Eredeti darab
Történelmi szerep jutott a Kia Soulnak. Nem ez a dél-koreai gyár első autója, amelyre jó ránézni (az talán a Sorento volt), viszont a Cee’dhez hasonló csinos, de rizikómentes formák után most először látunk tőlük valami egészen frisset.
A Kia Soul cool, fiatalos és minden ízében gigavagány. Kívülről még a mostani tesztben szereplő alapmodell is az. Nem kell rá sárkányos, versenycsíkos, tyúklábmintás dekormatrica vagy 18 collos felni, hogy megbámulják az utcán.
Belül viszont a kasztni eredetisége nyomokban sem érezhető. Nem a kemény és kevéssé igényes műanyagokkal van baj, hanem a sötétszürke szín lehangoló hegemóniájával.
Megfosztva a tarka műszerfali és ajtóbetétektől, megcsappan a vonzerő. Érdemes körülnézni a katalógusban, amely 19 oldalnyi külső és belső extrát ajánl a Soul feldobására.
Hol maradt a kalaptartó?
Aki egy Kia-szalonban első látásra beleszeret az autóba és hazaviszi, azt a napi használatban több csalódás is éri, amire a mámoros pillanatokban nem számít.
Az első nagybevásárlásnál kibukik, mennyire apró a csomagtér. A szűk helyet részben ellensúlyozzák a padló alatt bevetésre váró, ügyesen elosztott fachok. Kalaptartó azonban egyáltalán nincs. Macerás mindig minden málhát magunkkal cigölni, nehogy beverjék érte az üveget.
Nagyvárosi lét
Egy nagyváros ideális terep a Soulnak, haladni és parkolni is élvezet vele. Más autókba átülve rögtön feltűnt, hogy a Kiában milyen jó tágra nyílott mind a négy ajtó, mennyire kényelmes a magas ülés be- és kiszálláskor, milyen jól átlátni belőle a forgalmat.
A forma annyiban követel kompromisszumot, hogy az előrenyúló tető miatt nehezen látni belőle a villanyrendőrt, ha a sor elején állunk.
Régen sikerült ennyire flottul és magától értetődően megállni az autónál alig nagyobb parkolóhelyeken. A szögletes kasztni pompásan áttekinthető és a Soul elég fordulékony. Ha azonban a feláras tolatókamera
