Te miből mesélsz?

Saci: Cici helyett Saláta

„…és Alma és Körte szárt szárba öltve andalgott tovább a mexikói piac naplementéjében …” Sok dologra készültem nagyon, mikor Samut vártam, de az egyik legizgalmasabb a meséinkre való várakozás volt: átadni az én gyerekkori tündérországaimat neki. Például Alma és Körte kalandjait – Apu szövevényes agyszüleményét -, amelyeket nagy dózisban kaptam annakidején. Talán egy centis lehetett, mikor elkezdtük az esti szeánszokat. Hét órakor leültem a hintaszékbe, kezem a hasamra tettem, és kinyitottam valamelyik irkafirkás, de gyönyörű mesekönyvem. Nem volt sokféle történet, a nyolcadik hónaptól már szinte kizárólag Janika Csillaga. Mert úgy éreztem, Samu azt szereti. Főleg azt a részt, amikor Janika felvarrja az ő csillagát az égre azzal a hatalmas varrótűvel. Volt, hogy kicsit már untam is, de ő körbeviháncolt odabent olyankor, hát engednem kellett. Vagy talán azt jelezte a nagy ugrabugrával, hogy hagyjuk már ezt a nyálas Janikát a fenébe, jöjjön végre valami vidámság? Nem tudom. Mindenesetre tűkön ülve vártam, hogy a négynapos gyerekcsomaggal hazaérve, előadjam a hintaszékben a csillagos sztorit. Hogy felismeri-e, ugye. Biztos felismerte, csak nem mutatta.

A Kis éji zenét viszont felismerte, ahogy meghallotta, eltátotta a száját, még a szeme is könnybe lábadt. Én meg majd’ kiugrottam a bőrömből, mert megerősítés volt: nem hiába andalíttattam magunkat Mozarttal, mikor még egyek voltunk. Később sajnos, rá kellett döbbennem, hogy Samu akkor kanyarintja így, könnyezve a száját, amikor kakál.

A zene és a mese ennek ellenére megmaradt nagy – és azóta egyre nagyobb – kincsnek. Az első hetekben Micimackó ringatta álomba Samut, aztán jött a cicin elalvós sok-sok hónap, de Anya akkor is mesélt, rendületlenül, elalvás közben. Fejből – mert az az igazi, a csakis Samunak gyúrt Valamicsoda. Csakhogy egyre gyakrabban kezdtek kínkeservvel, izzadósan születni a gondolatok, a fáradtság negatívba fordított minden fantáziát. Olvasni meg ugye nem lehet a gyöngepiros elalvós-lámpánál, találni kellett áthidaló megoldást. Másnap céklaturmixolás közben megtanultam kívülről a Saláta Sárát. Rímes mese, csuda jó. Hamarosan a cicit lecseréltük Saláta Sárára, már ami az elalvást illeti.

A nappali mesekönyvezéssel viszont rendíthetetlen próbálkoztam, már a kezdetektől. Először a verses mesék voltak a nyerők, legalábbis én így gondoltam, a gyerek ugyanis hederíteni sem volt hajlandó a felolvasós próbálkozásaimra, de pár hónap múlva már boldogan vetette magát a képes micsodákra. Hogy a boci, a cica meg a többi cafatokban végezze. Áttértünk keménykötésre. Azt szopogatni lehet (ha szabadna). Samu úgy tizenegy hónapos korától viszont egyre inkább tör nálunk előre a mesélés, a mesekönyves fajta. Főleg, mióta ismerjük Móricz Zsigmond bácsitól A pórul járt farkast, meg tudjuk, hogy azt mondja, aúúvaúú, meg végig tudunk mutogatni minden állatot, amit felfalni igyekezett. Én meg rákaptam a mesekönyvvásárlásra, nehogy szegény gyerek beszűküljön irodalmilag. Persze tudom, hogy ez még butaság, de azt is tudom, hogy közeledik az idő, amikor gondosan meg kell majd válogatnom, mit adok elé. Egy viszont biztos: Alma és Körte mindig felülmúlhatatlan marad.

Hajni: Tesóra is mesével készültünk

A mese nálunk a szoptatás közbeni felolvasósdival indult – de nem altatóként, hanem ébren tartóként, hogy az a sárga apróság ne aludjon már el két szippantás után, hanem egyen és nőjön gyorsan. Ment a Bors néni, a Pom-pom és a Kisvakond. Aztán hosszú csend, míg úgy egyéves korától Barnit elkezdték komolyan érdekelni a könyvek. Először Kipp-kopp, majd évszakra való tekintet nélkül a Tavaszi böngésző és a Tesz-vesz város Karácsonya, illetve Boribon, meg a Kicsi és nagy járművek című opusz – többségüket tapasztalt anyáktól kaptuk, de hogy mikor melyik érdekli, azt Barni választja ki mindig. Naponta ötször félórát biztos elnézegetjük valamelyiket, persze úgy, hogy ő mutogat, mi pedig mondjuk, hogy éppen mi történik a képen. A mesehallgatás maga még nem köti le, inkább megbeszéljük a sztorit, főleg, mióta szépen beszél, mondja ő is a magáét (vagy az íróét). Este viszont nem könyvezés van, hanem ráérős történetmesélés a napi eseményekről, vagy előkerülnek olyan örök slágerek, hogy például ki volt nálunk a Nagy Füvesítés Napján kertészkedni. Attila, Bécó, Sanyi, Vera, Apa, Laci – és már csukódik is le a szem, de a száj még jár (befoghatatlanul)…

Mónika: Letimesék születnek

„…És a Nap, ahogyan ígérte, megébredvén minden reggel, elindul, és körülkerüli az összes országokat…” Hogy mennyit értett meg az akkor még alig esztendős Letícia első meséink egyikéből, Bari Károly gyönyörű gyűjtéséből, csak találgattuk, de abban biztosak voltunk, többet, mint azt egy felnőtt képzelné, vagy remélné. S ezt gondoljuk mindig, amikor az élet egyéb dolgaiba kell beavatni kislányunkat. Ezért bizalommal beszéltük meg vele például azt is, amikor elutaztam két hétre Afrikába. És ő valóban nem búslakodott, hiszen tudta, visszatérek, sőt, nagyon élvezték édesapjával az „anyamentes” napokat, azóta vannak közös, kis titkaik… Így a kistestvérre várva sem volt kérdés, hogyan mondjuk el Letinek a jó hírt. Mindent, azonnal, őszintén!

Az első mese óta eltelt több mint tizenkét hónap. A kétéves Leti most már maga olvas fel párhetes kishúgának, Dinának. Mi, szülők ugyan nem találjuk e mesék fonalát, de nem is ez a fontos, a lényeg, hogy ők értik egymást!

És mit mond a szakértő? – Sződy Judit, pszichológus, négy gyermek édesanyja:

– Miben segít a mese? Általa fejlődik a kommunikáció, a szókincs és nem utolsósorban: a gyerek megéli, hogy csak rá figyelnek. Aranyszabály, mint minden más babás tevékenységben: csak akkor és úgy, ha a mesélő és a gyerek is jól érzi magát közben. Aki utál mesélni, az ne meséljen, inkább énekeljen vagy beszélgessen, a mesélés lehetőségét adja át másnak. Jó tudni, hogy van olyan időszak, amikor a gyerek nem szereti, hogy könyvből mesélnek neki, ilyenkor jól jön, ha a szülő fejből tud rövid történeteket mondani, esetleg egy báb vagy játék segítségével. De soha ne erőlködjünk, oldódjunk fel ebben a helyzetben is, akár az esti elalvás előtti együttlétben, ami nagyon fontos minden gyereknek – mesével, énekelve, összebújva, ahogy tetszik.

Következő témánk (2 hét múlva): hogyan utánoz minket a gyerek, miként veszi át jó és rossz szokásainkat? Hétköznapi és nem hétköznapi helyzetek

Még több az e heti Nők Lapjából: • Onyutha Judit: Újra képernyőn leszek! » • Takarékos receptek ünnepek után » • Szépségek a szekrényajtón – Régi idők poszterlányai »  • Tipikus női hibák álláskeresésnél » • Celeb, szingli, böszmeség » • A láz fontos jelzés! »