A Boyz Nite (Fijúk Élye – talán ez a „helytelenírásos” angol klubnév leghűbb magyar fordítása) azt példázza, hogy a kötés nem a nők kizárólagos monopóliuma. Nem meleg szórakozóhelyről van szó, hanem olyan férfiak klubjáról, akik egyszerűen szeretnek sálat, pulóvert, mellényt, bikinit és egyebeket kötni. Főállásban akadnak köztük informatikusok, fényképészek, könyvelők. Van, aki azért köt, mert még sohasem volt része benne, és szeretné megtanulni, van, aki azért, mert gyermekkorában a nagyanyja ugyan megtanította rá, de aztán elfelejtette, és van, aki azért, mert se anyja, se nagyanyja nem tud kötni, ő pedig el akarja kápráztatni őket. Valamennyien nagyon büszkék produktumaikra, melyek közül talán egy bikini a legfigyelemreméltóbb, amely azonban nem saját használatra, hanem egy barátnő számára köttetett.
„Más férfiak meccset nézni jönnek össze egy kocsmába, mi kötni” – mondja az egyik törzsvendég. „Nyugtat. Próbálgattam egyszerűen csak meditálni, de azt valahogy időpocsékolásnak éreztem. A kötés éppúgy ellazít, és legalább csinálok is valamit’ – vallja.
Ami családjaik reakcióit illeti, elég vegyes a fogadtatás. Első körben általában édesanyjuk és nagyanyjuk is kiröhögi őket, de miután a hozzátartozók megkapják első sáljaikat, már kissé komolyabban veszik szerettük hobbiját.
Forrás: MTI
