 |
| dr. Kelemen Péter plasztikai sebész |
Utoljára két hete találkoztunk dr. Kelemen Péter plasztikai sebésszel – ő az, aki szenvedélyből végzi a helyreállító műtéteket a kórházban, és persze kihívást jelentenek neki az esztétikai beavatkozások is. Este hat óra, egy budai magánrendelő. A sebész a munkahelyéről érkezik, és ma három pácienst vár. „Csak hármat?” – csodálkozom, mire bólint: a válság elérte a plasztikai sebészetet is. Ő ezt nem bánja, mert több ideje jut a tudományos munkájára. Egyébként sem végez mindenféle beavatkozást: a zsírleszívás és a botox például nem érdekli, az erre igényt tartó pácienseket más orvosokhoz irányítja. Magánpraxisában legszívesebben arcfelvarrást, szem- és orrplasztikát, mellnagyobbítást és -felvarrást végez.
Fehér köpenyt veszek, mintha asszisztens lennék, és percekkel később megérkezik az első páciens. Fiatal lány, aki rögtön a közepébe vág:
– Emlékszik rám, doktor úr? Egy éve azt mondta, akkor jöjjek vissza, ha betöltöttem a tizennyolcat – mondja, és az orrára mutat. – Mindjárt tizenkilenc leszek, a barátom szerint horkolok, futás közben eldugul az orrom, egyébként is vastag, görbe és utálom! – sorolja egy szuszra. Az orvos minden oldalról alaposan megszemléli a beteg (nevezzük Julinak!) orrát, majd a lány előhúz néhány képet a táskájából. Az egyik Angelina Jolie-t ábrázolja, néhány pedig őt magát, csakhogy fotoshoppal „megplasztikázott” orral.
– Angelina Jolie-féle orrot sokan kérnek – mosolyog Kelemen doktor -, az mindenképpen teljesíthető kérés, hogy váljon karcsúbbá az orr, de önnek vastagabb a bőr az orrán, mint az említett színésznőé. A bőrhöz nem nyúlunk, orron belül lesznek a metszések, és nem tudok ennyire karcsú orrot operálni magának – magyarázza, és rajzolni kezd, illetve egy papírkartonból rajzolt arc és egy vékony lánc segítségével megmutatja, milyen orrforma várható a műtét után.
– Minél előbb szeretném – mondja a lány -, mert a barátommal össze fogok költözni. Irtó kínos lenne, ha minden éjjel hangosabban horkolnék, mint ő.
– A barátja miatt szeretné, vagy saját maga miatt? – kérdezi az orvos, miközben megvizsgálja a lány ferde orrsövényét, amely a légzési panaszait okozza.
– Magam miatt. Természetesen – feleli a lány, és cinkosan rám mosolyog. Kelemen doktor elmagyarázza, hogy a műtét után csak fél-egy évvel alakul majd ki a végleges eredmény, és felsorol egy csomó lehetséges szövődményt. A lány bólogat, majd azt mondja, pár nap alatt meglesznek a laborvizsgálati eredményei. Boldogan távozik: szombaton műtét!
A táncosnő, az életművész és az elveszett tampon
A következő páciens egy harmincnégy éves nő, akinek már nem idegen a plasztikai sebészeti rendelő. Két műtétje is volt korábban, mindkettőt más orvos végezte, de ő nem elégedett az eredménnyel.
– Lógnak a melleim – közli az orvossal, és kibújik a topjából. – Márpedig én táncból élek, muszáj, hogy feszesek maradjanak – mondja határozottan. – Nagyobb implantátumokat szeretnék.
Kiderül, hogy évekkel ezelőtt, a melle alatti metszésből kapott egy nem kicsi, de nem is nagy implantátumot, melyet a mirigyállomány alá helyeztek. Azonban pár év után megereszkedett a melle, és újabb műtét következett: ezúttal nagyobb, csepp formájú implantátumra cserélték a régit. De most újra lóg a melle, és ismét nagyobb implantátumot szeretne…
– Mást javaslok – néz rá Kelemen doktor. – Hosszú távon a legbiztonságosabb megoldást az jelentené, ha a mirigy alól a mellizom alá helyeznénk egy ennél kisebb implantátumot, vagy legfeljebb ezt a mostanit, és felvarrnánk a kinyúlt bőrt.
