Aktuális

Tinédzserek az éjszakában

Hogy hogyan bulizunk? Hát ugyanúgy, ahogy a felnőttek. Mi van ebben érdekes?" – kérdez vissza a tizenöt éves Karcsi a telefonban. Éppen ez – gondolja az újságíró, és megbeszéli a találkozót vele és társaságával. A törzshelyükön várják. Tizenéves fiúk és lányok. Kempf Zita beszélgetett velük és szüleikkel.

Befut a vonat, tinédzser lánykák ugrálnak le róla. Magas sarkakon megindulnak, vékony lábuk neccharisnyába bújtatva, feszül rajtuk a fehér farmermini vagy a pink egyberuha. Babaarcúak, szemük cicásra, füstösre, vagy épp természetesre sminkelt. Trendik és coolok, önmaguk stylistjai, de a srácok külseje is épp ilyen átgondolt. Nem hajat hordanak, hanem frizurát, vágottat, vagányat, homlokba esőst. Úgy tizennégy-tizenhat évesek, csapatostul gyűlnek az éjjel-nappali előtt, kezükben félig ürült pezsgősüveg. Nyugati pályaudvar, nyolc óra. Szokványos péntek este.
Elindulunk a nyomukban, végigjárjuk a főváros tinédzser- törzshelyeit. Ott kezdünk, ahol a budai oldal tizenévesei is minden este: egy beülős helyen. Nyolc-tíz fős asztaltársaságok mindenütt. Az asztalokon korsó sörök, bontott pezsgők, narancslevek.

Tinédzserek az éjszakában


A Fiúk

Ernő, Karcsi, Viktor és Soma ül az asztal körül, egyidősek, idén töltik a tizenhatot. Egy társaság – ahogy ők mondják.

– Lesz ma valami komolyabb bulizás?
– Attól függ. Hogy milyen a hangulat. Lehet, hogy átmegyünk valahova, lehet, hogy nem. De mindig itt a gyülekező.
– Hogy készültök otthon?
– Ha valami új ruhám van, azt veszem fel, egyértelmű. Nyáron lent vagyunk mindennap, suliidőben csak hétvégén.
– A szülők hogy állnak hozzá?
– Változó: a teljes elengedéstől odáig, hogy nem is tudnak róla, hova járunk. Engem elengednek, de pénzzel tudnak korlátozni.– Nekem van havi zsebpénzem, tízezer, a bulizás abból megy. Van, aki simán kap ötvenezret, ő szinte soha nincs otthon.
– Mit isztok?
– Sört, fröccsöt, néha pezsgőt. Röviditalt nem nagyon, mert drága, inkább megvesszük a boltban. Legjobb a vodka-narancs, vagy öten összedobunk egy tequilára.
– Miért isztok?
– Én például azért, mert… nem tudom. Rám úgy hat, hogy… jól érzem magam. Nem vagyok feszült, meg ilyenek.
– Van, aki nem iszik?
– Egy ember. Ő focizik, azért nem iszik, nem is cigizik.
– Nem vagytok rosszul a piától?
– Régen voltam…
– Régen??
– Tizenkét évesen. Amikor az osztálytársaim leitattak.
– Én először tizenhárom évesen rúgtam be, az nagyon csúnya volt. A cigit az osztálytársammal próbáltam ki 11 évesen, utána két évig nem szívtunk, azóta megint. A társaságunk kilencvenöt százaléka cigizik.
– Kiadják nektek?
– Pultostól függ. Itt egy van, aki nem ad. De a legtöbb helyen mindent kiadnak, vagy valaki idősebb kikéri nekünk.
– Erősebb dolgokat is be lehet szerezni? Kábítószert például.– Bármit bármikor. Mi nem használunk, de ha már veszel, inkább olyan embertől vegyél, akit ismersz. Nálunk az iskolában lehet tudni, ki foglalkozik vele. A fű nem sokkal drágább, mint az ital, valamilyen szinten elterjedt. Speedet, exet is be lehet szerezni, azt azért kevesen használnak.
– Én focizom, és nincs szükségem arra, hogy éljek ezekkel a káros szenvedélyekkel. Édesanyám életében nem ivott, nem cigizett. Nem érzem magam kisebb embernek ettől, inkább nagyobbnak.
– Akkor te mire költesz?
– A divat. Az fontos. Nem is az, hogy arra költenék, mert ezeket én kapom. Vagy dolgozok érte.
– Ez a póló, ami most rajtad van, ez például milyen?
– Armani. Aztán sokan hordanak Ed Hardyt, a II. kerületi gazdag kölykök meg Abercrombie-t, amerikai márka, nem sok embernek van, az a csúcs.
– Szerintem nem a márka számít, hanem a stílus. De ha valaki bulizni megy, akkor már nem turkálóból vesz cuccot, az ad magára. Sok fiú vasalja a haját… nekem csak így nőtt meg. Sokan hordanak női cuccokat, fülbevalót, női övet, órát. Az mondjuk jó, ha van rajtad egy-egy női dolog, de ne legyen minden az. A csajok… Lehet hogy a ruhájuk jó, de engem idegesít, ha valaki szétsminkeli magát.
– Ha egy lány először túl sokat mutat magából, nincs is kedved rámozdulni, mert már mindent láttál. Ha már felvesz egy magas sarkút, legalább tudjon benne járni.
– Van barátnőtök?
– Nekem most van, nyolc hónapja.
– Nekem két hónapja, és tökre megtetszett ez az életmód.
– Mikor voltatok először együtt valakivel?
– Én tizennégy voltam.
– Én tizenöt, kábé az az átlag.
– Én majdnem tizenhat, és nekem az pont jó. Van, aki túl fiatalon próbálkozik, és nem sikerül.
– Elmondta nektek valaki, mit hogyan lehet?
– Nem, a gyakorlatból tanuljuk.
– Nekem könyvet adtak.
– Meg megkérdezik, hogy minden rendben, védekezünk-e. De elbeszélgetés nem volt.


A Lányok

Vanessa, Dorka és Anna tizenöt évesek. Elválaszthatatlan barátnők, szinte mindent együtt csinálnak. Azért hallgatnak a szüleikre is, és tudják, hogy az élet nem folytonos bulizásból áll majd. De addig is…
– Milyen gyakran jöttök le ide?
– Heti négyszer-ötször, ha nincs suli, mert akkor tanulni kell, korán kelünk…

Folytatás a Nők Lapja Évszakok őszi számában!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top