Érdemes-e feladni a kényelmesebb üléseket, ergonomikusabb kezelőszerveket, kevesebb zajt a megbízhatóság miatt? Tényleg tartósabb-e egy kocsi, amit eredetileg krumpli, sörösrekeszek, hegesztőtrafók, ilyesmi szállítására terveztek annál, mint ami eleve emberek köré épült?
Mit mondunk mi?
Van nekünk egy tartós tesztautónk, egy dízel Berlingo. Majd’ fél éve hajtjuk, hamarosan vissza is kell már vinnünk nagy bánatunkra. 26 ezer kilométer van benne, eddig egy izzó pusztult el benne és beesett a CD-kiadó gomb, mert valaki alighanem túlzottan rátehénkedett.
Nincs kímélve, nem bánunk vele kevésbé brutálisan, mint egy mezei tesztautóval, mégis van rajta fék, kuplung, nem lötyög a váltó, nem törtek le róla dolgok. Márpedig találkoztunk már nem egy importőri tesztautóval, ami ennyi kilométerrel már lerohadás-közeli állapotba került – és nem csak eleve ütés-vágásra kárhoztatott sportkocsikra gondolok.
A tartósteszt-autó tényleges tartóssága adta az ötletet: nézzünk utána, nem csak azért viselkedik-e ilyen barátságosan a Berlingo, mert eredetileg teherautónak indult. Mi lenne, ha Berlingo helyett mondjuk egy Picassóval járt volna kirándulni hónapokon át ennyi újságíró, családdal és barlangásztársakkal?
Egy magyar szerelő véleményéért kattints!