– Nem szeretnék több heget – rázza a fejét a nő. – Mondom, táncolok. Egyelőre ennyi heg bőven elég. Majd pár év múlva, ha abbahagyom… akkor igen. Most még nem.
– Az összes rizikót figyelembe véve… kicserélhetjük nagyobbra az implantátumot, de inkább félgömb formájút javasolnék, mert az jobban felveszi a bőrfelesleget, mint a csepp alakú. De tudnia kell, nem biztos, hogy tartós lesz az eredmény!
– Tudom – bólint a nő. – A barátnőmnek is ez volt a problémája. Majd idővel megcsináltatom, amit javasolt… de külföldi szerződés vár rám.
Ő is szombati időpontot kap, amennyiben beszerzi addig a szükséges vizsgálati leleteket, és amíg a következő páciensre várunk, Kelemen doktor elmagyarázza: a mirigyállomány alá helyezett implantátum a súlyánál fogva jobban nyújtja a bőrt (nem úgy, mint az izom alá helyezett). Ezért sok páciens jár úgy, hogy egyre nagyobbra cserélteti az implantátumát, s ezzel ördögi körbe kerül: a végén már nem lehet nagyobbat betenni, mert nem bírja el a bőre, és az implantátum kitapinthatóvá válik. Ekkor át kell helyezni egy kisebb implantátumot a mellizom alá, és „rászabni” a bőrt.
Aztán megérkezik a harmadik páciens, egy vöröses hajú, alacsony, angol életművész, vicces kötéssel a fején. Hatvankét éves, és két hete esett át teljes arcplasztikán. Most varratszedésre jött, a jövő héten már Új-Zélandon hajózik huszonhat éves, ausztrál barátnőjével… Az arca néhol még kicsit kék-zöld foltos, de határozottan fiatalabbnak néz ki a koránál – jó tíz évvel. Kelemen doktor a hajából, a füle fölött, illetve a tarkó körüli hajas részről szedi ki óvatosan a varratokat és kapcsokat.
– A nyakat hátrafelé húztuk, az arcot fölfelé – magyarázza közben. Aztán az angolhoz fordul: – Tudom, hogy hajózni indul, de kerülje a napot, nem tesz jót a hegeknek, és egyébként is öregíti, rugalmatlanná teszi a bőrt. Éppúgy, mint a füst, tehát a szivarokkal is csak óvatosan…
Az angol boldogan távozik, a sebész pedig azt mondja, jó az utasításokat betartani, hogy ne lépjenek fel komplikációk.
– Egy külföldi beteg az orrplasztikája másnapján például beleült a jakuzziba, másnap pedig hiába kerestem, nem találtam a tampont. Kiderült, hogy a meleg víztől belerohadt az orrába – meséli. – Egy ír nő pedig az arcplasztikája második napján benyakalt egy üveg whiskyt, amitől teljesen felpüffedt az arca… Szerencsére mindketten megúszták kisebb kellemetlenségekkel.
„Ébredésre legyenek feszes, nagy melleim!”
Elérkezett a szombat reggel, már az egyik patinás szállodában vagyunk, a magánklinikán. Mire odaérek, Juli és a táncos lány, Edina már leadta a laborleleteit, aláírták a beleegyező nyilatkozatot, és izgatottan beszélgetnek.
