A Vígszínház menyasszonya

Aki a karmája  szerint él úgy, hogy nem is tud róla

Eszenyi Enikő
Napjegye: Bak
Aszcendense: Nyilas
Foglalkozása: színművésznő, rendező, a Vígszínház
igazgatója

Eszenyi Enikő nem volt elragadtatva attól, hogy a horoszkópja alapján beszélgessünk. Először azt hittem, hogy talán fél, azt hiszi, olyan dolgok fognak majd elhangzani, amitől éjszakánként nem tud aludni, vagy befolyásolják a nappalait.

– Nem félek, csak nem akartam, olyat mondj: a horoszkópod alapján ilyen és ilyen ember vagy, mert én tudom nagyjából, hogy mik a hibáim, és az erősségeim, hogy mi van bennem, és azt is, hogy mi vár rám. Persze találkoztam már az asztrológiával, de nemcsak a hétköznapokban, hanem Shakespeare-darabokban, amelyekben az író utal a Szaturnusz vagy a Hold állására.

– Azt gondolom, elég, ha alaposan tanulmányozom a születési horoszkópod, hiszen abból rengeteg mindent ki tudok olvasni.
– Lássuk! Vágjunk bele, ha már egyszer elkészítetted, vajon mi újat tudsz mondani nekem, rólam!

– Talán kezdjük azzal, hogy Nyilas az aszcendensed, és rengeteg állócsillag volt jelen a születésed pillanatában, ám ami ennél is fontosabb, a Szaturnusznak – a karma bolygójának – valamennyi égitesttel több kapcsolata van.
– Erről sejtésem sem volt.

– A horoszkópod nagy vizes trigonja rendkívüli kreativitásról, nem mindennapi beleérző képességről, megérzésekről, szenvedélyről, felfokozott szexuális vágyról, illetve a sérülékeny érzelemvilágról árulkodik.
– Igen, tudom, hogy ilyen vagyok.

– Olyan alkotásokat kell létrehoznod, amelyek másoknak, akár tömegeknek óriási élményt adnak, befolyásolhatod vagy akár meg is változtathatod általuk a világról alkotott elképzeléseiket.
– Ezt eddig is tudtam, ezért szeretem a munkám.

– Életed során többször kell találkoznod a halállal. Nemcsak a színpadon, hanem a hétköznapokban is.
De érdekes módon ez a sok vesztés, amelynek tanúja vagy, amely lelkileg érzékenyen érint, azért történik, hogy az ezekben a helyzetekben átélt érzések később majd a hasznodra váljanak és épülj belőlük. A sors ugyanis olyan helyzetekbe hoz, amikor nemcsak a színpadon  használhatod fel egy-egy szerep megformálásában  ezeket a szomorú tapasztalatokat, hanem a hétköznapi életben is adódhatnak olyan szituációk, amelyekben ezek szintén a segítségedre lesznek. 
– Valóban, nekem nehéz feldolgozni azokat a tapasztalásokat.

– Hiszel a nem evilági dolgokban? Illetve volt olyan élményed, amelyeket az emberek misztikusnak, logikával nem magyarázhatónak neveznek?
– Általánosan azt mondhatom, hogy hiszek benne. Pontosabban bizonyos dolgokban igen, bizonyos dolgokban nem. Például hiszek a megérzésben, a gondolatátvitelben. De ezeket evilági dolgoknak tartom, mert pontosan megmagyarázható kapcsolati rendszereket vélek felfedezni bennük, és nem szeretem, ha a misztika címkéjét aggatják rájuk. Például néhány nappal ezelőtt Prágában voltam, és megálltam egy fényképezőgépeket árusító bolt előtt, amelynek kirakatában régi készülékek sorakoztak, és az árukat fürkésztem.
Majd hirtelen átfutott a gondolataimon egy kérdés: miért nézegetem ezeket a gépeket, amelyeket otthon is lehet kapni? És főleg mit érdekel engem, hogy ezek a masinák mennyibe kerülnek? Aztán amikor hazajöttem, másnap bementem a színházba, és Molnár Katánál, az asszisztensemnél egy régi fényképezőgép fényképe volt, és azt mondta, a legújabb darabhoz éppen ilyen gépre van szükség, amit itthon nem lehet kapni, ráadásul, ha tudunk szerezni, akkor csak nagyon drágán.
Ez tényleg furcsán hangzik, hogy az asszisztensem akkor kapta meg a fényképezőgép beszerzésére a feladatot, amikor én Prágában, egy üzlet kirakatában ezt a gépet néztem. De nekem ebben nincs semmi misztikus, mert ha utólag összerakom a mozaikokat, akkor érthető, hogy az agyam az új darab körül forgott, amelyben fényképezni kell, és én már lelkileg készültem erre, ezért álltam meg a fotósbolt kirakata előtt. De tudod, mi számomra a valódi misztika?

– Fogalmam sincs.
– Önmagunk megismerése.

– Te jól ismered saját magad, mi segített ebben?
– Sok minden, főleg az, hogy színházi ember vagyok, ezért sok helyzetben – színésznőként, rendezőként és most a színház vezetőjeként – láthatom saját magam. Figyelek, hogy a különböző helyzetekben, rendszerekben miként viselkedek, milyen szokásaim alakulnak ki, hogyan reagálok különböző dolgokra.

– Babonás vagy?
– Nem, inkább a szokások rabja vagyok. Jót nevetek azon, amikor a nők elkezdenek sopánkodni, hogy ne tedd le a táskád a földre, mert elmegy belőle a pénz. Ez engem nem érdekel, de az már igen, hogy a színpadra lépésem mindig ugyanúgy történjen. Ám ezt nem tartom babonának.

– Tudod mi a karmikus feladatod?
– Nem.

– Végre valami, amit elárulhatok neked a horoszkópodból! A csillagok állása szerint azért születtél, hogy egész életed során keményen küzdj a színházért. Hogy neves színésznő, rendező legyél, és amikor eljön az idő, a gazdaságilag nehéz idő, akkor egy patinás színház élére állj, és amit addig felépítettél – neved lett, vezető alakja vagy a művésztársadalomnak –, ezek segítségével teljesítsd a karmikus feladatod: megszerezd a színház zavartalan működéséhez a gazdaságilag válságos időben a szükséges pénzt. Vagyis az embereknek munkát és ezzel életet biztosíts. A karmikus feladatodhoz tartozik az is, hogy ne csak új, modern műveket mutass be, hanem olyan régi darabokat is elővegyél, amelyekre lassan  a feledés homálya borul, és amelyet meg kell ismertetned az ifjúsággal.
– Az igazgatói széket a pályázatommal nyertem el, aminek a címe: A hagyományok és a hagyományok továbbgondolása. Vagyis éppen az, amit te karmikus feladatként emlegettél. És ugyan a fővárosi önkormányzat adja a színház működtetéséhez a pénzt, de szponzorokra is szükség van. Örülök, hogy én, a csillagok meg a céljaim egymásra találtak.

– Még egy érdekesség kiolvasható a horoszkópodból, hogy a hivatásod a mindened, kis túlzással azt is állíthatom, hogy a párod.
– Vagyis a Vígszínház menyasszonya vagyok?

– Majdnem.
– Ajaj… Tényleg így érzem. Szinte állandóan itt vagyok, minden gondolatom körülötte forog, és mellette semmi más nem fér bele az életembe. Egyébként érdekes volt az elemzésed, és biztosan furcsának találtad, hogy nem kérdeztem tőled semmit, hanem hagytalak beszélni, mert nem szerettelek volna befolyásolni. Én kedvelem, ha elmondják nekem mindazt, amit látnak, ami történik velem. Ahogyan ezt most te is tetted.

–    Én is sokkal jobban szeretem, ha az ügyfél engedi elmondani, amit látok a horoszkópjából, és nem kérdéseket tesz fel, amelyekre amúgy csak az egész képlet értékelése után lehet felelni. Sikerként könyvelem el, hogy azért mégis tudtam újat mondani a horoszkópodból…