„Furcsa érzés megtalálni a szerelmed esküvői fotóját. Ironikus, szomorú és megmosolyogtató is, hiszen a jelen a fénykép élő cáfolata – idézi fel emlékeit Klaudia, akinek sokáig nem volt könnyű együtt élnie a volt feleség árnyékával. – Mindent elkövettem, hogy semmiben se hasonlítsak a párom volt nejére, akit igazából csak az ő elbeszéléseiből ismertem. Ám egyetlen dolog nem hagyott nyugodni: ha a korábbi házassága szétrobbantható volt (egy másik nő miatt váltak el útjaik), akkor a mi kapcsolatunkat is szétdúlhatja-e valaki? Hamar teherbe estem. A páromnak sem volt még gyermeke, amit szerencseként éltem meg, mert azt hiszem, képtelen lettem volna egy »idegen csemetével« osztozkodni rajta. Egyéves volt a fiunk, amikor megkérte a kezemet. Mindketten bizonyítani akartuk a világnak, hogy igenis életképes a kapcsolatunk, és nem csak afféle vigaszbarátnő vagyok az életében. A nevét azonban nem vettem fel, mert nem akartam arra emlékezni, hogy egyszer egy másik nőt már hívtak így.”
Riportunk szereplői – Klaudiához hasonlóan – együtt élnek vagy éltek a szeretett férfi múltjával, azonban mindannyian másként jutottak át a kezdeti nehézségeken.
„Ilyen szerelmet csak egyszer kapunk”
Györgyi és Péter egy blogportálon talált egymásra. A 34 éves, második házasságában élő férfi először a lány írásaiba, gondolataiba szeretett bele. Házassága akkor már évek óta nem működött. „Én hiszek a házasságban. Nem az intézménnyel van a baj, hanem azzal, ha nem tudjuk, mit vállalunk” – hangsúlyozza rögtön az elején Péter.
„Eleinte féltem ettől a kapcsolattól, nem akartam, hogy lekössük egymást – veszi át a szót Györgyi. – De nagyon hamar magasra csaptak az érzelmeink, és mindketten úgy gondoltuk, hogy ilyen romantikus és mély szerelem csak egyszer adatik meg az életben.”
„Ebben a felfokozott állapotban van veszély – mondja Péter. – Számomra kérdés volt, hogy Györgyi felvállal-e a múltammal együtt. Mert lehet, hogy egyik nap még belém van szédülve, de talán másnap ráébred, hogy mindaz, ami velem jár, túl sok.”
Ám még az egyéves válási huzavona sem tudott ártani a kapcsolatuknak. „Ebben az időszakban nőttem fel – mondja Györgyi. – Amikor Péter két év után megkérte a kezem, azt volt a legnehezebb elfogadnom, hogy nem én vagyok az egyetlen az életében. Szeretem a kisfiát, de rossz volt várni rá, amíg a gyerekével töltötte a hétvégéket.
Ennél sokkal nagyobb feladat volt túljutnom azon, hogy a közös gyerek miatt örökre össze leszünk kötve a második feleséggel. Azt hiszem, mostanra sikerült megbékélnem a helyzettel, és jó kapcsolatot kialakítani e bonyolult játék összes szereplőjével.”
Az időprobléma és a kitörési pontok
Arról, hogy Péter hogyan éli meg a folyamatos figyelemmegosztást, így beszél: „Én időproblémának neveztem el. Hiszen ott volt a nő, akit szeretek, és a gyerek, aki belőlem van.
Györgyi rendszeresen kommunikálta felém, hogy nem foglalkozom eleget vele. Eközben én azon igyekeztem, hogy a szeretteimet egy fedél alá tereljem, vagyis hogy a kisfiam is velünk éljen. Sokáig tartott, mire megértettem, hogy egy ilyen helyzet sosem fog tökéletesen működni, mindig lesznek konfliktusok, nem lesz többé teljesen kerek családom! Jó ideig nem láttam át azt sem, hogy a számomra tökéletes nő nem lehet tökéletes anyja az előző házasságomból született gyerekemnek, hiszen a kisfiam őt mindig a volt feleségemre fogja emlékeztetni. Amikor Györgyi megszabadult attól az elvárástól, hogy anyaként viselkedjen, akkor kezdett a kisfiammal való viszonyuk jól alakulni.”
„Időközben arra is rájöttem, hogy túlságosan belesüppedtem Péter életébe, ebben a lelkileg megterhelő szituációban nem a saját életemet éltem. Meg kellett találnom a kitörési pontjaimat – összegzi a tanulságokat a 26 éves feleség. – A nehézségeink leginkább abból adódtak, hogy a találkozásunkkor teljesen más életszakaszban jártunk. Mára sok minden elrendeződött, megjártuk a párterápiát is, ami sokat segített a nehézségek tisztázásában.”
A jelenben legnagyobb vágyuk egy kisbaba, mert mindketten úgy érzik, egy közös gyermekkel válnak majd igazi családdá.
Folytatás a Nők Lapja Évszakok téli számában!
