Ötletes kutatást készített őszi projektjéhez az új-zélandi szerencsejáték vállalat, az NZ Lotteries: a Lotto’s Wish List című projekt promóciójához megkérdezték, mit kérnének a helyiek, ha három kívánságuk lehetne…
A válaszok összesítése alapján az új-zélandi felnőttek kívánságlistájának élén a gazdagság áll: a megkérdezettek 36 százaléka ugyanis sok pénzről és lottónyereményekről álmodozik. Második kívánságként a helyiek 30 százaléka egészséget kérne magának és családtagjainak, harmadik kívánságként pedig a válaszadók 27 százaléka utazni szeretne.
Mindezek mellett a megkérdezettek 18 százaléka vágyik saját otthonra, 6 százalékuk pedig a világbékét szeretné. Többen voltak, akik azt kívánták, hogy ne kelljen többé dolgozniuk. Sokan szeretnének megszabadulni az adósságaiktól, megtalálni a boldogságot, házasságot kötni, vagy egy új autóra szert tenni…
A felmérés során rákérdeztek arra is, hogy a felnőtt válaszadók gyerekként miről ábrándoztak. A „gyerekek” kívánságlistájának élén a háziállatok szerepeltek: a mai felnőttek 22 százaléka gyerekként kiskutyára, kiscicára vágyott leginkább. 15-15 százalékuk szeretett volna Disneyland-be eljutni, illetve kapni egy új biciklit, 11 százalékuk pedig örült volna, ha nyaralni mehet szüleivel. Több felnőtt vágyott gyerekként arra, hogy saját szobája legyen, vagy híres sportoló váljék belőle, ha felnő. Néhányan varázserőt kívántak, mások a Télapóval szerettek volna találkozni, megint mások repülni szerettek volna. A felmérés szerint ezek a gyerekkori óhajok csak a felnőttek 27 százaléka esetében nem váltak valóra.
A kutatás kitért arra is, hogy a helyiek mit kívánnak hazájuk számára. A válasz: sportsikereket. 18 százalékos támogatottsággal, az első kívánság a nemzet számára ugyanis az, hogy Új-Zéland rögbicsapata, az All Blacks világkupát nyerjen. A válaszadók 12 százaléka szeretné, ha csökkenne a bűnözés és az erőszak, 11 százalék örülne, ha Új-Zéland látványos társadalmi-gazdasági fejlődésen esne át, 10 százalék szerint pedig hasznos lenne, ha az ország egyike lenne a fő turistacélpontoknak a világon.
„Az emberi emlékezet sokkal csalókább, mint a legtöbben gondoljuk” – kommentálja a kutatást Síklaki István, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese. A szakértő szerint, amikor felnőttek arra „emlékeznek”, mit kívántak gyerekként, akkor a valóságban nem tényeket idéznek fel, hanem ismereteik, kulturális sémáik, és egyéb, nehezen tetten érhető hatások alapján konstruálnak emlékeket. Éppen ezért az ilyen kutatás Síklaki szerint inkább jópofa, mind megbízható…
