindítana a változás útján, ha legalább érzések szintjén megélhetnéd a totális anyai szeretetben való megmerítkezést, és ezzel a mintával a szívedben-lelkedben elbúcsúznál az anyukádtól, és ettől a hatalmas hiánytól, amely benned feszül. Szinte restellem – miért is? –, mert annyit emlegetem, de a legutóbbi családállításkor egy 30 éves nő a halott édesapjával tette ezt meg. Nagyon megrendítő volt, kívülállóként is katartikus érzés volt megélni. Választhatod a pszichodrámát is, a lényeg, hogy javaslom, egy terapeuta segítségével jelenítsd meg az anya hiányát és az ettől való elszakadást. Már amennyiben szeretnél felnőni. Nagyszerű, hogy van egy szerető párod, de a „kimaradt” vagy az anyai szeretetet egyetlen férfi sem pótolhatja. Hogy azt írod a tanárnődről: nem tudsz nélküle élni, mindenképpen túlzás. Nem is csoda, hogy elriasztod őt.

Tudatosítsd magadban, hogy egyetlen ember van, aki nélkül nem tudunk élni, ez pedig saját magunk! Csak tőlünk függ az életünk, senki mástól! Mérhetetlenül nyomasztó annak az embernek, akire rápakolják, hogy nélküle nem lehet élni. Maga Hellinger is azt mondja: az ilyen embert ott kell hagyni. Te önálló ember vagy, ha bárkihez is görcsösen ragaszkodsz, magadat is megnyomorítod, rabbá leszel! Mindenképpen javasolnám, hogy keresd meg azt a módszert és terapeutát, aki segít abban, hogy önálló, érett, stabil felnőtt emberré válj! Ez nem kétperces tanulási folyamat lesz, viszont nagyon izgalmas, változásokat hozó út, amihez elengedhetetlen a türelmed és a napról napra erősödő tudatosságod! Gyógyítani kell a benned élő elhagyott, kapaszkodó gyermeket, mert csak így lehetsz a jelenben élő, kiegyensúlyozott, erős nő. Ha ezt nem teszed, folyamatosan visszazuhansz egy sérült kislány állapotába, és újabb és újabb „anyákat” keresel majd magadnak. Az is elképzelhető, hogy idővel kifogsz egy olyan nőt, aki a gondoskodás szükségletét akarja megélni általad, és belementek egy játszmába, amelynek akár a szex is lehet az eszköze – de egy egészséges nőt ez a fajta rajongás egy idő után taszítani fog.

Ha pedig igazán kíváncsi vagy arra, hogy valóban biszexuális vagy-e, akkor próbáld ki, milyen egy nővel! A húszas éveimben engem is nagyon izgatott a dolog, hogy mitől férfi a férfi, mitől nő a nő, mikor és hogyan megy át a szeretet szexualitásba, vagy fordítva. Hol vannak a határok, ki vagyok, mire van szükségem, mit érzek, mi van bennem? Én kipróbáltam, de az az élmény is csak abban erősített meg, hogy heteró vagyok. Ha olyan pornót nézek, amelyben csak nők vannak egymással, két perc alatt megunom, és átkapcsolok. Bennem semmit nem hoz föl, unalmasnak találom. És neked? Te mit érzel ilyenkor? Számodra mit jelent két egymással szeretkező nő látványa? Ha bizserget, felizgat, akkor esélyes a biszexualitás, de mondom: a puding próbája leginkább az evés. Viszont ha kifejezetten csak érzelmi alapon érint meg egy nő (aki ráadásul idősebb is nálad), akkor az egyértelműen anyahiány. Jó néhány latens biszex, latens leszbikus és meleg emberrel találkoztam már életem során, akik szemmel láthatóan önmaguk előtt is rettegtek bevallani, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, azért, mert vannak olyanok, akik meg merik ítélni embertársaikat. De milyen jogon?

Szóval, Erika, itt az idő, hogy tudatosan is elindulj az önismeret útján, hogy ne másokba kapaszkodó kislány légy, hanem érett, kiteljesedett, felnőtt nő – persze ha szeretnél azzá válni.

Minden jót:

Soma Mamagésa