Szexipar Magyarország

Minden évben hallani lányokról, akiket külföldi munkára csábítanak rejtélyes hirdetők. Végül úgy kell hazamenekíteni őket, amikor kiderül, hogy a munka szexuális szolgáltatás lenne – útlevél, pénz, kulcsok pedig sehol. A rendőrség ilyenkor rendre elmondja, mi mindenre kell vigyázni, ettől függetlenül évről évre újabb és újabb becsapottakról hallunk, köztük olyanokról, akik leginkább magukat csapták be.

Bár mindig keringenek riasztó történetek emberrablásokról, rejtélyes altatószerekről, a dolgot nem úgy kell elképzelni, hogy valaki hazafelé tart az angolóráról, betuszkolják egy kocsiba, elkábítják, és egy távol-keleti kuplerájban ébred. A modern kori rabszolgaság sajnos létezik, de jellemzően másképp kezdődik. Aluliskolázottsággal, kilátástalansággal, pénztelenséggel, rossz családi háttérrel, olykor csupán a gazdagság utáni vággyal.

A világ szexmunkásai többféle rétegből kerülnek ki – így van ez a magyar nők esetében is. Van, aki maga hoz döntést, van, akit megtévesztenek, vagy valamiféle nyomás, pszichés vagy pénzügyi kényszer hatására sodródik bele. Egy biztos: senki nem arról álmodik kislány korában, hogy teste árucikké válik.

„EHHEZ NEM KELL KÉPZETTSÉG”
Katival egy budapesti sztriptízbárban találkozunk. Ő maga pultos, semmiféle erotikus munkát nem vállal, de látja elmenni a lányokat a kuncsaftokkal nap mint nap.
„A fele társaság elfogadja ezt az egészet, a másik fele nem. Amikor elviszik őket, van, akin látod, hogy örül, más csak azért megy, mert muszáj neki. Akad, akinek gyereke van, őt kell eltartania. Sokan elkezdik még diploma előtt, aztán soha nem fejezik be a sulit. A legtöbb osztálytársam, akinek nem jött össze a felvételi, night clubban dolgozik, mert amíg fiatal, ebben jó pénz van, és nem kell hozzá képzettség.”

Lehet, hogy sok pénz van az éjszakában, de azt meg is kellene tartani, márpedig kevesen tudnak takarékoskodni.
„Volt itt egy táncoslány, nagyon sok pénzt keresett, több százezret, az orrunk előtt számolta mindig. Elköltötte ruhákra, erre-arra, vett a barátjának mindenfélét. Húszéves volt. Elkezdett tanulni, de az éjszakázás mellett nem tudott iskolába járni.
Pár év múlva majd kiöregszik, és nem tud elhelyezkedni, mert nem ért semmihez. Az ilyeneknek az egyetlen opció, hogy felszednek egy gazdag pasit, aki eltartja őket. Sok vastag pasi pénzzel fejezi ki a szeretetét, vagy így kompenzálja valamelyik hiányosságát, komplexusát. Elhalmozzák a választott lányt rengeteg ajándékkal, kap¬nak autót, lakást. A legtöbbjüknek azonban van felesége.”

„BÁRMIRE LEHET NŐT TALÁLNI”
Akárcsak néhánynak azok közül a férfiak közül, akikkel Emese vacsorázni jár. Őt az „üzletben” Fanninak hívják, és Fanni szigorúan csak beszélget. Alkalmanként tizenötezerért, és a vacsorát megeheti…
„Az ügynökségnél tudják, hogy én nem vállalok szexet. Engem az rendel meg, akinek fontos, hogy beszélgethessen egy lánnyal. Az illető elvisz vacsorázni, társalgunk – szigorúan semleges témákról.”
A szolgáltatásnál szabály, hogy mindkét fél álnevet használ. A lány nem kérdezősködhet a megrendelő családjáról, nem tudhatja, honnan jött, mivel foglalkozik.„Nem könnyű egész este így beszélgetni – mondja Emese. – Sokan meg is szegik a szabályokat, mesélnek a gondjaikról, a családjukról. Tudják, hogy én ennél többet nem vállalok. Volt, akivel szívesen lefeküdtem volna, de mivel nős volt, nemet mondtam.”
Előfordul, hogy a kuncsaft „kibéreli” Emesét, aki képzett, jól mutat mellette, nyelveket is beszél, majd utána rendel egy lányt, akivel lefekszik.
„Bármire lehet nőt találni, partira, hármas aktusra, egy alkalomra, csak meg kell mondani, mire kell – mondja István, aki két évig dolgozott egy közvetítő cégnél. – A megrendelők főleg külföldiek, nekik több a pénzük, akár ötszázezret is itt hagynak egy éjszaka.”
Ám van, aki nem repül Magyarországra csak azért, hogy magyar lányt kapjon. Sokan házhoz kérik a lehetőséget.

Folytatás a Nők Lapja Évszakok nyári számában!