Nem árulunk zsákbamacskát, a szex akkor a legjobb, ha szeretkezünk.
– A szexben a szeretkezés jó igazán – erősíti meg Bede Zsuzsa szexuálpszichológus is. – És itt a szeretkezést a szó legnemesebb, legteljesebb értelmében használom. Mert az az igazán örömteli, ha a szex nem csupán a puszta élvezetért végzett mechanikus testmozgás. Szerelemmel szeretni – ez a legteljesebb kielégülés érzelmileg és fizikailag is. Amikor a szex a vonzalom kifejezési eszköze, és a szerelmes egymásra találás élményét adja, mellette pedig ott a vágy, a szexuális izgalom, akkor ennél nehéz jobbat mondani. A legtöbben megtapasztaljuk ezt – jó esetben -, legalább a kapcsolatunk elején. Átéljük, milyen az, szívből szeretni és szeretve lenni. A nagy lángolás azonban előbb-utóbb elmúlik. Aztán a kapcsolat alakulni, formálódni kezd, és vele együtt a szex is. Előfordulhat, hogy ezt a teljes, komplex élményt felváltja valami más, ami ennél sokkal kevésbé örömteli. Ez a rossz hír. (A jó hírről egy kicsit később.)
Részörömök
 |
| Bede Zsuzsa szexuálpszichológus |
Főképp a kapcsolat elején fordul elő, hogy azt találjuk jónak a szexben, hogy örömöt szerzünk vele a másiknak. Különösen lányoknál vagy karitatív típusú embereknél gyakori. Amíg a szerelem vagy a szeretet érzése tart, addig ez nem is jelent problémát, nem okoz semmilyen zavart, akkor sem, ha más „élvezet” nincs is az aktusban. A gond akkor jelentkezhet, amikor az érzelmek kihűlnek. A kiüresedő párkapcsolat mechanikus fiziológiai szükségletté alacsonyíthatja a szexet. Ha ugyan megmarad egyáltalán, mert sokszor előfordul, hogy ilyenkor teljesen eltűnik az életünkből.
Hamar, már kamaszkorunkban rádöbbenhetünk arra, hogy a szex jó nyugtatószer is, csökkenti a szorongásunkat akár vizsgák, akár dolgozatok előtt. De ha erre használjuk, akkor ez rossz szokásként rögzülhet, és megtörténhet, hogy csak akkor tudunk majd a párkapcsolatunkban is szeretkezni, ha előtte rendesen összevesztünk egymással, vagy – furcsa módon -, ha valamilyen vitába keveredtünk a főnökünkkel. Erre azonban a párunk hamar ráérez, és nem fog örülni, hogy így „használjuk” – nyugtatószerként. Csak a szexuális izgalmat szabad szexszel levezetni. Minden másnak máshol van a megoldási tere. A párkapcsolati problémákat sem feltétlenül az ágyban üdvös megoldani.
– „Bújjunk ágyba, és megoldódik minden gondunk” – ezt a férfiak hangoztatják inkább – mondja Bede Zsuzsa -, vagyis úgy gondolják, hogy a szex jó problémamegoldásra is. Pedig nem így van. A párkapcsolati gondok gyakran inkább leképeződnek valamilyen szexuális zavarban. A régi öregeknek igazuk volt, amikor azt tartották, hogy ne feküdj le haraggal! A férfiak gondolják többnyire azt is, hogy „nem veszekednénk annyit, ha volna szex”, mert ők gyakorta érzik feszültnek és idegesnek magukat akkor, ha nincs elegendő szex az életükben. És itt megint megemlíthetjük a szex feszültségcsökkentő hatását. A nők azonban fordítva gondolják: „ha nem veszekednénk, volna szex”. Ők ugyanis feszült légkörben nehezen tudnak megnyílni.
Persze rávehetik magukat erre, ha ennek révén hozzá tudnak jutni valamihez, amihez különben nem. A rafinált nők számára a szexben az a jó, hogy hatalmat szerezhetnek általa, vagy ha azt nem is, de legalább jólétet, anyagi biztonságot. A gazdag férfiak vonzereje ma is óriási, fiatal, csinos lányokat, szexet vehetnek érte -, ha úgy akarják, egyetlen éjszakára, ha úgy, akkor egy egész életre… A nő számára a gazdagság a jó, a férfinak a szex, amit a nő cserébe kínál. Vagyis a szex lehet jó pusztán a pénz miatt. De olykor azokért az előnyökért is, amit általa lehet szerezni.
Az előny fogalma ugyanakkor nagyon relatív. Vannak nők, akik azért bújnak – nagy nehezen – ágyba a férjükkel, hogy megkérjék őket valamire. Mondjuk arra, hogy vehessenek maguknak egy új cipőt, vagy épp azért, hogy büntetlenül elmehessenek a barátnőjükkel szombat este vacsorázni. Egyszóval azért, hogy a férjük ne haragudjon rájuk. Sokszor persze azért is, hogy elkerüljék a veszekedést, és ezzel azt, hogy fény derüljön valamilyen problémára, amiről talán úgy érzik, jobb hallgatni. És ezzel benne is vagyunk a dolgok sűrűjében, itt lelepleződik, hogy mivé is válhat a szex, a kezdeti szeretve szeretkezésből.
És ami mögötte van
Ha párkapcsolatban élünk, talán sokáig nem is akarjuk tudomásul venni, hogy itt tartunk, hogy a szexért veszünk valamit, mondjuk békességet és nyugalmat… és csak ritkán ötlik fel, hogy régen másképp volt, azt meg főleg elhessegetjük magunktól, hogy most is lehetne másképp.
Gábor is csak akkor gondolkodott el ezen, amikor találkozott Évával. Egy kongresszusra utaztak, egyetlen ismerős sem volt körülöttük, és ettől lehullott róluk minden otthoni kötelezettség, eskü és kényszer. Éva kedves volt, mosolygós és felszabadult. Gáborból pedig kitört valami, amit sokáig magába fojtott. Úgy szeretkezett Évával, ahogy még soha, mint egy kölyök, ösztönösen és tele játékkal. Nem kellett közben bizonyítania vagy teljesítenie. És épp ez a játékosság hozta zavarba leginkább, az, hogy ezt negyven fölött tapasztalta meg először.
– A szex fontos színtere mindkét nem számára a nőiesség és férfiasság megélésének – vélekedik erről a szexuálpszichológus. – A férfi itt élheti át legerőteljesebben a hatékonyságát, a macsóságát, de végletes esetben érezheti azt is, hogy muszáj teljesítenie, és lehet, hogy csak ritkán érzi meg, hogy ez játék, könnyed, izgalmas kikapcsolódás a hétköznapi nyűglődésből. Sőt, az is előfordul, hogy egy igazi szeretkezésben nem a teljesítmény a legfontosabb, talán még csak nem is maga az élvezet. Annyiszor hallom, hogy sokan nem is ezt keresik benne. Egyedülálló, a férfiak körében sikertelen nők például már egy kis szeretgetésért is hajlandóak ágyba bújni az első férfival, akivel találkoznak. Pontosan tudják, hogy csalódás lesz a vége, de legalább egy rövid időre azt érezhetik, hogy kellettek valakinek. A nők egyébként is hajlamosabbak azzal áltatni magukat, hogyha egy férfi lefekszik velük, akkor ez azt jelenti, szeretik is őket… Holott mindez történhet a puszta élvezetért is. Máskor csupán arról van szó – és ez talán gyakoribb párkapcsolatban -, hogy a férfi csak a szexben képes kifejezésre juttatni gyöngédségét és szeretetét, másban nem. Talán erre a helyzetre illik, hogy a nők hajlandóak a szexre egy kis szerelemért, a férfiak pedig hajlandóak a szerelemre cserébe egy kis szexért. Közben egyáltalán nem mindegy, hogy az effajta egymásra találásban a puszta élvezet a fontos, vagy a másik igazi, meghitt közelsége. A szexualitásban újabban zavarként jelentkezik, hogy a férfiak elvárják a nőktől, hogy mindig heves orgazmusuk legyen, mert ha nem, akkor elmegy az egésztől a kedvük, ugyanis ezzel mérik a férfiasságukat!!! Ha nincs orgazmusa a nőnek, az számukra azt jelenti, nem jó pasik… Ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy mennyi pornófilmet néznek, mert ez gyakran hamis képet sugall a szexről. Ha a szeretkezés meghittségéről beszélek, arról, hogy ez lehet igazi önfeledt örömszerzés és boldog egymásra találás, akkor sokan nem is nagyon értik, mit mondok. A szexualitást mintha leválasztottuk volna az érzelmi életünkről, a nemesebb része szinte teljesen háttérbe szorult. A szerelem hevessége csökken ugyan az idővel, de maradhat belőle olyasfajta tűz, amely több, mint a puszta testvéri szeretet, a szex pedig ennek a mással össze nem hasonlítható érzésnek a kifejező eszköze marad. Ebben az érzésben az összetartozást, a vággyal teli meghittséget újra és újra átélhetjük, ezt nem lehet megunni, és az idővel sem múlik el feltétlenül, ha törekszünk erre. A jó hír ez!
Még több az e heti Nők Lapjából:
