Ma a városokban (különösen Budapesten) élő fiatal párok az első gyerek születésekor kiköltöznek az agglomerációba, és a többi gyermekük már oda születik – már önmagában ez a tény is jelzi, hogy a főváros, de a többi magyar nagyváros is, messze van a gyerek- és családbarátságtól. Aki próbált már babakocsival közlekedni a városban, vagy megszoptatni, bepelenkázni síró kisbabáját egy közintézményben, annak ez a kijelentés a napi gyakorlatból is ismerős lehet: a belvárosban az amúgy is szűk járdákat sokan parkolónak használják, a forgalmasabb csomópontokat, a legtöbb közintézményt, de még az egyszerű panelházakat is lépcsőkön átevickélve lehet csak megközelíteni, és akkor a mindent elborító kutyapiszokról és a levegő szennyezettségéről nem is beszéltünk. A közintézményekből hiányoznak a pelenkázó- és szoptatóhelyiségek (szerencsére néhány üzletközpontban már rendelkezésre állnak), és még a parkokat sem a gyermekes családok igényeinek megfelelően alakítják ki. Az is sok kellemetlenség és veszély forrása, hogy a homokozókat sokan kutyavécének vagy hamutartónak, a játékokat graffitti-festővászonnak vagy bokszzsáknak használják – csak a bekerített, éjszakára bezáró játszóterek vannak többé-kevésbé jó állapotban.
Felborult az egyensúly
Ennek a tendenciának az az eredménye, hogy a városokban súlyosan felborul a generációk egyensúlya: Budapestnek például vannak olyan belső kerületei, ahol a lakosság jelentős hányadát már a nyugdíjasok teszik ki – figyelmeztetett Salamin Géza és Tomay Kyra, a VÁTI Nonprofit Kft. keretein belül működő Európai Városi Tudáshálózat konferenciáján, amelyet erről a témáról tartottak „Családbarát város” címen. A jelenség veszélye, hogy a városközpontokat épp a legaktívabb, mobil gyerekes családok hagyják ott – ez a generációk egymástól való elkülönüléséhez, a társadalmi szolidaritás csökkenéséhez, és az ebből adódó környezeti, társadalmi, közlekedési és gazdasági feszültségekhez vezethet. Ráadásul a városok élhetetlenségének közvetetten a gyerekvállalási kedv csökkenésében is szerepe lehet: az európai becslések szerint 2025-ben minden ötödik európai polgár 65 éves, vagy annál idősebb lesz, akiknek a szociális ellátását a fogyatkozó aktív népesség munkájából kell majd fedezni. Ez a küszöbön álló demográfiai válság is időszerűvé tenné, hogy mind a helyi közösségek, mind pedig a helyi és országos politikusok elgondolkodjanak azon, hogyan lehetne a városi életet kényelmesebbé tenni a családok számára.
Jó példa is akad
Szerencsére pozitív példák is vannak: a Nagycsaládosok Országos Egyesülete minden évben átadja a Családbarát Önkormányzat díjat – idén Budapest XVI. Kerülete, Nagykőrös, Pusztavám, Szentendre és Veszprém érdemelte ki az elismerést többek között utazási kedvezménnyel, babakötvénnyel, vagy a jól működő szociális háló kialakításával. A konferencián a szervezet két képviselője, Szombathy Márta és Kardosné Gyurkó Katalin is felszólalt. Előadásukban az önszerveződő közösségek jelentőségét is hangsúlyozták, és olyan jó példákat is említettek, mint az érdi: itt összefogtak a családok egy olyan buszmenetrend megtervezéséért, amellyel a gyerekek éppúgy eljutnak az iskolába, mint a szülők a munkába. A felszólaló önkormányzati tisztviselők a helyi kezdeményezések mellett a forrásokra is kitértek. Kiderült: ha egy település családbarát programmal szeretne előrukkolni, akkor a költségvetési átcsoportosítás „trükkjei” mellett a magántőkét is mozgósítaniuk kell. Egy magáncég nevében nyilatkozó előadó azt is megemlítette, hogy a vállalatoknak igenis megéri odafigyelni az alkalmazottak családi életére: az eredmények jobb teljesítmény és nagyobb lojalitás formájában jelentkeznek.
Egy ideális város
És hogy milyen lenne egy ideális, családbarát város? Olyan, amelyik stabil helyi családpolitikával rendelkezik, és nem csak a szavak szintjén becsüli meg a gyereket vállalókat, és támogatja a generációk együttélését.
Nagyon fontos lenne az akadálymentes környezet és közlekedés: a fizikai akadálymentesítés a közlekedésben és a hivatalokban, a tiszta közterek, levegő és utcák; a játszóterek és közösségi terek, lakókörnyezetek családbarát kialakítása. Gyermekek számára is biztonságos gyalogos és kerékpáros közlekedésre lenne szükség, illetve ezeknek a lehetőségeknek az előnyben részesítésére az autókkal szemben. Védeni, bővíteni kellene a zöld területeket, támogatni a társasházak gyerekbarát átalakítását.
|
Mi az Európai Városi Tudáshálózat? Az Európai Városi Tudáshálózat (rövidebb nevén EUKN) az európai országok kezdeményezésére jött létre azzal a céllal, hogy a városok tanuljanak egymástól, és az újabb kihívásokra egymás tudását felhasználva legyenek képesek reagálni. |
Növelni kellene a városi kerületek biztonságát, mind a bűnmegelőzés, mind pedig a közlekedésszervezés terén: jó lenne, ha a forgalmas utak elkerülnék a lakóterületeket – mindezeket a várostervezésben is figyelembe kellene venni. Sokat segítene a gyermekjóléti és családokat érintő (pl. oktatási és egészségügyi) szolgáltatások minőségének és elérhetőségének javítása, a családoknak juttatott anyagi és természetbeni támogatások (pl. étkeztetés vagy az utazási kedvezmények) bővítése, illetve az egészségvédelem, a sportolási lehetőségek vagy a szűrések hozzáférhetővé tétele.
Tágabb értelemben fontos lenne a munkahelyek családbaráttá tétele: a rugalmas munkaidő, a távmunka feltételeinek megteremtése, illetve a nők munkába való visszatérésének segítése.
Vajon mindez csak szép álom? Egyelőre sajnos annak tűnik. Ám az, hogy egyre több érintett szervezet szólal fel a városok élhetővé tételéért, egyre inkább azt sugallja: mindehhez jogunk van, amit remélhetőleg minél hamarabb érvényesíthetünk.
