Aktuális

Mit tervezel a következő harminc évre?

A régiek nemigen tervezhettek ötven évnél tovább, hiszen eddigre véget ért az emberi élet. Manapság azonban még hatvan körül is érdemes elgondolkozni azon, hogyan tovább. Az emberi élet az orvostudomány fejlődésének köszönhetően már átlag nyolcvan évben mérhető, és nincs messze az a nap, amikor a száz esztendőt is megérhetjük. Feltettem a kérdést néhány középkorú nőnek és férfinak: van-e tervük a következő húsz-harminc évre?

Mikor életstratégiájukról faggattam őket, többen is azt válaszolták: ebben a gazdasági válságban egy évre előre se mernek tervezni, nemhogy húsz-harmincra! Mégis akadtak, akik elég elszántak, hogy szembenézzenek a jelennel, és bátran megfogalmazzák stratégiájukat a jövőre nézve. Velük beszélgettem.

 Szenthe Csilla (38) menedzser – egyedülálló, gyermektelen

Szenthe Csilla
Szenthe Csilla

Mik a tervei…

…a munkájában?

– Sokáig időztem Amerikában, és azt láttam, ott az emberek megszokták, hogy csak saját magukra számíthatnak, és igyekeznek gyorsan alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez. Remélem, ezt a mintát én is elsajátítottam. Jogászként végeztem, kezdetben nagyvállalatoknál, majd egy multi cégnél dolgoztam, de három évvel ezelőtt megváltak tőlem. Egyáltalán nem bántam, nehezen tűröm, hogy mások osszák be az időmet, és csak félig aknázzák ki az energiáimat. Azonnal önállósítottam magam, és nyitottam egy olcsó ifjúsági szállót Budapest belvárosában, amelynek az ötletét Dél-Ázsiából hoztam, és amely hamarosan az első tíz közé került a nemzetközi mezőnyben. Nem kezdtem nagy tőkével, ezért rengeteg ötletre és találékonyságra volt szükségem, de engem ez nem fáraszt, inkább szórakoztat. Mivel azonban manapság nem árt több lábon állni, délutánonként egy ingatlanokat árverező aukciós háznál dolgozom, jogi felügyeletet látok el, és szervező vagyok. Mit fogok csinálni tíz év múlva? Biztos vagyok benne, hogy valami merőben mást. Hiszem, hogy minden körülmények között érdemes megkeresni azt a munkát, amelyben az ember a személyiségét leginkább kibontakoztathatja.

…a magánéletben?

– Engem mindenki határozott, tudatos üzletasszonynak ismer, pedig ha tudnák, mennyi bizonytalanság rejlik e mögött! A következő évek arról fognak szólni, hogy merjek végre gyenge nőnek is mutatkozni! Rájöttem, hogy azért vonzom be folyton a tudat alatt anyára vágyó férfiakat az életembe, mert erőt, biztonságot és gondoskodást sugárzom. Ez biztosan jól fog kamatozni a gyereknevelésben, ha végre arra kerül a sor, de előbb egy erős, határozott férfit szeretnék tudni az oldalamon, hogy egyáltalán bele merjek vágni a családalapításba. Bízom benne, hogy nem ment el végleg ez a hajó. Egy kicsit pánikolok ugyan, de már megtettem az első lépéseket. Regisztráltam egy internetes társkereső oldalon, és igyekszem motiválni a barátnőimet, hogy bátran hozzanak össze valakivel. Sajnos, az én koromban a férfiak többsége már túl van egy hosszú párkapcsolaton, és esze ágában sincs még egyszer elkötelezni magát. Én mégis remélek.

…egy élhetőbb világ érdekében?

– E tekintetben nagyon tudatos ember vagyok. Biciklivel járok, hogy ne szennyezzem a levegőt, és igyekszem minél kevesebb műanyag hulladékot termelni. Mindig van nálam például egy vászontáska, hogy ne nejlonzacskóban hozzam haza, amit vásárolok. Szeretek főzni, és ehhez kizárólag alapélelmiszereket használok, soha nem veszek félkész ételeket. Ritkán eszem húst, inkább a zöldséget és a gyümölcsöt részesítem előnyben, mert ausztrál barátaim tudatosították bennem, hogy az állatok felnevelése rengeteg energiát igényel. A vízzel különösen spórolok, tudom, hogy a sivatagos országokban nagy kincs, ezért nálam nem létezik csöpögő csap. Legszívesebben a kenyeret is magam sütném, el is mentem egy kenyérsütő tanfolyamra. Egészséges életmódommal a várandósságomra is készülök.

