Hólabda, avagy kit mivel lepnének meg a színészek?

Alföldi Róbert: Én egy hatalmas afrikai szafariparkot adnék Udvaros Dorottyának, sok oroszlánnal, tigrissel, elefánttal, zebrával, zsiráffal, majommal, meg még sokféle emlőssel, hüllővel, hallal, madárral, remélve, hogy itt végre kellően ki tudná élni az állatok iránti rajongását. Este, előadások után rendre kimehetne a kedvenceihez, és ott dédelgethetné őket kedvére a másnap reggeli próbákig. Mert, hogy egy napra is lemondjak Dorottya jelenlétéről, arról szó sem lehet.

Udvaros Dorottya: Nagyon kedves a felajánlás, legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy a szafarihoz jól jönne egy éves túlfizetett szabadság, hogy az igazgatóságnak ne kelljen bíbelődnie az egyeztetésekkel. Én viszont Bodrogi Gyulának, a híres, nagy szakácsnak és még híresebb nagy vadásznak egy doboz pacalpörköltkonzervet adnék ajándékba, hogy ne kelljen már annyit fáradoznia se a főzőcskézéssel, se a vadak hajkurászásával. Majd ráér erre idősebb korára!

Bodrogi Gyula: Remek ötlet a pacalkonzerv! Úgyis régóta töprengek, hogy milyen ürüggyel tudnám Dorottyát felcsalni egy vacsorára! Így végre meghívhatnám, hogy együtt együk már meg ezt a fenségesnek tűnő lakomát. Ugyanakkor Schell Judit számára lakhatásra odaajándékoznám az egész Nemzeti Színházat. Tapasztalom, mennyi gondot jelent számára, hogy a gyerekekkel is legyen elég időt együtt, és a színházi teendőit is a tőle méltán elvárt magas színvonalon lássa el. Így viszont tüstént megoldódnék a probléma. Nevelgethetné a gyerekeket, és ha hallja az ügyelőtől, hogy éppen színpadra kell lépnie, csak beszaladna, eljátszaná a szerepét, és a vastaps végén már mehetne is vissza a gyerekekhez. Hogy előadás közben mit is csinálnának: esetleg a kedvükért megtanulnám énekelni a Süsüt…

Schell Judit: Nem akarom kiábrándítani Gyulát, de azt tanácsolom, csupán a gyermekeim kedvéért ne fárassza magát a Süsü megtanulásával, mert ők már annyiszor látták-hallották, hogy szerintem jobban tudják, mint ő! Nem csupán a kedves dalt, hanem az egészet, zenéstől, prózástól! Az valóban sok problémát megoldana, ha beköltöznénk kis családommal a Nemzetibe, de azért a teljes boldogságunkhoz hozzájárulna, ha számlafizetések idején – gondolok olyan apróságokra, mint villanyszámla, fűtés, közüzemi díj, meg hasonlók –, meglátogatna, és a hozzá méltó úri gesztussal rendezné ezeket is. Persze annak is örülnék, ha engem is rendezne egyszer a színpadon, de az igazi nagy rendezés ez lenne. Ami pedig Bánfalvi Esztert illeti… Ő valóban elbűvölően tehetséges, ugyanakkor nagyon kedves, szerény és végtelenül szorgalmas. Olyannyira, hogy alig volt alkalmunk megismerkedni, mert nyár óta szinte folyamatosan színpadon van. Éppen ezért a magam nagyvonalúságával egy tetemesebb mennyiségű szabadidővel ajándékoznám meg karácsonyra. Használja egészséggel!

Bánfalvi Eszter: Szabadidő?! Hú! És tessenek mondani, mit lehet ezzel kezdeni, mert olyan régen találkoztam vele, hogy már el is felejtettem, milyen? De ha hozzá is jutnék, gyorsan eltenném otthon a mélyhűtőbe, mert egyelőre nem szívesen használnám. Talán egyszer, majd később, elővenném és kiolvasztanám, de most annyi örömöt találok a munkában, hogy azt el sem tudom mondani! Hogy itt lehetek ebben a fantasztikus társulatban, hogy együtt játszhatok olyan művészóriásokkal, akiket tátott szájjal bámultam a nézőtérről gyerekkoromban. Köszönöm tehát a szép ajándékot, de elteszem későbbre. És, ha már itt tartunk, elmondhatom, hogy régóta egyik nagy bálványom Sinkó Laci bácsi. Ezért neki adnék ajándékot karácsonyra. Ígérem, nem leszek szűkkeblű! Én bizony, úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül megvenném egész Wimbledont Sinkó Laci bácsinak. Felfogadnám Roger Federert labdaszedőnek, Serena Williamset, hogy tálcán hozza neki szettek között az üdítőket, és így legalább nem csupán a színpadon, hanem a teniszpályán is kibontakoztathatná a – hiszen kétség sem férhet hozzá! – hasonló módon kivételes képességeit…

Sinkó László: Nagyon kedves Esztertől ez a gesztus, valószínű, ha Wimbledonban készülhetnék, akkor nem lenne olyan rivális, akit ne győznék le könnyedén. Ha pedig Eszterről kiderülne, hogy akár tizedannyira tehetséges a teniszpályán, mint a színpadon – mert ott naponta tapasztalom, hogy egészen különös kisugárzással megáldott –, akkor azt gondolnám, vegyes párosban sem lenne kétséges a világelsőség kérdése. Ami a nagyobb gond, hogy mit is adhatnék ajándékba egyik kedvenc színházi partneremnek, Murányi Tündének? Ugyanis a lehető legnagyobb ajándékot már évekkel korábban megkapta tőlem. A legtündébb Tündéhez illő igazi Csongorját, azaz kedves tanítványomat, Kálid Artúrt, akivel azóta is boldogan élnek, lett két elbűvölő gyermekük. Mit tudnék még mindehhez hozzátenni? Na jó, Tünde, legközelebb a társalgóban kapsz még egy franciakrémest is!

Murányi Tünde: Számomra külön meglepetés volt, hogy éppen a Sinkó Laci bácsi melletti öltözőt kaptam meg a Nemzetiben. Így előadás előtt akarva-akaratlanul is gyakran összefutunk – hozzáteszem, az esetek zömében természetesen inkább akarva… tehát a franciakrémesnek semmi akadálya. Én Péterfy Borinak ajándékoznék egy gyönyörűségesen szép és nagyon fontos könyvet. Az elmúlt hónapok egyik legszebb, legmegrázóbb élményét Darvasi László Virágzabálók című regénye jelentette számomra. Márquezt idéző meseszövése, hevülete, őszinte érzelmessége nagyon megkapott, és szerintem rá is nagy hatást tenne.

Péterfy Bori: Két jegyet ajándékoznék Kulka Jánosnak a Rammstein-koncertre, ami 2010. március 16-án lesz az Arénában. Nekem az egyik legnagyobb koncertélményem volt élőben látni ezt a zenekart. Fantázia, hatásvadászat, erotika, erő, szex, szuper zene, és még sorolhatnám, hogy mi mindenért muszáj megnézni. A jegy mellé küldök színházi kikérőt is, hogy elengedjék Jánost a színházból…

Kulka János: Jó ötlet a sál, bár úgy tűnhet, ez tipikusan az az ajándék, amit azoknak a férfiaknak veszünk, akiknek nem tudunk jobbat kitalálni. Ám Tünde nyilván tudja rólam, hogy nagyon szeretek sálat hordani. Egész gyűjteményem van már belőlük, de mindig jól jön egy újabb szép darab. Az igazi élvezetet azonban a Darvasi László-regény szerezné! Remélem, én is hasonló örömet szerezhetnék Törőcsik Marinak egy fekete Gucci táskával. Tudom, hogy Mari szereti a szép, finom holmikat, de van egy olyan érzésem, hogy néha lelkiismeret-furdalása támad, amikor megvesz egy-egy drágább darabot. Na, én ezzel a karácsonyi ajándékkal ezt a lelkiismeret-furdalást előzném meg!

Törőcsik Mari, Básti Juli, Tompos Kátya, Hollósi Frigyes, Molnár Piroska, Nagy Mari ajándékairól az e heti Nők Lapjában olvashattok!

Még több az e heti Nők Lapjából: • D. Tóth Kriszta: Év végi vallomás » • Német karácsony: a mennyei Stollen receptje » • Új babát hozott a Jézuska » • Karácsony válság idején » • Törőcsik Mari nem tudja fölfogni, honnan jött vissza? » • Mit kapnak a hírességek gyerekei karácsonyra? » • Szeretetsütemények – Az életünk függ a karácsonyi evészettől? »