Mit köszönhetünk a sorozatcsajoknak?

Kezdve rögtön a nagyágyúval: miután rájöttem, hogy a bugyután magyarított Szívek szállodája cím mögött egy egészen kiváló sorozat bújik meg, az első, amire felfigyeltem, a két női főszereplő egyáltalán nem hagyományosra, nem „amerikásra” megírt karaktere. Egészen más.

Rory figurája például évtizedes klisét robbant szét, amikor evidenciává, hangsúlyozottan pozitív tulajdonsággá teszi azt, hogy egy fiatal jól tanul, szorgalmas, céljai vannak. Szeret olvasni, emberek! Tessék legalább e sorozat erejéig leszállni a tévé cipőzéséről, hiszen itt épp a főhős, a legfontosabb azonosulási pont állandó jellemzője, hogy könyvekkel a hóna alatt közlekedik! Amikor a vonatkozó korosztályi sorozatok zöme, a tini- és iskolássorozatok nagy része a tanulást csak mellékes rosszként, az iskola egyik legkevésbé lényeges jellemzőjeként mutatja be, akkor egyszerre hazudik, és ad rossz mintát. Ehhez képest itt a legfontosabb karakter az iskolai munkát nem tudja le annyival, hogy „tudományórára” vulkánmakettet készít gipszből és szódabikarbónából, hanem a Harvard és a Yale között dilemmázva, iskolaújságot szerkesztve készül a jövőjére. Mindezt pedig elég rafináltan csomagolták a sorozat készítői, Rory ugyanis mindeközben trendi, csinos fiatal lány, ügyes termékelhelyezésekkel tucatnyi divatmárka hordozója, nem pedig a máshol megszokott „jól tanuló, tehát magányos, pattanásos, béna hajú, lúzer lány” karakterét vonszolja.

Ugyanúgy érdemes egy kört futni Lorelai karakterével is, ugyanis szintén nem panelekből épített, esendősége és rossz döntései ellenére is egyértelműen pozitív, sőt sok tekintetben másolandó figurát sikerült írni a gyerekanyaként egyedül maradó Gilmore lányból. Más sorozatban ő egy lakókocsiban üldögélne szakadt farmerben, elhanyagolt külsejű láncdohányosként, életuntan, vagy épp a lányával nem törődő, karrierista, törtető nőként mutatnák be. Lorelai viszont nemcsak anya, de Rory legjobb barátnője is, akire mindig számítani lehet, aki pontosan tudja, mekkora az optimális távolság – és önerőből, a gazdag szülők és/vagy egy jól kereső férfi segítsége nélkül tesz szert saját szállodára, amelyet kiválóan irányít. Szerintem ezt az egyszerre vagány és felelősségteljes, egyedülálló anyukát kifejezetten érdemes a tévében mutogatni.

De – dacára a Lila akác közben zajló, egyre durvább eseményeknek – megszavazok egy Példakép díjat Lynette Scavónak is. A Született feleségek közül ő az, aki talán a legnagyobbat vállalja, a lehető legklasszikusabb anyatigris, a tutyimutyi férj helyett is nadrágot húzó, kemény nő. Talán nem az ő gyerekei mennek a legrendezettebb külsővel az iskolába, talán nem nála a legfinomabb a vasárnapi ebéd – de MINDIG VAN ebéd, és nem lennék annak a pedagógusnak a helyében, aki a gyerekeire pikkel, és ehhez egy szülői értekezlet alkalmával Lynette-ben próbál cinkost keresni. Az utóbbiból emberhalál lenne… Ez az anyuka, ez a feleség ugyanis a reklámszakmában vitt vezető szerepét nem adta fel, csak konvertálta: most egy család hajóját irányítja ugyanolyan határozottan, mint korábban egy-egy reklámkampányt. Rosszat tanul, aki őt nézi? Nem hiszem.

És ezzel még nincs vége, hosszan tudnám sorolni: ha például mindenkinek olyan szomszédja lenne, mint Lenke néni, az emberarcú panelnyugdíjas, akkor egy emberként követelnék az ország 62 év alatti polgárai is a tizenötödik havi nyugdíj bevezetését. Vagy ott van C. J. Cregg, aki talán a legértékesebb Az elnök emberei szereplői közül, ugyanis ő világ legjobb szóvivője. Minden kérdésre van válasza, okosabb az újságíróknál, pályája csúcsán még kabinetfőnökké is kinevezik. Ma, amikor a bulvárt alapvetően a lufiszájú, szőke, húszéves „modellek” (szívem szerint ezt húsz idézőjelbe tenném) uralják, akkor keresve sem tudok jobb ellenérvet, mint egy ilyen, ötven felé közeledő, sikeres és példaértékű női karaktert.

Nagyon sokan vannak, akik a Kiszel Tündétől Dundikáig egyaránt sikeresnek bizonyult recept alapján stratégiai vetkőzésekkel vonták magukra a figyelmet. De szerencsére ellenpéldát is találunk bőséggel, még a sokat szidott televíziós sorozatokban is. Nekem az utóbbiak a kedvenceim, és hiszem, hogy a képernyő másik oldalán belőlük van több.