Hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni a férfiak vezetési stílusa és a párkapcsolatban nyújtott teljesítménye között, egy péntek délutáni dugó a feltúrt Budapesten ugyanis még a legszelídebb papucsférjből is képes kihozni az állatot, s egy romantikus éjszakai sétakocsikázás holdfénynél a kedvessel az amúgy rendszeresen a közlekedési szabályokra fittyet hányó macsót is tisztes, megértő polgárrá változtatja, legalábbis a szerelmi kaland idejére.
Az elmúlt napokban azonban néhány olyan történetnek voltam tanúja az utakon, melyek arra ösztökéltek, hogy elhiggyem, van némi igazság a sztereotípiákban, és érdemes elgondolkozni a következő állításon: Nézd meg, hogy vezet, hogy tudd, mi vár rád, ha összekötöd vele az életed?
Példás családapa agresszív beütéssel
Reggel nyolc óra, tülekedés az óvoda előtt a parkolóhelyekért. Mindenki siet, szinte izzik a levegő az idegességtől. Végre felszabadul egy hely, ketten is rástartolunk. Én nyertem, egy határozott mozdulattal sikerült az autóm orrát gyorsabban bekanyarítanom az értékes helyre, de örömömet egy másodperc alatt elrontotta az ugyanerre a parkolóra pályázó, szemből érkező autó tulajdonosa. Fülsiketítő dudálással egy ízes káromkodás kíséretében adta tudtomra, ez a hely neki járt volna. Hogy miért, azt máig nem tudom.
Gyomrom görcsbe szorult, adrenalinszintem megemelkedett, és kedvem lett volna hasonló stílusban visszaválaszolni, amikor észrevettem, hogy a sofőr nem más, mint a fiam legjobb óvodai barátjának, Daninak a papája. Végül ő is leparkolt, majd láss csodát, példás türelemmel kiszedte két kisgyermekét az autóból, megható gondoskodással kifújta az orrukat, betűrte az ingüket a nadrágba, és kézen fogva vitte őket az óvoda felé. Tisztes távolságból én is követtem őket, és közben azon töprengtem, sajnáljam vagy irigyeljem a Dani mamáját.
Akinek mindent szabad
Másnap a nagykörúton dugóban araszolva azzal szórakoztattam magam, hogy figyeltem a szomszéd autósokat, s ez a mozizás ismét újabb tapasztalatokkal gazdagított a férfiak viselkedési stílusáról a közlekedés feszült pillanataiban. Mellettem sokáig egy hatalmas fekete Land Cruiser izgett-mozgott, ablakai tövig lehúzva. Monoton, agyzsibbasztó zene harsogott belőle, s az autó a zene ritmusában próbált sikertelenül kitörni a szorult helyzetből. A piros lámpa, a zebra, a forgalmas kereszteződés nem jelentett problémát a vezetőjének, a férfi blazírt arcán érzelem halvány jele még akkor sem mutatkozott, amikor a gyalogosok öklüket rázva különböző szitkokat küldtek felé, mert filmem főszereplője hatalmas autójával a piros lámpánál a zebra közepében ragadt.
Tekintetéből megvetés áradt a nép egyszerű, gyalogos fiai iránt, ez pedig a mellette ülő szőke szépségből elismerő rajongást váltott ki. A lány egyik kezével a férfi kigyúrt karját simogatta megértően, másikkal divatos Dior napszemüvegével babrált. Tíz perc elteltével a forgalom kellős közepén a lány úgy döntött, neki elég a dugóból, a terepjáró küszöbéről az autók közé ereszkedett, és csípőjét szexisen ringatva megcélozta a legközelebbi cipőbolt bejáratát. E rövid jelenet után nekem a “zsák a foltját” mondás jutott eszembe, s megnyugodva könyveltem el, hogy a pökhendi, gazdag úr és becses barátnője boldog párt alkothatnak az élet más területén is.
