Nagy lángon G. Garvinnal

Mert miért néz az ember főzőműsort? Oké, igen, a receptek. A hivatalos verzió szerint információhoz akarok jutni, ötletekre várok, új trükköket akarok tanulni. Mutassanak általam eddig nem ismert ételeket, konyhai eszközöket és eljárásokat, új vagy újfajta módon felhasznált alapanyagokat.

Gerry Garvin Forrás: Chefgarvin.com

Ássunk aztán kicsit mélyebbre: egy főzőműsorban én leskelődni is akarok, nyálcsorgatva végignézni, ahogy egy tehetséges és képzett szakács valami finomat főz. Talán sosem fogom magam is elkészíteni, talán fel sem írom a hozzávalókat – egyszerűen csak szórakozni akarok, látni akarom, hogyan készül egy (bizonyára) finom, izgalmas, általam eddig nem ismert étel.

Aztán, ha teljesen őszinte vagyok, van itt még valami. Ha tényleg olyan a szakács személyisége, és persze a tudása, a tapasztalata, a keretek, amelyek között a műsor készül, akkor ilyenkor egy picit vendégségbe is megyek. Sőt, akkor mondjuk már ki: francnak se kell a szabályos, szakemberkedő iparos, ez nem vendéglátó-ipari szakközépiskola, és én nem tanonc vagyok, hanem a Kedves (sőt ebben a rovatban a Hivatalos) Néző, szórakoztass, lepj meg, csinálj valamit, amit szívesen nézek!

És ezt felismerve jönnek a haver szakácsok, mint Jamie, a barátnő szakácsok, mint Nigella – és most itt van már egy ideje a TV Paprikán Gerry Garvin séf, aki az én laza, afroszakács haverom a tévéből, a nagy dumás, nagydarab, pörgős fickó, aki a műsor címéhez méltó módon, Nagy lángon (Turn Up the Heat with G. Garvin) főz. Nem lehet vigyorgás nélkül nézni, mindig garantáltan jókedvem lesz tőle!

Pontosan látszik ugyanis a fickón, hogy honnan jött, és mit képvisel. Látszik a tizenhárom éves kissrác, akinek egy egyedülálló, dolgozó anyuka mellett/helyett kell a négy húgáról gondoskodnia – főzni, hogy egy fontos példát említsek. Látszik az az intelligencia, amely a csóró fiatalembert megóvta attól, hogy a hirtelen jött siker, a Ritz Carlton állásajánlata a fejébe szálljon. Egyszerre látszik a szakma és az ételek tisztelete abban, hogy nem hibázik, hogy mindent rendesen megfőz, megsüt, feldarabol (mindenkinek megvan a magyar kollégája, aki a fagyasztóból kivett zöldborsót két perc főzés után, „ez már kész is!” felkiáltással kapta le a körömmel pöcögtetős dizájnrezsóról?), és a főzés, az ízek szeretete, ahogy a mindig ízlésesen rusztikus, izgalmas és mégis decens ételeket összepakolja.

Forrás: Chefgarvin.com

És látszik persze az is, hogy szereti a nézőket, hangozzék ez bármilyen naivan is. Garvin séfnek az az alapállása, hogy míg a fotelben ülő Kedves Néző azt gondolja, hogy „jó-jó, de mikor tudnám én ezt a laposhalat így megsütni, hozzá meg a rákokkal felcsapott koktélparadicsomos cuccot összerottyantani, hisz az nehéz/hosszadalmas/mindenféle bonyolult alapanyag kell hozzá?!”, addig ő ennek ellenkezőjéről győzködi. Ott pörög ez a pincemély hangú, betonkeverő méretű, ezer foggal vigyorgó csokoládé fickó, és nagy lángon tolja, hogy „látod, ennyi az egész, nem bonyolult, neked is menne!”. Erről pedig nemcsak dumál, hanem valóban hasznos, valóban kezdőknek való tanácsokkal szolgál trükkökről, alapanyagokról, eszközökről.

Apropó, hozzávalók! Jamie-nél is az az egyik kedvenc stíluselemem, ahogy adott recept kapcsán rögtön kinyitja a palettát, hogy „nem muszáj ezt ebből, hanem csinálhatják helyette abból és abból is”. Nos, ebben Garvin is nagyon jó, minden kajájára, vetítés előtti hollywoodi filmek módjára, van több, alternatív befejezése is, amit gyorsan meg is oszt velünk, mielőtt kész az étel.

Biztos van olyan néző, aki ennél sterilebb műsorokat szeret. Olyan is biztos van, akit idegesít, ha megszólítják, ha kibeszélnek neki a dobozból. Nekem viszont pont az ilyen főzőműsorok kellenek. Ahogy Jamie vidéki konyhája idején egy-egy műsor idejére én is ott bóklásztam a tökök és répák közt a kertben, vagy épp állandó és örök „gasztroszerelmem”, a csili rokonságát osztályoztam a kócos angol sráccal forma, szín és erő alapján, úgy ülök most Garvin séf konyhájában. És vigyorgok, és hihetetlenül élvezem, ahogy a felpörgött medve főz, nagy lángon.

Kötelező program, én azt mondom.