 Ternyák Kata (38) fodrász – második házasságában él, egy 19 és egy 17 éves fiú édesanyja

 

Ternyák Kata
Ternyák Kata

Mik a tervei…

… a munkájában?

– Mire ez a cikk megjelenik, remélhetőleg valóra válik életem álma: megnyitom a saját fodrászszalonomat. Ahhoz képest, hogy harmincévesen jöttem fel Pestre szerencsét próbálni, nem is rossz teljesítmény, igaz? Ma már hívnak divatbemutatókra, különböző produkciókba, úgy érzem, megbecsülnek a szakmában. A következő évtizedek arról fognak szólni, hogy megvalósítom azt a személyre szóló, vendégközpontú szolgáltatást, amelyet utazásaim során Nyugat-Európában láttam. Azt szeretném, hogy ha hozzám valaki bejön, az ne csupán egy trendi frizurával, hanem kicserélt lélekkel, a személyiségéhez, stílusához illő külsővel, tehát valami többel távozzon. Úgy válogattam össze a munkatársaimat is, hogy a meleg hangulat, a bizalmi légkör és a profi kiszolgálás a személyiségükből fakadjon. Így akár napközben is távol maradhatok pár órát az üzlettől, és élhetek egy kicsit a hobbijaimnak, a családomnak is. Nem vagyok robot, szükségem van változatosságra, ennek ellenére az elmúlt évek szinte csupán a munkáról szóltak.

 ….a magánéletben?

– Három évvel ezelőtt súlyos betegségen estem át, volt időm gondolkodni azon, mit, hogyan szeretnék csinálni a jövőben. Rájöttem, mennyire fontos, hogy jó hátterem legyen. Az utóbbi időben egy kicsit szétzilálódott a párommal a kapcsolatunk – rengeteg energiát felemésztett a betegségem, a házunk felépítése -, ezt szeretném most rendbe hozni. Sokat köszönhetek a társamnak. Amikor az első férjemtől elváltam, szó nélkül felvállalt bennünket a két gyerekkel. Olyan nagy szabadságot élvezek mellette, amit nem sok férfi biztosít a kedvesének, és én ezt nagyra értékelem. A fiaimnak is szüksége van még rám, szeretném őket jól indítani az életben. Talán sikerül őket külföldön taníttatnom, hadd táguljon ki számukra a világ. Szerintem az nagyon fontos. Édesanyámtól is mindig azt hallottam, hogy kislányom, nem szabad megállni, mindig fejlődni, törekedni kell. Mostanában visszatérnek a fiatalkori álmaim. Nagyon szerettem magamnak ruhákat tervezni, keverni a stílusokat, játszani velük. Talán egyszer kijutok hosszabb időre Párizsba is, hogy tanuljak a kedvenc fodrászmesteremtől.

…egy élhetőbb világ érdekében?

– A családommal nemrégiben kiköltöztünk a fővárosból Piliscsabára, és a jó levegőn sokkal jobban érzem magam. Nem ez volt az első lépés az egészségesebb életért, a gyerekeim már gyerekkorukban is sárgarépát és magvakat rágcsáltak csipsz helyett. Megválogatom, hol veszem a húst, és zöldséget, gyümölcsöt kizárólag a piacon vásárolok. A párommal elhatároztuk, hogy hétvégeken kirándulni fogunk, és egy autóval járunk be a városba, hogy ne füstöljünk el annyi benzint. Meggyőződésem, hogy ha az emberek csak a maguk szűk környezetében jobban odafigyelnének az egészséges életmódra, az unokáink már egy élhetőbb világban nőhetnének fel.

 Dr. Czike Bernadett (50) tanár, pszichológus – 2 fiú (22 és 23 évesek) édesanyja

 

Dr. Czike Bernadett
Dr. Czike Bernadet

Mik a tervei…

…a munkájában?

– Számomra mindig nagyon fontos volt, hogy időnként meg tudjak újulni, részben ezért is hoztam létre 1991-ben a Szabad Iskolákért Alapítványt, amelynek a vezetője vagyok. Ez a funkciója persze csak azóta tudatosodott bennem. Eleinte csupán a pedagógusképzésben rejlő lehetőségek lebegtek a szemem előtt. Mára világossá vált, hogy ez a változatos, állandó kreativitást és kíváncsiságot igénylő feladat mennyire szórakoztat engem. Folyton új és új területekre tévedek, és mindig arra fektethetem a hangsúlyt, ami éppen érdekel. Úgy gondolom, ebben az életkorban kezd az ember egyénisége igazán kiteljesedni. Felszabadul az otthoni kötöttségek, a háztartás, a gyereknevelés gondjai alól, és végre jut ideje arra, ami igazán érdekli. Élvezem, hogy már van elég élettapasztalatom, nem futok felesleges köröket, magabiztosan mozgok a világban, és még rengeteg energiám van! Komolyan mondom, jobban érzem magam, mint húszéves koromban. Hogy érintett-e a válság? Én azt gondolom, olyasmit kell csinálni, amire szükség van, és ami örömet okoz az embereknek, akkor semmi baj nem lehet.