– A mellplasztikával kezdünk – lép ki a műtőből Kelemen doktor -, mert itt idegen anyaggal (az implantátummal) is dolgozunk, ezt a sorrendet írják elő a sterilitási szabályok. Most berajzolom a páciens mellén a határokat, amelyeken belül az implantátum helyét fogom kialakítani – mondja, miközben speciális ceruzával rajzol. Edina, mielőtt az altatóorvos elaltatná, azt kéri: „aztán legyenek szép, feszes melleim ébredés után!”, a sebész pedig elvégzi az első metszést, pontosan a korábbi metszés vonalában. Asszisztense adogatja neki az eszközöket, és egyszer csak azt látom, hogy Kelemen doktor kihúz a pici résen keresztül egy nagy „zacskót”, vagyis az implantátumot. Azon tűnődöm, vajon hogyan fog erre a helyre egy még nagyobb bekerülni? A sebész azonban ollóval és „égetőkészlettel” már azon dolgozik, hogy belül nagyobb helyet alakítson ki az implantátumnak, majd amikor sikerül, óvatosan behelyezi az újat. A műtét talán egy órát tartott, mindkét mell duzzadóan feszes. Bekötik a sebet, és már ébresztik is Edinát.
– Szép lett? Ugye, szép? – kérdezi, és lelkesen bólogatunk. Edina újra elbóbiskol, és már viszik is a „kórterembe”. Másnap hazamehet, pár napig lesz némi fájdalma, és néhány hétig speciális melltartót kell hordania.
„Lefűrészelem az orráról a puklit”
Juli következik. Egyáltalán nem fél, sőt, „már alig várja, hogy gipsszel az orrán ébredjen”. Elaltatják, majd egy fül-orr-gégész szakorvos kezdi a munkát: a ferde orrsövény eltávolításával. Hatalmasnak látszó műszerek tűnnek el Juli orrában, tényleg hipochonder lehetek, mert a pár perccel ezelőtt még végzetesnek tűnő mellkasi fájdalmaimat felváltja az arcüregem lüktetése, és mintha bedugult volna az orrom… Aztán már Kelemen doktor injekciózza be Juli orrát, és újabb műszerek kerülnek elő – például egy fűrész! Nem viccelek… Az orvos azzal kezd dolgozni Juli orrában.
– Jézusom! – csúszik ki a számon. Kelemen doktor rám néz, és a lehető legtermészetesebb hangon közli:
– Lefűrészelem róla a puklit.
Klassz. Azt gondolom, ennél rosszabb hangok már nem következhetnek, pedig dehogynem! Fűrész már nincs az orvos kezében, viszont kézzel Juli orrához nyúl, és… hangos reccsenés.
– Ez mi volt?
– Eltörtem. Mindkét irányból – magyarázza a sebész.
– Véletlenül? Vagy muszáj volt? – érdeklődöm, és örülök, hogy ez ma az utolsó „műtétem”.
– Muszáj volt – mosolyog. – Így lesz karcsúbb és kisebb. De előtte már átvágtam fűrésszel az orrcsontot.
Ja, úgy már más, próbálok fapofát vágni. Amikor azt hiszem, hogy vége, Kelemen doktor kifordítja Juli orrát, és jól látom a porcokat. Kicsit megformázza őket, majd vissza is fordítja az orrot. És, lássunk csodát: már most sokkal szebb, karcsúbb, formásabb a lány orra, mint a műtét előtt volt – pedig a végleges formáját csak hónapok múlva nyeri el! Még jön a tamponálás (két napig maradnak bent a tamponok), majd a gipszelés.
– Mi lesz, ha Juli holnapra elkap egy jó kis orrfolyós náthát? – kérdezem.
– Az nem lenne szerencsés – mondja az orvos, aztán felébresztik a lányt. A műtét után még beszélgetünk egy kicsit Kelemen doktorral. Azt mondja, hasznos lenne látnom egy arcplasztikát is, mert abból „sokat tanulhatnék”. Ezen elmerengek egy kicsit, aztán elárulom: valószínűleg nem lesz szükségem erre a gyakorlati tudásra… de ki tudja… amikor majd elfelejtem azt a fűrészelést és a reccsenést, talán megnézek egy arcfelvarrást is. Egyelőre annak örülök, hogy váratlan gyorsasággal megszűnt a mellkasi fájdalmam, és már az orrom sem lüktet…
Még több az e heti Nők Lapjából:
