Manapság sorra jelennek meg DVD-n a régi gyerekfilmek. A mamák és papák legnagyobb meglepetésére azonban nemcsak ők nézik lelkesen az egykori kedvenceket, a gyerekeik is lerogynak újra meg újra a filmek elé. Felcserélik a mangaharcosokat a nyakkendős Vadliba őrsre, és sose unják meg a Keménykalap és krumpliorr, az Utánam, srácok! vagy a Le a cipővel! epizódjait.
A siker azért is meglepő, mert a mai gyerekek számára sok minden nem egészen értelmezhető a filmen látható világból. Meglepve nézik például az úttörőnyakkendőt, megdöbbennek, hogy az iskolában mindenki kék egyenköpenyben pompázott, és bizony a Vadliba őrs mibenlétét is magyarázni kell egy mai tízévesnek. Ám ezeken túl a gyerekfilmek mégiscsak kalandos történetek, és éppen ez a lényegük, ettől egyetemesek és szerethetők.
Takács Vera, a Magyar Televízió szerkesztője, számtalan egykori sikeres gyerekfilm és -műsor megálmodója szerint nemcsak a történet miatt jók a régi sorozatok.
„Ezekben a filmekben egy olyan felnőttszándék működött, amellyel a gyerekeket akartuk hozzásegíteni ahhoz, hogy jó felnőttekké váljanak. Ehhez a legősibb eszköz a mese, amely védett gyermekkort biztosít. Akkoriban jutott energia arra, hogy a gyerekeket nemesítő dolgokat hozzunk létre, mutassunk meg. A kereskedelmi televíziók megjelenésével ez a védettség megszűnt. Azóta szabad az információ, a gyerek az internetről bármit megtudhat, és önmaga feldolgozhatja. A felnőttek áthárítják a felelősséget, nincs idejük arra, hogy segítsenek megérteni, megismerni a világot, mert önmagukat kell megvalósítaniuk.
A gyerekekhez szólni alázatot követel, mert az életet kell megismertetni velük, mesélni érzésekről, az első dolgokról az életükben, érzelmekről, szerelemről, barátságról, és ehhez a művészet a legjobb eszköz.”
A felnőttszándék tudással, szakmai igényességgel is párosult – nemcsak a felnőtt-, de a gyerekfilmek esetében is. Komolysággal és odafigyeléssel készültek a műsorok a kicsik számára is. Az alaptörténeteket a legjobb írók szállították, így nem csoda, ha külföldön is zajos siker lett a végeredmény, még ha erről itthon keveset is lehetett tudni. Arról például maguk az alkotók is csak késve szerezhettek tudomást, hogy az 1973-ban forgatott négyrészes Keménykalap és krumpliorr című film – amely Csukás István írásából készült – 1975-ben az év gyerekfilmje lett Hollywoodban. A filmsorozat itthon is nagy siker volt, 1978-ban a négy részből egy egész estés változatot is összevágtak.
 |
| Az Égigérő fű gyereksztárjai, Ullmann Móni és Hintsch Gyuri |
„Csak tettük együtt a dolgunkat”
Tagadhatatlan, hogy a filmek igazi sikerkovácsai a gyerekszereplők voltak. A korszak egyik legismertebb gyerekszínésze Kovács Krisztián, aki szinte valamennyi alkotásban szerepet kapott. A Keménykalapban benne volt a kor másik ismert figurája, Berkes Gábor is, és a többiek, Szűcs Gábor, Gruber István, Kiss Gabi, valamint a félénk, szemüveges fiút alakító Hamar Pál. Utóbbi ma már egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi karának tanszékvezetője. Vele próbáltuk megfejteni a film máig tartó sikerének titkát.
„Valószínűleg a film témája kortalan, nem köthető semmihez, ezért mindig újabb és újabb generációkat szólít meg – véli a ma 48 éves dr. Hamar Pál. – Saját korunkbéli gyerekeket kellett játszanunk, olyanokat, amilyenek mi voltunk. Ez egyáltalán nem esett nehezünkre, és minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a film természetes és ezzel együtt sikeres legyen.”
Folytatás a Nők Lapja Évszakok téli számában!
