„Ó, hogy az a… sípszó… sípszó… sípszó…!“
Képzeljük el, hogy egy kvízjátékban Vágó István nekünk szegezi a kérdést: melyik ige hagyja el a legtöbbször az egyik legsikeresebb angol tévés szakács, Gordon Ramsay száját. Figyelem, a helyes választ véletlenül se a főzéshez kapcsolható angol szavak között kezdjük el keresgélni, a sütést is elfelejthetjük. A megoldás nem egy konyhai cselekvés, hanem egy hálószobai tevékenység. Kollégái szerint Ramsay jóval visszafogottabb (!) a tévében, mint a saját éttermei konyhájában, mégis a legtöbbször műsoraiban a „fuck” igét használja. Legutóbb azzal vonta magára az angol tévéműsorokat felügyelő szervek haragját, hogy egy két órás műsorban összesen százharminckétszer használta ezt a négybetűs szót. Ehhez vegyük hozzá azt is, hogy Ramsay magyar kocsisokat megszégyenítő szóvirágok felhasználásával káromkodik, és számoljunk kicsit: százhúsz perces a műsor, tehát ötvenöt másodpercenként mondja azt, hogy… sípszó…, a fennmaradó időben még káromkodik kicsit, vajon mikor marad ideje a gasztronómiával foglalkozni?!
„Áú! Sípszó… A térdem, te állat!“
A kis Gordonról sok mindent elmondhatunk, csak azt nem, hogy a gasztronómia lett volna a szenvedélye. A fazekak, üstök és tepsik világánál sokkal jobban vonzotta a gyep és a focilabda. Ha csak tehette minden idejét a grundon töltötte, és rúgta a bőrt. „Komolyan azt gondoltam, hogy válogatott focista leszek, akinek a nevét Anglia szerte ismerik majd, és akibe szerelmesek lesznek a csajok” – vallotta meg egy interjúban. A labdarúgásról szőtt álmai szépen haladtak a megvalósulás felé, bekerült a Glasgow Rangers ificsapatába, ám egy térdsérülés derékba törte szépen induló ifi karrierjét. „Dacból választottam egy nem túl erős vendéglátóipari szakközépiskolát. Azt gondoltam, ha nem lehetek focista, akkor mindegy, mi leszek. A jegyeim pedig nem voltak annyira jók, hogy ennél érdekesebb pályát válasszak.” Az unalmasnak tűnő konyhai gürcölésben azonban hamar meglátta a lehetőségeket, és már az első évben elhatározta, hogy ha nem lehetett a világ legjobb labdarúgója, hát ő lesz a világ legjobb szakácsa.
Az elhatározást tett követte, a leghíresebb londoni éttermekben töltötte tanuló éveit, sőt három évre még Franciaországba is elszegődött, csak hogy testközelből figyelje meg a híres francia séfek munkáját. Azóta többször bevallotta, bár csak véletlenül lett szakács, beleszeretett a gasztronómiába, és hogy a rengeteg káromkodást kettős énjének köszönhetjük. Gordonban egyszerre él egy fanatikus főszakács és egy glasgow-i utcagyerek.
„Ez az étel egy… sípszó… főzd meg újra… sípszó!“
A francia kiruccanás meghozta Ramsay-nek az áhított szakmai sikert: 1993-ban egy frissen nyitott londoni étterem az Aubergine konyháját bízták rá. És a káromkodó glasgow-i utcagyerek csodát tett a konyhában, három év alatt két Michelin-csillagot szerzett a stábjával. Igaz, arról nem szól a fáma, ehhez hány embert kellett kirúgnia, vérig sértenie, és porig aláznia. Arról azonban legendák keringenek, hogy Ramsay elraboltatta az étterem helyfoglalásait tartalmazó könyvet. Az akciófilmre kívánkozó jelenetben fekete bőrruhás motoros rontott az étterembe, a bejárat melletti pultról magához ragadta a könyvet, majd elszáguldott. A rendőrség értetlenül állt az eset előtt, a sajtó számtalan teóriát gyártott arra, kinek állhatott érdekében a rablás, Ramsay pedig egykori mesterét Marco Pierre White-ot gyanúsította. Ma már tudjuk: valójában Gordon állt a támadás mögött, mert így akart hírverést csinálni az étteremnek, no és az sem mellékes, hogy így végre összeveszhetett White-tal, akit addigra már cseppet sem kedvelt. Mindenesetre Ramsay belejtt a minőségi gasztronómiába, elhagyta az Aubergine fedélzetét, és megnyitotta első saját éttermét, amelyet szerényen Gordon Ramsay-nek nevezett el. A hely a nyitása után nem sokkal megszerezte az elérhető legmagasabb gasztronómiai kitüntetést: három csillag került a neve alá a híres étteremkalauzban.
„Jamie egy… sípszó… Nigella csak egy… sípszó!“
Az első éttermet újabbak követték, ma már szerte a világban több, mint egy tucat vendéglátóhely van Ramsay birtokában. A családi vállalkozás pénzügyeit az üzletember após vezeti, így Gordonnak elég ideje marad újabb tévésorozatok forgatására és szakácskönyvek írására. Egyik sorozatában majdnem egy teljes adást szentelt híres szakács kollégáinak. A műsorba bárki beküldhette azokat a szakácskönyveket, amelyeket tévés szakácsok írtak, és elkészíthetetlenek a receptjei. „Ki volt az, aki beküldte az én könyvemet? Ki merészelte… sípszó!” – dobta nevetve a zúzógépbe saját kötetét Ramsey.
Az igazság pedig az, hogy nézők milliói nem azért ülnek a képernyők elé, hogy feljegyzeteljék Gordon receptjeit, hanem azért, hogy lássák ezen a héten kit és miért oszt ki a mocskos szájú főszakács. Aki mindezek ellenére nemcsak remekül főz, de nagyszerű családapa is. Négy gyermeke van, és mindennél többre becsüli azt az időt, amit a kicsikkel tölthet. „Persze, a családom előtt igyekszem kevesebbet káromkodni, nem szeretném, ha a gyerekeim is olyan vadak lennének, mint én!” – nyilatkozta a séf, aki otthon is előszeretettel készít helyi alapanyagokból egészséges ételeket.
|
Sági Szilárd: „Nem tudnék így bánni a szakácsaimmal!”
Ki hinné, hogy az ország gasztronómiai megmondó embere valójában nem végzett szakács?! – A vendéglátós konyhával Spanyolországban ismerkedtem meg, ahol az üzletvezetőségig vittem. Onnan hívott haza az egyik barátom az induló kávézójába, hogy segítsem kitalálni a konyhát. A főzést sokkal hamarabb kezdtem: mint a kisebbik gyerek a családban, nekem a konyhában kellett segítenem, amíg a bátyám ásott a kertben. Én jártam jobban, mert beleszerettem a főzésbe, de a bátyám azóta is utál ásni. |
– Gordon Ramsay-ről az első benyomásom nagyon rossz volt, de ahogy egyre több műsorát láttam, egyre többet olvastam róla, szimpatikussá vált számomra – meséli Sági Szilárd, a Hal a tortán gasztrokibice. – Sok jó szakács van, nyilván őt a keresetlen stílusa miatt fedezte fel magának a televízió. Biztos vagyok benne, hogy az a szakács, aki elviseli őt, rengeteget tanulhat tőle. Mondom ezt annak ellenére, hogy jómagam képtelen lennék így bánni az emberekkel. – Sági Szilárd, akinek saját étterme van, azt meséli, Magyarországon Ramsay nemcsak azért lenne nehéz helyzetben, mert a kollégái nem főznék újra a kidobott ételt, de a vendég sem várná meg az újra elkészített adagot. – Azért már volt rá példa, hogy én is újrafőzettem valamit – teszi hozzá Szilárd, aki azt mondja, a Hal a tortán-t is készítő Paprika Latino stábjával újabb főzőműsorra készülnek.
Még több az e heti Nők Lapjából:
