A végtelennek tűnő, fénycsövek között töltött tél után újra elérhető közelségbe került, hogy beleszagoljunk a magyar tenger nyújtotta szagos szélbe. Jön a nyár, irány a Balaton, mondaná 10 évvel ezelőtti önmagam.
Persze anyagi és egyéb megfontolásból az utóbbi években nem igen jutottam messzebb a Velencei tónál. Egyszerűen nem érte meg a több ezer forintos kiadás, ha feleannyiból is megkaptam ugyanazt. A Balaton azért mégiscsak a Balaton, így idén adtam egy újabb esélyt a vendéglátósoknak, hogy elvegyék a kedvem a nyártól.
Behajtott tükörrel egy frászt
Mikor felmerült az ötlet, hogy le kéne guruljak a Balatonra a lehető legkisebb összegből, máris záporoztak felém a jobbnál jobb ötletek. Hajtsam be a tükröket, pakoljam ki a csomagtartót, állítsam le a lámpánál a motort (az autópályán??), ne kapcsoljam be a fűtést, gyorsan fogyjak le, stb. Köszönöm az ötleteket, ezeket a technikákat meghagyom András kollégának, aki vérbeli fogyasztási bajnokként számomra lehetetlen értékeket képes kicsiholni az autókból, és annyiból körbeautózza az Egyenlítőt, amennyiből én egy hónap alatt munkába járok tíz km messziségből.
A munka utáni esti autózáshoz a tartós teszten lévő 1,4-es TSI motorral szerelt Golf VI-os tűnt a legszimpatikusabbnak, immáron dísztárcsa nélkül, amivel a gyári adatok alapján 5,1 literből is megjárhatok száz kilométert. Budapesttől pont ennyire van Siófok, könnyű lesz lemérni.
A minél kisebb összeghez hozzátartozna, hogy messziről elkerülöm az autópályát. Bevallom, itt csaltam egy kicsit, mert pont volt érvényes pályamatrica az autóra, így nem kellett a régi hetesen kódorognom a sötétben.
A kamion az ellenfél
Indulás előtt gyakorlatilag egyetlen dolgot tettem a tankoláson kívül: felfújtam a maximális terhelésre előírt 2.8 bar nyomásra az abroncsokat, majd lelkiekben felkészültem a visszafogott száguldásra.
Indulás előtt gyakorlatilag egyetlen dolgot tettem a tankoláson kívül: felfújtam a maximális terhelésre előírt 2.8 bar nyomásra az abroncsokat, majd lelkiekben felkészültem a visszafogott száguldásra.
Nem az én stílusom autópályán 90 körül kóricálni, és a teszten kívül, ígérem nem is teszek ilyet többet. Nem csak, mert unalmas a kamionokkal küzdeni, de kifejezetten idegesítő és veszélyes, amikor a turistabuszok elhúznak mellettünk, egy-egy gyilkos tekintetű, világító szemű sofőrrel a volán mögött.
A gyári fogyasztást viszont bajos lenne bármilyen egyéb úton reprodukálni, még akkor is, ha a hivatalos fogyasztásmérés nem is igazán így történik. A Golfnál most az 5,1 literes országúti érték elérésé volt a cél.
