Kedves Soma!
Sokszor nekifutottam ennek a levélnek, de mostanra érett meg bennem az elhatározás, hogy segítséget merjek kérni tőled.
Huszonkét éves fiatal lány vagyok, egy Pest környéki nagyvárosban élek. A családom fantasztikus, mások által szépnek és jó fejnek mondott lány vagyok, van egy jó állásom… de szeretnék új barátokat találni!
A gimnáziumban nem volt összetartó osztályunk, bár a két akkori legjobb barátnőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot, de a távolság és a nagybetűs életbe történő kikerülés megszakította a szoros viszonyt. Itt, ahol élek, nagyon sok embert ismerek, de az ismeretség felszínes, és egy (két, három) emberrel sem találtam meg azt a közös hullámhosszt, amely alapja lehet egy szép barátságnak. Rengeteg program érdekel, imádok táncolni és szórakozni, moziba, kiállításra, koncertre járni, de mivel nincsenek barátaim, az időmet alvással és számítógépezéssel töltöm. A megoldás talán kézenfekvőnek tűnik, elméletben nekem is, de úgy érzem, huszonkét évesen már nem olyan könnyen talál magának barátot, illetve baráti társaságot. Nem tudom elképzelni, hogy a hőn áhított programokra egyedül menjek el, hiszen nem is erre vágyom. Csupán arra, hogy legyen körülöttem egy öt-hat főből álló, összetartó csapat, akikkel a fiatalságomat eltölthetem, és emlékezetessé teszik az életemet, mert így úgy érzem, minden egyes nappal rövidül a boldog fiatalság, és az a lehetőség is, hogy kapcsolatot alakítsak ki fiúkkal, és szerelembe essek, hiszen esélyem sincs ismerkedni.
Kérlek, Soma, segíts nekem, bízom benned, és abban, hogy utat mutatsz, hogy talál magának új barátokat egy felnőtt ember.
Köszönettel:
B.
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves B.!
Teljesen megértelek, hogy szeretnél barátokat találni. Ők sokkal fontosabbak, mint hinnénk. Az igazi gazdagság az, amikor sok barátunk van, de egy barátság kialakulásához hosszú évek kellenek…
Láthatatlan szálakon mindannyian össze vagyunk egymással kötve. A legerősebb szálakon a családtagok kapcsolódnak egymáshoz (ez a családállítás vagy Hellinger-terápia egyik alapja), de mindannyian hatunk egymásra. Úgy szoktam mondani, hogy a barát az az ember, akihez fénylő szálakon kapcsolódunk. A barátok akaratlanul is segítik egymást, pusztán attól, mert megtalálták egymást, vannak egymásnak. Ez nagyon szoros lelki kapcsolat, teljes elfogadás és megértés. Van egy kissé cinikusnak ható mondat, hogy barát az, aki ismer, és mégis szeret – van benne igazság…
Nekem az egyik legrégebbi és legjobb barátnőm a gimi első évétől megvan, lassan huszonkilenc éve. Amikor leérettségiztünk, ő Hajdúnánásról Nyíregyházára került, én pedig Debrecenbe, majd Pestre. Egy valódi barátságnak a távolság nem akadály, úgyhogy nem értek azzal egyet, hogy szerinted a barátnőidtől a távolság szakított el. Talán nem is volt annyira szoros a barátságotok. Hogy mitől lesz egy kapcsolat erős? Ezt nem lehet akarni… Hogy két léleknek mennyire van dolga egymással, köze egymáshoz, ez szerintem sorsszerű. A lányom a legjobb barátnőjével az általános iskola első évében egyetlen évet járt együtt, utána a kislány szülei nagykövetként kikerültek Párizsba, majd Luxemburgba. Hol Hanna megy hozzájuk, hol a barátnője van nálunk. Már kilenc éve töretlen a barátságuk, amelyet a távolság csak erősített.
