Lassan felnő az első olyan generáció, amely már nem tudja elképzelni az életét esemes, chat, iwiw, facebook és msn nélkül. „Olyan ez, mintha minden alkalommal, amikor szükségét érzed, a komputeredben várna egy ölelés” – fogalmazta meg a virtuális terápiák egyik támogatója, hogyan befolyásolja társas életünket az internet. Csak idő kérdése volt, hogy tömegével megjelenjenek a pszichológusok is a világhálón, és ott kínálják legkülönfélébb szolgáltatásaikat. Privát chatszobás lelki tanácsadás óránként negyven dollárért vagy három hónapos korlátlan e-mail-konzultáció háromszázért: a felkínált terápiás formák száma szinte végtelen. 2000 őszétől pedig már online terápiát oktató képzés is indult Amerikában a pszichológia szakos hallgatóknak.
Ha lehet, egyedül szeretnék maradni a géppel!
Az online tanácsadók nagy valószínűséggel olyan traumák áldozatait is elérik, akik túlságosan megterhelőnek éreznék, ha szemtől szemben kellene megosztaniuk valakivel megrázó történetüket. Az arctalanság mindenkinek könnyebbséget jelent, akár áldozat, akár nem. Hiszen nem kell szemkontaktust tartani, miközben bevalljuk legrejtettebb félelmeinket, bizonytalanságainkat vagy bűneinket; a gyóntatófülke elválasztó falát itt a monitor képviseli.
Interjúk felvétele során figyelték meg kutatók, hogy a válaszadók jobban megnyílnak, ha egy számítógép teszi fel nekik a kérdéseket, nem pedig a jegyzetelő pszichológus. Hajlamosabbak vagyunk tehát felfedni érzéseinket egy rideg gép előtt, amely ettől érdekes módon hiperszemélyessé válik. Az interneten csevegők is közelebb érzik magukhoz a drót túloldalán levőt, többet tárnak fel neki magukból, több vonzalmat éreznek iránta és több érzelmet fejeznek ki felé, mint horkoló, hús-vér férjeik iránt a szomszéd szobában.
Még 1966-ban Joseph Weizenbaum számítástechnikai szakértő és filozófus készített egy számítógépes társalkodó-programot, amelynek az ELIZA nevet adta. Érdekes módon a mesterséges intelligencia társalgási stílusa nagyon emlékeztetett a pszichoterapeuták beszédmodorára. Ezután született meg a DOCTOR nevű program, amely már valódi pszichiátereket is megtévesztett. Ha beszélgetésrészletet mutattak nekik, nem tudták eldönteni, melyik származik valódi terápiából és melyik a programtól. Ekkoriban többen felvetették: talán eljött az idő, hogy a drága pszichoterápiás szolgáltatásokat mindenki számára elérhető számítógép-programokkal lehet kiváltani. A DOCTOR sikere azonban pusztán annak volt köszönhető, hogy az emberek már akkoriban is szívesen öntötték ki lelküket egy igazán semleges és odafigyelő partnernek. Maga a program alkotója is elképedt, amikor a titkárnője beszélgetett a programmal, majd néhány mondat után megkérte a programozót, menjen ki a szobából, mert egyedül szeretne maradni a géppel.
A legfontosabbat nem szavakkal mondjuk el
Negyven év elteltével most ismét előkerült a mindenki számára könnyen és gyorsan elérhető lelki segítség témája, a kérdés csupán az: mennyit ér a virtuális kezelés? Valóban tömegfogyasztási cikké tehető az eddig inkább úri huncutságnak számító, idő- és költségigényes pszichoterápia? Praktikusnak mindenképpen praktikus a virtuális változat, hiszen mindenben a fogyasztó igényeihez igazodik, és a kezelés gond nélkül folytatódhat akkor is, ha a páciensnek el kell utaznia, vagy másik városba költözik. Az online terápiáknak azonban számtalan buktatója van.
A hagyományos, élő terápiában a találkozások meghatározott időközönként, percre pontosan kezdődnek és végződnek, s a klasszikus iskola szerint azokat az órákat is ki kell fizetni, amelyekre a páciens nem megy el. Ez éppen a fejlődése miatt lehet fontos, hiszen ha a lelke mélyén úgy érzi, kényes ponthoz ért a terápia, talán lemondaná az órát akkor, ha nem kéne az elmaradt alkalmat is kifizetnie. És minél drágább a kezelés, annál inkább késztetést érezhet arra, hogy gyorsabban haladjon és fejlődjön.
Arról se feledkezzünk meg, hogy általában éppen azért kell valakinek lélekgyógyászhoz fordulnia, mert gondjai vannak a személyes, szemtől szembeni kapcsolataiban, és ezt a problémát nem igazán lehet virtuális beszélgetésekkel orvosolni. Az élő beszéd ugyanis jóval összetettebb, mint az írás. A pszichológussal zajló hús-vér beszélgetésben a mondanivalónk percről percre módosul a másik reakcióinak hatására. A gép előtt nem kell szoronganunk amiatt, hogy nézünk ki, nem vagyunk-e túl kövérek, nem maszatolódott-e el a szemfestékünk. A legfontosabb dolgokat azonban soha nem szavak segítségével juttatjuk el egymáshoz! A hangsúlyok, gesztusok, szünetek, szemvillanások írásban mind hiányoznak ahhoz, hogy pontos képet kapjunk arról, valójában mit érez a másik.
