Új babát hozott a Jézuska

Saci: Egy életem, egy halálom…

Mónikáék még igazoltan távol voltak a fotózáskor. A három gyereket és a két anyukát sem volt könnyű egy képre terelni

„Csak túl lennénk már rajta, a kötelező körök, hülye rokonok…” – soha nem értettem ezt. Sőt, irigykedtem, akiknek megvolt, talán ahogy a filmekben láttam: nagy ovális asztal, körben mosolygós fidrek-fodrok, gyertyafényes tekintetek, pulyka meg kovászos uborka, színek meg illatok, zsivajgó ünnep. Nekünk valahogy sosem jött össze, bár ettől még szép és meleg volt a karácsony.

Samunak ez lesz a második, de úgy igazán, azt hiszem, az első. Amikor már ért is valamit az egészből, így, húsz hónaposan. Ezért most egy életem, egy halálom, én bizony megcsinálom! Szeretném odaadni neki a Nagy Családi Karácsonyt, együttlétet, az elcsépelt (elcsépelhetetlen) ünneplést, annak minden banális(nak tűnő) tartozékával.

Egy kérdőjel villog csak a fejemben, nagy és piros: mi lesz a vacsora? És honnan fog származni? Tőlem…? Vagy rendeljek szusit?

Átmentenék még néhány momentumot (az összest…) az én kislányságaimból. Azokat a csiklandós, láthatatlan fényeket, amelyeket csak a gyerekek látnak az ünnepek körül. Izgulok – talán túlságosan is -, hogy sikerüljön. Tudom, csak szeretni kell, csak derűt adni, és akkor már kerek minden. De emlékszem, milyen fontos volt például, mikor Apuval elmentünk fát venni, miközben Anyu mindenféle titkokat csinált otthon… Bár ez rossz példa, hiszen környezettudatossá nevelődtünk, örökkévaló műanyag fánk van, összehajtogatva várja, hogy kirakjuk, akár egy puzzle-t. Azt még át kell gondolnunk, hogyan magyarázzuk meg később a gyereknek, hogy a Jézuska rendre szagtalan (kissé büdös) plasztiknövényt hoz nekünk…

És a Jézuskát is ki kell találni, hogy a neve mi legyen, Angyalka, Mikulás, esetleg Óz, a nagy varázsló? Azt hiszem mindegy, a lényeg, hogy maradjon a csoda, a mese, a szárnyak… Utóbbiak még úgyis megvannak Samunak, más dolgunk talán nincs is, mint vigyázni, le ne törjenek idő előtt.

És az ajándékok… Ellentétben az eddigi gyakorlattal, be lesz csomagolva mostantól minden, masni is lesz, meg kiskártya, kitől kinek, meg csengettyű, ha itt az idő, csupa nyálas izé, de annyira várom! Samu mit kap? Az egész világot… Apránként, na. Most egy óriásmedve várja, inkább mackó, Samunál egy számmal nagyobb. Kis önös érdek is bújik a választásban: a nyugodt éjszakák ábrándja. A gyerek ugyanis jó ideje csak úgy hajlandó aludni, ha közben anyja vagy apja arcát, fülét, orrát csavargatja, jobb esetben csupán dörzsölgeti, s lábait az illető nyakába (szájába) fonja. Egy kedves barátnőm tanácsa volt: szerezzünk neki egy Anya (Apa) dublőrt éjszakára…

Számítunk még falmatricára, ez nálunk fogyóeszköz. Samu szereti naponta átvariálni a dekorációt, új fajokat hoz létre, letépi, mondjuk a tehén fejét, ragasztja a katica testére, a végeredményt pedig papagájnak kereszteli… Varázsló, mondom, barátja az angyaloknak. És talán szenteste, egy óvatlan pillanatban kölcsönveszem én is az égig érő létráját… Kár, hogy onnan lehet jó nagyot esni.

Hajni: Álomajándék

Pár hete megbeszéltük egy barátnőmmel, akinek ugyanígy van egy két és fél, meg egy lassan félévese, hogy mi egy dolgot kérünk karácsonyra: öt óra alvást egyhuzamban. Ő megkapta előre, én per pillanat még várok rá. Az őszi dekorációt is december elején tudtam felaggatni a lakásba (ez pusztán néhány damilra kötött szárított falevél), azt, hogy ajándékokat mikor fogok venni bárkinek is, elképzelni sem tudom (internet?), és arra a felmerülő gondolatra, hogy idén is süssek mézeskalácsot, készítsek tojáslikőrt és s. k. adventi koszorút, hangosan felnevettem. Kornél ugyanis a hasfájáson túlhaladva, fogfájásos tüneteket produkál – vagy mit… -, a lényeg, hogy nem nagyon alszik éjszaka, de legalább Barni igen. Na mindegy, még fél év, és utána már csak a verekedő feleket kell szétválasztani, de talán fogunk aludni – mindannyian, egyszerre.

Szóval, ünnep. Idén a Mikulás-projekttel indult minden, valahogy kipattant, és Barni teljesen a hatása alá került. Rengeteget kérdezett róla, a tavaly óta nagy kedvenc, Tesz-vesz város Karácsonya című könyvben számtalanszor meg kellett néznünk, és semmivel nem lehetett még rá úgy hatni, mintha valamire azt mondtam, „nem jön a Mikulás, ha ezt folytatod…” (teszem azt, a kuka módszeres kipakolását a nappaliban – nesze neked, amerikai konyha!). Átbeszéltük, mi az a virgács, kinek mit hoz a Mikulás (legtöbbünknek sálat szavazott meg), és többször a semmiből közölte a gyerek: „ha felébredek, akkor jön”, majd Anya néhány másodperc adásszünet után realizálta, kiről is van szó. A Mikulás után viszont úgy döntöttünk, nem jézuskázunk, az ajándékokat mi hozzuk karácsonykor, de a fát az angyalok – és mi díszítjük sutyiban, amikor ebéd után alszik, mint tavaly. És mivel templomba úgyis megyünk, a történet további részében ezen a vonalon haladunk.

Nekem nincs rá indíttatásom, hogy mivel már van „saját családunk”, szenteste csak négyen legyünk itthon, úgyhogy a bevált rendet követjük: 24-én átmegyünk anyukámékhoz, majd 25-én ApaBalázs (by Barni) szüleihez, már csak azért is, mivel Réka nagynéninek aznap van a szülinapja, 26-án pedig AnyaBalázs (szintén) keresztanyjával ebédelünk.

És az ajándék? Minimál. A gyerekes rokonoknak mindig azt mondjuk, adjanak valami használt játékot, amit ők már kinőttek, de szerettek, és általában ezek is a legjobbak. A nagyszülőket is önmérsékletre kérjük: egy ajándék fejenként épp elég, térdig gázolunk a cuccokban, de a kölkök úgyis újságokat szabdalni, vízben pacsázni és a kanapén ugrálni akarnak… Ja, az új kanapé lassan aktuális lesz!

Mónika: Először négyesben

Mónika és Tibor már hazavihette Dinát, Leti legnagyobb örömére

Hogyan is lesz nálunk idén a karácsony? Nem tudom. Tényleg. Nem tudom, mi lesz a menü, ki, mikor jön hozzánk, és mit kap ajándékba, ahogyan azt sem, elmarad-e az elmaradhatatlan mézes-sütés… Bár már jócskán benne járunk az adventben. És én mégis csak arra tudok gondolni például, hogy megmarad-e Letícia kezdeti, őszinte lelkesedése.

„Hú! Jaj! Juj! Hú! Jaj! Juj!…” Ezt ismételgette kislányom mosolyogva, karját széttárva, körülöttünk röpködve, mint egy igazi angyalka, amikor végre kiderült, mit – pontosabban -, kit rejt a csomag, amellyel hazatértünk. Egyébként tudta, hogy kistestvére fog születni, hiszen mondtuk neki… Azóta is simogatja, átöleli, megpuszilja, egész nap a nyomunkban tüsténkedik, s amikor csak megpisszen kishúga, ő az első, aki az ágyánál terem.

Persze már az első órákban kiderült, amit sejtettünk is, hogy nem lesz mindig ilyen idilli a helyzetet. Mert amint férjem karjába vette alig háromnapos csecsemőnket, a kétéves Leti azonnal ott termett, és elkezdett nyomulni, hogy húga mellett – pontosabban: helyett – ő csücsüljön az atyai ölben. S amikor a kicsi Edinának tápszert főztem, ő szintén nyomban kért. Kért? Kihisztizett magának egy cumisüvegnyit, pedig már egy jó ideje nem eszik napközben ilyet… És ez bizonyára így is marad, Letícia pozitív és negatív érzelmeit egy kétéves minden szenvedélyével fogja megélni. Vajon kitől tanulta?!

Az elmúlt hetek tehát számunkra is várakozással teltek, mi is egy újszülöttet vártunk. S azon tűnődtünk, megismétlődhet-e a csoda. A csoda, amelyet akkor éltünk át, amikor Leti hazajött. Most már tudjuk, igen. Második gyermekünk érkezéséről már akkor tudtunk, amikor még az anyaméhben készülődött a világra, s tizenhárom perces korában már dajkálhattuk! Edina. Gyönyörű a neve is, mi Dinának becézzük. Napjaink leghíresebb kairói hastáncosát hívják így. S héberül annyit tesz: ítélet.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: hogyan is lesz nálunk idén a karácsony. Nem tudom. De azért van, amiben biztos vagyok. Abban, hogy szép lesz, nagyon. És abban, hogy amikor meggyújtjuk a gyertyákat, egy bátor anyára fogok gondolni. Tiszta szívemből kívánom, hogy hozzon neki békét e karácsony!

Következő témánk két hét múlva: mit mesélünk a babának, azaz melyek a legjobb esti mesék?

Még több az e heti Nők Lapjából: • Hólabda, avagy kit, mivel lepnének meg a színészek? » • D. Tóth Kriszta: Év végi vallomás » • Német karácsony: a mennyei Stollen receptje » • Karácsony válság idején » • Törőcsik Mari nem tudja fölfogni, honnan jött vissza? » • Mit kapnak a hírességek gyerekei karácsonyra? » • Szeretetsütemények – Az életünk függ a karácsonyi evészettől? »