Egy barátság kialakulásához és megtartásához egészen egyszerű, kézzelfogható dolgok is hozzájárulnak, mint például az adok-kapok törvénye. Ha egy kapcsolaton belül ez nincs egyensúlyban, akkor az megbillen, majd idővel meg is szakad. (Legyen az akár barátság, akár párkapcsolat.) Ezt többször megtapasztaltam. Én alapvetően adó típusú ember vagyok (ezt a környezetem pontosan tudja). Lételemem az adás, gondoskodás. Viszont több olyan barátság (vagy annak indult) kapcsolat szakadt meg az életemben azért, mert totálisan narcisztikus, adni nem tudó embereket vonzottam be. Most két ilyen ember is beugrott, és mindkettőnél elég sokára jöttem rá, hogy a kapcsolatunk attól működik, mert csak én adok. Aki nem ad, egy idő után kapni sem fog, ez a törvények törvénye. Az is adásnak számít, ha a másikra figyelsz, hiszen odaadod a figyelmed, ami energia. Ha valakinek nincs barátja, csakis magának köszönheti. Nem csak hiszem, de tudom és tapasztalom is, hogy rengeteg izgalmas, kedves, nagyszerű, szeretetre méltó ember van a világban. Észre kell venni, figyelni kell őket! Ha huszonkét évesen bezárkózol a szobádba (a leveledből azt vettem ki, hogy még mindig a szüleiddel élsz, ami egy idő után már nyilván nem optimális), akkor megfosztod magad a barátkozás lehetőségétől. (Bár sokan interneten is találnak barátot, társat.)
Azt javaslom, hogy nyiss, érdeklődj, és kezdj el kis közösségekbe járni! Te tudod mi érdekel, mit csinálnál szívesen, ma már rengeteg lehetőségből válogathatunk: jóga, táncklubok, amatőr képzőművészeti csoportok, kerámiaszakkör, filmklub, pszichodrámacsoport, különféle ezoterikus közösségek, és még sorolhatnám a végtelen lehetőségeket, ahol kis csoportos emberi közösségekben lehetsz. Csakis így van esély arra, hogy barátokat lelj! Indulj el, keresd meg az érdeklődési körödnek megfelelő csoportot vagy csoportokat! Figyeld az embereket, ki vonz, ki nem, érdeklődj, teremts kapcsolatot, kérdezz, nyiss a másik felé! Először adj, add oda a figyelmed! Ne tervezz el semmit, próbálj meg spontán lenni, szóval… lazíts! Mint mindenkinek, szerintem neked is jót tenne egy családállítás, megnézetni azt, hogy ez a terület miért blokkolt nálad. Mert ha egy embernek nincsenek barátai, ott valami nem működik. Ráadásul egy családállításon olyan mélyen és őszintén nyílnak meg emberek egymás előtt, hogy ez már maga remek lehetőség a kapcsolatteremtésre. Az egyik Hellinger-terápiás központban egyébként már meg is alakult a Hellinger-klub, ahol azok az emberek találkozhatnak egymással, illetve szerezhetnek új ismerősöket, akik már voltak családállításon. Szóval, el kell indulnod, ki kell lépned szűkre szabott kis körödből, nyiss a világra, az emberekre!
Azt írod, arra vágysz, hogy legyen egy öt-hat főből álló, összetartó csapat, akikkel a fiatalságodat eltöltheted. Akkor te most barátra vágysz, vagy diáklánycsapatra? Arra vágysz, hogy mások tegyék emlékezetessé az életedet? Másoktól várod a saját életed megélését? Neked magadnak kell emlékezetessé, izgalmassá tenned az életedet, csakis akkor fogod a saját életedet élni. (Családállításon olyat is meg szoktak nézni, hogy kinek az életét éli az illető a sajátja helyett.)
Határozottan azt érzem, hogy illúziókat kergetsz, és nem a saját életedet éled. Ahogy te nyílsz és változol, úgy fog az életed is változni.
Minden jót:
Soma Mamagésa