Ne féljünk az érzelmi kiszolgáltatottságtól!
Tévesen gondolják azt sokan, hogy írásban sokkal inkább önmagukat adják, mint élőben. Olyan párkapcsolatokat is ismerünk, ahol komoly érzelmi krízis esetén a felek nem élőszóban, hanem levélváltások útján osztják meg egymással érzéseiket. Nem nehéz megérteni, miért népszerű ez a megoldás: mert az írásunkat szó szerint kézben tartjuk, vagyis teljes mértékben a tudatunk ellenőrzése alatt áll. Ha valaki a szemünkbe néz, és azt mondja: „Szeretlek”, a gyomrunkban érezzük, komolyan mondja-e. Elárulja a szeme, az arca, a gesztusai. Ha azonban valaki ugyanezt írásban közli, valójában fogalmunk sincs róla, mit érez igazán.
Az esetek túlnyomó többségében szavaink meg sem közelítik érzelmeinket, s csupán a legprofibb írók képesek arra, hogy legalább nagyjából azt gépeljék le, ami a szívükben van. Írásban mindannyian mások vagyunk, mint élőben: változik a stílusunk, és egészen más benyomást keltünk. Amikor írásban magyarázzuk magunkat, annak nem sok köze van ahhoz, kik vagyunk valójában. Sokkal inkább hasonlít arra, amilyennek látni szeretnénk magunkat. A szavakat nagyon könnyen felhasználhatjuk rejtőzködésre, bujkálásra, az intimitás kerülésére, hazugságra és manipulációra is. Azért fogunk neki az írásnak, mert hatást akarunk kiváltani, s eleve van valami agresszív gesztus benne, hiszen azt sugallja: „Ácsi, most csak én beszélek, te pedig végig fogsz hallgatni, és nem szólhatsz közbe.” Egy beszélgetés élőben éppen ezért százszor fontosabb, nehezebb és összetettebb, jobban megmozgat érzelmileg és szellemileg, mint az internetes megfelelője.
Azok a szakemberek, akik támogatják a virtuális terápia gondolatát, azzal érvelnek, hogy így sokkal több ember kaphat segítséget. A kapcsolatoknak ez a fajta mennyiségi szemlélete a minőséggel szemben az internetes társkeresésben és közösségépítésben is megjelenik: gyűjtjük az ismerősöket, a barátokat, a szerelmeket, mintha a sok helyettesíteni tudná az egy igazit. A striguláknak csak a száma nagy, nem a rovátkák mélysége.
Egy jó terápiának arra kell irányulni, hogy az ember megértse: amíg fél az intimitástól és az érzelmi kiszolgáltatottságtól, a kapcsolatai felszínesek maradnak. Az interneten bármilyen kapcsolatot könnyű találni, s ugyanilyen könnyű kilépni is belőle. A következmények hiánya azonban rossz stresszkezelési technikát tanít meg, a menekülést – a problémákkal, illetve a másik emberrel való nyílt szembenézés helyett.
|
Segít – nem segít? „Nagyon magam alatt voltam, magányosnak és szerencsétlennek éreztem magam. Nem volt kedvem semmihez, esténként nem mozdultam ki sehova, csak a chates beszélgetőtársak jelentették számomra a társaságot. Itt futottam bele egy pszichológus hallgató fiúba, aki nagy türelemmel és odafigyeléssel beszélgetett velem. Később személyesen is találkoztunk, s bár nem lett belőle kapcsolat, nekem mégis nagyon sokat adtak a beszélgetéseink. Sokat segített benne, hogy túljussak a rossz periódusomon, és ismét nyitni tudjak a világ felé.” Csilla, 34 éves „Párommal való szakításom után az online terápiát csak azért választottam, mert egy konkrét pszichológus segítségét akartam kérni, akihez – feltételezem – csak hónapokkal későbbre kaptam volna személyes időpontot. Nagyon tetszett, hogy korrekt módon, egy héten belül válaszol, és tömör, világos, egyszerű mondatokban fejezi ki magát, semmi félrebeszélés, vagy félreérthetőség. Nem kellett fizetnem ezért a szolgáltatásért, és láttam az e-mailben, hogy sokszor éjjel válaszolt. Én elégedett voltam az online megoldással is, nem utolsósorban azért, mert ilyen módszerrel bármikor kiöntheti az ember a lelkét, nem kell időpontra várnia. Azt azért még hozzá kell tennem, hogy én emellett igénybe vettem egyéb segítséget is. És nem merem kijelenteni, hogy elég lett volna a problémám megoldására az online módszer.” Adri, 38 éves Mennyibe kerül? Itthon az e-mailes kérdés-válasz a legtöbb helyen ingyenes. De ha nem: Online csevegés: 30 perc 3000 Ft, 50 perc 5000 Ft. Webtanácsadás (online telefon és webkamera): 1 alkalom (50 perc) 5000 Ft. 3 alkalom 13 000 Ft, 5 alkalom 20 000 Ft. |
 Még több az e heti Nők Lapjából:
• Emese a reklámból: Kitiltották a középsikolából! » |