… a magánéletében?

– Nemrégiben letettem a cigarettát, pedig harminchárom évig láncdohányos voltam, és ez totális életmódváltást hozott számomra. Egyszer csak azt vettem észre, hogy újra kapok levegőt, és az ízek és szagok orgiáját fedezem föl. Abbahagytam a körömrágást, és végre ki merem nyújtani az ujjaimat, ha társaságban vagyok. Egyik reggel belenéztem a tükörbe, és hirtelen zavarni kezdett a barna hajamon az egy centis ősz lenövés. Megkértem a fodrászt, hogy fessen be szőkére. Óriási hatással volt közérzetemre! Újra megnéznek a férfiak, a férjem is rám csodálkozik, ami önbizalommal tölt el. De nem álltam meg itt, újabban lapos sarkú cipők helyett magasabb sarkúakat hordok. Ez nyújtja a vádlit, izmosít, és a derekam se fáj azóta. Én, a kissé feminista bölcsész végre fel mertem vállalni a nőiességemet! Úgy érzem magam, mint egy új élet kezdetén, többet mosolygok, szakítok időt kávézásra, sétákra, olvasásra, mintha visszatért volna a kamaszkorom. A munkatársaimmal néha esténként bent maradunk egy kicsit, pezsgőzünk, dumcsizunk, felteszünk egy lemezt, és táncolunk rá. Nem érdekel, mások mit szólnak hozzá! Végre azt csinálhatjuk, amit szeretnénk, és ami jólesik.

…egy élhetőbb világ érdekében?

– Az utóbbi időben tudatosodott bennem, hogy a testünkben élünk, és ami annak árt, azt abba kell hagynunk. Eljárok úszni, szaunázni, és igyekszem egészségeseket enni. A fiaim még velünk élnek, néha megjegyzik: „Büszkék vagyunk rád, mama!” Amit az egyén tud tenni, az az, hogy vigyáz magára és a szűkebb környezetére. Én például minden ismerősömet igyekszem lebeszélni a dohányzásról. Ezenkívül pedig az egész életemet arra tettem föl, hogy a versenyt visszaszorítsuk az iskolákban, és inkább az együttműködésre, egymás segítésére ösztönözzük a diákokat. Ha a gyerekeink így nőnek fel, a felnőttek társadalma is türelmesebbé, elfogadóbbá és szeretettelibbé válik.

 Szabó Péter (45) közgazdász – első házasságából egy 17 éves fia, a másodikból egy három hónapos kislánya van

Szabó Péter
Szabó Péter

Mik a tervei…

… a munkájában?

– Egyelőre várakozó állásponton vagyok. Ez év áprilisáig egy bank főosztályvezetőjeként dolgoztam, de a válság miatt megszűnt a munkaköröm. Nem mondom, hogy jólesett, de már nem rázott meg annyira, mint a nyolc évvel ezelőtti kudarc, amikor egyik pillanatról a másikra menesztettek egy biztonsági cég éléről, amelyet nyolc évig vezettem. Akkor tanultam meg, hogy bármilyen magasan állsz is a hivatali ranglétrán, alkalmazottként soha nem lehetsz biztonságban. Azóta tudatosan törekedtem rá, hogy beosztással éljek, legyen tartalékom, ha ez még egyszer bekövetkezne. Úgyhogy egyáltalán nem vagyok kétségbeesve. Fontos, hogy az ember nyugodt maradjon, és bízzon a szaktudásában. Eddigre már szerzett kapcsolatokat, súgnak az ismerősök, barátok, egyszer csak akad munkája. Egy biztos: ma már kizárólag olyasmit vállalok el, ami érdekel, és ami mellett marad időm a családomra. Nem akarom az elkövetkező harminc évet is végigrobotolni. Nyugdíj? Én nem számítok az állami nyugdíjra. Egy önkéntes nyugdíjpénztár tagja vagyok, és mindenkit hasonló előrelátásra intenék.

 

… a magánéletében?

– Hat évvel ezelőtt elváltam, és jelenleg a második házasságomban élek. Hogy újrakezdésnek érzem-e? Nem. Kétségtelenül feldob, hogy nemrég kisbabánk született, hogy újra vannak célok előttem, de a folytonosság az életemben nem szakadt meg. A kamaszfiammal továbbra is ugyanannyi időt töltök, mint annak előtte, sokat találkozunk, és minden nyáron elviszem valahova világot látni. Számomra tehát csak bővült a feladatok köre, bár kétségtelenül édes gondok ezek. Utólag szinte hálás vagyok az elbocsátásomért, mert e nélkül sokkal zaklatottabban, stresszesebben telt volna el a nyár. Így itthon maradhattam a párommal a szülés után, és közösen örülhetünk a kislányunk gyarapodásának. Igyekszem nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, melyeket az előző házasságomban elkövettem. Agyon hajszoltam magam, és amikor hazaértem, sokszor már csak arra volt erőm, hogy lerogyjak a tévé elé, és elaludtam. Így óhatatlanul kiüresedett, elfáradt a kapcsolat. Most már persze könnyebb. Mindenünk megvan, csak élvezni kell az életet!

…egy élhetőbb világ érdekében?

– Újabban együtt sétálunk a nejemmel az erdőben. Toljuk a babakocsit, előttünk lohol a kutyánk, és gyönyörködünk a természetben. Ezt a szokást szeretném megőrizni arra az időre is, ha a lányunk nagyobb lesz. Nekem is nagyon jót tesz a mozgás, fogynom is kéne, meg aztán észrevettem magamon, hogy az utóbbi időben kevesebbet bírok. Keddenként huszonöt éve focizunk a haverokkal, de a szerdák meglehetősen gyötrelmesek utána. Úgy mozgok, mint a bádogember. Síelni is járunk a fiammal, nagyon szeretjük. Nagy kertünk van, nyírom a füvet, a családomnak egészséges környezetet biztosítok. Én ennyit tudok tenni.

Meg kell keresni az erőforrást!

Tegyi Enikő, coach
Tegyi Enikő, coach

– Nincs kedvező széljárás az olyan hajónak, amelyik nem tudja, merre tart – válaszolja meggyőződéssel Tegyi Enikő, coach (szakmai, lelki tanácsadó). – Olyan korban élünk, amikor tudatosan azzá formálhatjuk életünket, amit választunk – ha vállaljuk a felelősséget.

Na de mi legyen a stratégia? A külső klímaváltás, a fenntartható világegyensúlyra való zajos áttérés közepette zajlik egy belső klímaváltás is. Sokan felismerik, hogy egészségük, jólétük titka, ha leteszik az életüket gúzsba kötő külső-belső mintákat, felderítik és élni kezdik – napsugaras, vidám, valódi önmagukat. Felteszik a kérdést: „Mit szeretnék úgy istenigazából?” Mert az érdeklődésünk, az örömünk a valódi erőforrásunk.

Kutatók szerint akkor vagyunk a legboldogabbak, ha szívvel-lélekkel beleadjuk magunkat egy olyan feladatba, amely minden képességünket próbára teszi, repül az idő, megszűnik a világ – legyen az cégvezetés vagy komponálás, írás vagy buktasütés. Némi önismeret birtokában, negyven körül sokan döntenek úgy, hogy azt csinálják, amit szeretnek: ügyintéző ékszerüzletet nyit, bankvezér házaspár szőlőt telepít, matematika tanárnő maori masszőr lesz – és boldog. Konvencionális egymásra utaltság helyett lehet tudatosan új cél, a közös örömök mentén építeni egy kapcsolatot, már meglevőt vagy újat. A törések, kudarcok még segíthetnek is. Felborult a házasságunk, elvesztettük az állásunkat… Minek kell történnie ahhoz, hogy onnan visszanézve életem legnagyobb szerencséjének tekintsem ezt a változást? Na, ott keressük a célt, valódi helyünket az életben.

Mert megvan az. Csak meg kell keresni.

 

Még több az e heti Nők Lapjából:
Fábry Sándor: Ismert emberekkel nem barátkozom
Fábry Sándor: Ismert emberekkel nem barátkozom »
D. Tóth Kriszta: Répa és pálca »
3 egyszerű recept csirkeszárnyra »
Menjek vagy maradjak? – Amikor még javítható a kapcsolat »
Bohókás divatdiktátorok túlzásai… »
Soványak kontra „átlagosak” »
Eged Zsófi és a négylábúak »

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése