Én, aki tíz éven át a nők lelkének húrján játszottam, azon is cérnakesztyűs kézzel, mostantól kitágult orrlyukú macsóként kell keresztülgázolnom a szebbik nemen. Láttam magam, amint mindenféle jacuzzikban ücsörgök meztelen lányokkal, partiról partira járok, és lavórból vedelem a pezsgőt. Ha pedig le merem írni a „párkapcsolat” szót, új főnököm azonnal egy favonalzóval ad méretes körmösöket.
 |
| Bus István |
Személyiségem természetesen hatalmas változáson ment keresztül. Az igazi macsótempó első fokozataként valódi konyhatündérré lényegültem át. Annak idején Bereznay Tamás mutatta meg nekem, hogy főzni tulajdonképpen a világ legegyszerűbb dolga, és kevés olyan tevékenység van, amely jobban kikapcsol és több sikerélményt ad. Így kezdtem konyhai karrieremet mindenféle trükkös grillcsirkékkel, aztán jöttek a tészták és a rejtelmes szószok, majd megtanultam rendes steaket sütni. A csúcsra azonban a borsófőzelékkel és a csirkepörkölttel érkeztem el, miután egy ismerősöm közölte, hogy ugyan lehet bűvészkedni mindenféle olasz ételekkel, de akkor tud valaki főzni igazán, ha képes nem odaégetni a rántást.
Egy macsónak elvileg kabrió sportautóval kellene járnia, de néha eszembe jutott Mihalicz Csilla, és előttem volt a kép, amint bekerekezett a Nők Lapja szerkesztőségbe. Lakásomtól a munkahelyig kerékpárút vezet, szinte nyílegyenesen. Így gondoltam egyet, és leszaladtam Ercsibe a ’88-ban, az általános iskolai ballagásomra kapott Csepel versenybicikliért. Vettem rá új gumikat és lámpát, és azóta, ha csak lehet, ezzel járok dolgozni. Fő az egészség, éljen a környezet, tépjen dús hajamba a dunai szél. Ráadásul ez az igazi kabrió – nemcsak felülről, hanem alulról és oldalról is nyitott. A biciklin aztán többször is eszembe jutott, hogy az ember milyen esendő. Legfőképpen akkor, amikor a HÉV-sínek bazaltzúzalékára szaltóztam, mert elbámészkodtam tekerés közben.
A Nők Lapjánál rengeteg ismeret ragadt rám, így gyakran azon kaptam magam, hogy ismerőseimnek életvezetési tanácsokat osztogatok, gyermekes anyukáknak pedig Vekerdy Tamás stílusában osztom az észt. A legfontosabb azonban – amire egy szürke őszi péntek délután Molnár Gabival és Schäffer Erzsivel beszélgetve jöttem rá -, hogy magammal kellett egyenesbe kerülnöm. Tudjam, ki vagyok, és mit akarok. Hát… ez egy kicsit elhúzódott. De mire úgy-ahogy a végére jártam, képes lettem rá, hogy egyszer csak – magamat is meglepve – véghez vigyem a világ legmacsóbb tettét, és feltegyem Daniellának a kérdést: „Hozzám jönnél feleségül?”
A Nők Lapja jubileumi számából:
