Segítség, a pasim munkamániás! – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Már lassan hét éve vagyunk együtt a párommal. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert semmi gond nem volt közöttünk ez idő alatt. Mindkettőnknek jó állása van, és mindketten szeretjük a munkánkat.  Részben viszont ez okoz problémánkat is. A párom lassan három hónapja teljesen kifordult önmagából.

A probléma ott kezdődik, hogy már szinte semmiről nem tudok vele beszélgetni, mert mindenről a munkája jut eszébe. Számos „játékot” találtam ki, hogy az intim életünket is visszahozzam, mert egy ideje túl fáradt még a szeretkezéshez is. Kedve lenne, de ereje nincs… Ehhez pedig még fiatalok vagyunk: huszonnégy és huszonöt évesek. Lefekvés után két perc alatt elalszik, és ennyi. Szabadidejében is az hozza lázba, ha a munkájával foglalkozhat, nincs kedve máshoz.

Nagy baráti társaságunk van – de lassan csak volt, mert sorra mondja le a programokat. Próbáljuk rákényszeríteni a kikapcsolódásra a barátokkal is: a fiúk hívják sportolni például. Én is ezerféle programot ötlök ki számára, hátha visszajön az életkedve: társasjáték, mozi, sütés-főzés, fényképezés. Például: egymás művészi aktfotózása, hátha ez kicsit visszalendíti, mert ekkor nem tud a munkára gondolni, és fotózni szeret(ett). Ám sajnos ehhez sincs kedve, a kiránduláshoz is fáradt. Minden este kedvesen megmasszírozom, simogatom, meleg vacsorával várom, romantikus gyertyafényes fürdést tervezek neki, de egyszerűen érzem, hogy a munkája miatt el fogom veszíteni.

Tudom, hogy szeret, mondja is sokszor, köszöni, hogy törődöm vele. Elvitt nemrég cukrászdába köszönetképpen, az évfordulónkat is megünnepeljük. De ha ez így folytatódik, hogy nincs kedve semmihez, amit eddig imádott, akkor nagy bajok lesznek. Félek, hogy össze fog omlani – velem együtt. Félek, hogy a munkamániájába a kapcsolatunk is belerokkan. Mit tehetnék még, amit eddig nem tettem? Kezdek kétségbeesni! A válaszod előre is köszönöm!

Üdvözlettel:

Jazzkirálylány

Kedves Jazzkirálylány!

Mondhatni, kolléganők vagyunk, csak én már nem lány vagyok…

„Érzem, hogy a munkája miatt el fogom veszíteni” – írod. Az is lehet, hogy azért menekül a munkájába, mert nincs ereje, hogy szembenézzen azzal, hogy el akar veszíteni. Ha egy embernek hiányzik a másik, akkor a hónapok során igenis tudja – mert akarja – az életét úgy szervezni, hogy a másikkal lehessen.

Természetesen vannak olyan periódusok, amikor az ember behavazódik munkával, de akkor napközben kompenzál SMS-ekkel. Nyugtatja, biztatja, táplálja a másikat, hogy hamarosan véget ér ez a hajsza, és akkor végre együtt lehetnek. Nagy többségében lehet látni egy-egy bepörgött munkaperiódusban, hogy az előreláthatólag meddig tart.

„Kedve lenne a szexhez, de ereje nincs már.” A szex az egyik legerősebb ösztönszükségletünk. Ha egy huszonéves fiatalembernek nincs ereje hozzá, az azt jelenti, hogy nincs motiválva, nem kívánja a nőt. Persze természetes, hogy egy hosszú távú párkapcsolatban lehetnek szex nélküli periódusok – maximum hetek vagy néhány hónap, semmiképpen nem évek –, amikor a szexualitás bizonyos dolgok miatt blokkolódik. Stresszes munka vagy tanulási életszakasz, gyászmunka, anyaság-szülés, traumák feldolgozása, egzisztenciális vagy spirituális krízis stb. miatt jelentkezhet. Huszonévesen azonban még javában dolgoznak a hormonok, és a rendszeres szex hozzátartozik az egészséges és teljes élethez.

Írod, hogy lassan hét éve vagytok együtt – a bűvös hetes szám… Hétévenként cserélődnek a sejtjeink, ennyi napból áll egy hét, ami a Hold ciklikus változására épül (4×7=28, ami épp egy holdhónap), hét szűk és hét bő esztendő váltja egymást, és a mesékben is gyakran hét feje van a sárkánynak.

Tizenhét-tizennyolc éves korotok óta együtt vagytok, vagyis együtt indultatok el a felnőtté válás útján. Úgy tűnik, a kapcsolatotoknak jót tenne valami frissülés, változás.

Idézlek: „Félek, hogy össze fog omlani – velem együtt.” Nem kell összeomlani! Változtatni kell valamin, és szerintem ennek nem ott van a gyökere, hogy kevesebbet dolgozzon! Inkább az a kérdés, milyen döntés, minek a meglátása elől menekül a munkába, mint aki a homokba dugja a fejét. Az is lehet, hogy szünet jön a kapcsolatotokban. Esetleg legbelül azt érzi, jó lenne még megélni más kapcsolatokat is, jó lenne szabadnak lenni, csajozni, mielőtt még komolyabb fordulatot venne a közös életetek (házasság, családtervezés). Ez azonban csak az én intuícióm, lehet, hogy tévedek.

Amit tanácsolni tudok: őszinte és mély kommunikáció, szembenézni saját magatokkal, őszinte érzéseitekkel, vágyaitokkal. Ha összeszedi magát belül a fiúd, és egy pillanatra kidugja a fejét a munkába menekülésből, akkor bizonyára megláthat, meghallhat egyet s mást, amit más nem élhet meg és nem mondhat ki helyette. Neked is érdemes egy pillanatra eltávolodnod tőle, legalább annyira, hogy kívülről magatokra láss. Aztán pedig belülről meghalld magad: mit is akar a lelked, nem az egód vagy az ideáid, amelyeket esetleg rávetítesz erre a kapcsolatra, hanem a szabad, szárnyaló lélek, amely mindkettőtökben ott van.

Kívánok éberséget, bátorságot, és hogy legyetek hűek önmagatokhoz!

Soma Mamagésa