 |
| Molnár Gabriella főszerkesztő |
Nemcsak terveztem, ellenőriztem, hanem csináltam, éltem minden oldalt. Reggel tettvággyal, kalandra éhesen indultam munkába (mi történik ma, mi újat olvashatok, látok, tervezhetünk, mi változik?), és este fáradtan, de elégedetten érkeztem meg. Köszönet a családomnak, hogy el tudtak viselni. És munkatársaimnak is köszönöm ezt a hetet – és a többit is – immár kilenc éve. Azt, hogy inspiráljuk és segítjük egymást, miközben versenyzünk – a szakmával, magunkkal. Köszönetem azoké is, akik mint elődök alapozták meg a Nők Lapja jó hírnevét, hangját, stílusát. Ezeken az alapokon építkezünk, és lehetünk bátrak is – ha az alap biztonságos, megtart. Az építők közül tízen megszólalnak e héten lapunkban. Örömmel vállalták, mi pedig örömmel fogadtuk őket ismét – itthon. Mert ez az otthonosságérzés az egyik legfontosabb, amiért ön, kedves Olvasónk, minden héten megveszi a lapot. Ami – reméljük – hiányzik, ha mégsem jut hozzá. Ezt a bizalmi viszonyt az teremti meg, hogy nekünk Ön a legfontosabb. Önre, az Olvasóra koccintunk hát képzeletben, s a hatvan évre, amelyet – a nagyszülőkön, szülőkön keresztül – a Nők Lapjával töltött boldogságban is, bajban is. Legyen még szebb és boldogabb az előttünk álló, remélhetőleg sok évtized!
A Nők Lapja jubileumi számából:
